[Kraftwerk.HU] album jellemzések
YoungOld
kraftwerkobarcodesender.com
Sun, 6 Jul 2003 19:37:59 +0200 (CEST)
Hi!
Hát, rövidebb, mint szeretted volna (10-15 mondat/album), de igazából
nem akartam többet írni, mert az már szájtépés lett volna. Ha
valamelyik nem jó, szólj, és még tépkedem picit...
Kraftwerk I
~~~~~~~~~~~
Az első album azon lemezek közé tartozik, amiket ágyban fekve
sötétben szoktam hallgatni, hogy ne zavarjon semmi. Ilyenkor könnyen
társít az ember a zenéhez különféle képeket, benyomásokat, amik
később amolyan flash formájában visszatűnnek, ha meghalljuk a zenét.
Az én esetemben itt a Stratovarius és a Megaherz c. szám ilyen, mindig
egy olyan erdőbe képzelem magam, ahol a fák ezüstből vannak és én
köztük sétálva hallom/hallgatom ezt a muzsikát. Persze könnyen
lehetne a Kraftwerk krautrock stílusú albumait elborultnak nevezni,
azonban nekem a kedvenceim közé tartoznak az ilyen lemezek (akár
más előadóktól is , pl. a Neu!, vagy a Tangerine Dream korai lemezei).
Lüktetnek, mozognak ezek a hangok, kicsit amolyan pszichedelikus
rock, megtűzdelve elsőre idegesítőnek tűnő hangokkal, amik később
kibontakoznak, és kényszerítenek, hogy ne egy hang alapján ítéljünk,
hanem az egész kompozíciót vizsgáljuk.
Kraftwerk II
~~~~~~~~~~~~
Nagyon hasonlít az első lemezhez, azzal a különbséggel, hogy itt
kevesebb a rockosabb elem és némelyik szám kicsit mintha álmosabb
lenne. Igazából nehéz mást írni, mint a Kraftwerk I esetében. Azt
hiszem, Ralf Hütteréknek (és a többi kísérletező német együttesnek)
sikerült elérniük azt, amiért is a krautrock létrejött: adtak a német
kultúrának egy igen erős lökést. Személy szerint sajnálom, hogy
napjainkra ez a zene teljesen eltűnt (hiszen nagyjából '68-'74 körülre
tehető az az időszak, amikor létezett), de érthető, hiszen a célt elérte,
innentől kezdve sok értelme nem lett volna ennek a stílusnak. Át
kellett, hogy adja a helyét az újabb zenei megoldásoknak, amiket a
krautrock vezetett fel. A német újhullámos zenét a 70-es évek elejétől-
közepétől már határozottan meg lehetett különböztetni a többi nemzet
zenéitől. Ahhoz viszont, hogy ezt az utat be lehessen járni, kellettek az
olyan kísérletező, máshoz nem hasonlítható lemezek, mint pl. a
Kraftwerk I és II.
Ralf & Florian
~~~~~~~~~~~~~~
Ez a lemez már átmenetet képez a Kraftwerk kísérletező és a
koncepcionális korszaka között. Feltűnnek a szabályos ritmusok,
határozott dallamok vannak, érződik, hogy elindult az együttes egy
úton. Az Ananas Symphonie-ban hallhatjuk először a vocodert, ami
később meghatározója lesz a Kraftwerk zenéjének. Könnyebben
magával ragad ez a zene, mint az előző két album, több olyan szám is
van rajta, amit az ember hamar be tud fogadni. A Tanzmusik nagy
kedvencem, és bár ez szubjektív vélemény, de sokszor eszembe jut
róla a Model c. szám (1978). Eddig kevesebb ismétlődő ritmus volt,
ezen a lemezen viszont már előtérbe kerültek a struktúrák, a repetitív
ütemek. Igazán szerettem volna ott lenni 1973-ban az album
megjelenésekor, kíváncsi lettem volna, mi lesz ezután.
Autobahn
~~~~~~~~
Ez az album jelentette az igazi áttörést az együttes sikerét és a
fejlődésének irányvonalát tekintve. Belép az együttesbe Wolfgang Flür
(ütős). Ez a lemez már nem igazán krautrock, talán annak határán
helyezhetjük el. A címadó dal szerény 22 és fél percével már koncepció
anyagnak tekinthető. Hosszú, monoton, tökéletesen visszaadja az
autózás hangulatát. Hátránya a dolognak, hogy nincs sok értelme a 7"-
es verziónak, hiszen annak ideje csak 03:36, ergo nem képes leképezni
egy hosszú utat. Nagyon szép zenét sikerült készíteni többek között
olyan hangok felhasználásával, mint az autó ajtajának becsapása, a
begyújtás, vagy ahogy elhajtanak mellettünk a járművek. Koherens
módon vannak ezek felhasználva. Az album szépsége meglepő módon
az egyszerűségében keresendő, ez később a Kraftwerk erőssége lesz.
Kristálytiszta dallamok, szinte a végletekig leegyszerűsítve, hogy csak a
lényeg maradjon.
Radioaktivität / Radioactivity
~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
Ralf Hütter szerint az album elképzelése már évekkel korábban a
fejükben volt. Ez már csak azért is érdekes (számomra legalábbis),
mert ez előtt 2-3 évvel meglehetősen eltérő stílusú zenét játszottak. A
Radioactivity minden száma szól valami konkrét dologról, nem csak
érzésekről. A rádióhullámok és a sugárzás az, ami Hütteréket megfogta
és lenyűgözte. A lemezen már teljes vokálok szerepelnek, előrevetítve
az együttes útját. Ettől a lemeztől kezdve beszélhetünk a klasszikus
Kraftwerk felállásról, hiszen csatlakozott Karl Bartos, és így Flürrel és a
Hütter - Schneider párossal együtt alkotják azt a formációt, ami közel
másfél évtizeden át jelentette a Kraftwerk fénykorát. A lemez
felépítésére jellemző, hogy kb. 4 szám köré épül, a többi darab
átvezetést képez ezek között (pl. News, Intermission). Nagyon szép 38
percet jelent a lemez, ami követeli, hogy egyben hallgassuk meg, és ne
bele-bele tekerve. Talán ez a legmélyebb tartalommal rendelkező
album. Összetett, komoly gondolatvilágát az utolsó szám könnyedsége
oldja (Ohm Sweet Ohm).
Trans-Europe Express
~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
Finomabb, szebben kidolgozott lemez, mint a Radioactivity, több
könnyedséggel (Europe Endless). Ezen a lemezen jelenik meg az a
gondolat, hogy az együttes tagjai nem is emberek. Bábuk formájában
jelennek meg, a borítóról is kissé élettelenül tekintenek ránk. A címadó
dal talán az egyik legtökéletesebb Kraftwerk szám. Hideg, végtelenül
precíz, fémes, és ami a legfontosabb, magunk előtt látjuk a vonatot,
ahogy zakatol Európán keresztül. Mintha a Kraftwerk egy "anyagi világ"-
"zene" fordítógépként működne, nem egyszerűen megzenésítették a
TEE-t, hanem lefordították a muzsika nyelvére, átültették. A súlyosabb
témát (akárcsak a Radioactivity-n) itt is egy felszabadultabb dallam
zárja (Franz Schubert), végül az Endless Endless egy keretbe foglalja
az albumot, hogy aztán a kezünkbe adhassa.
The Man Machine
~~~~~~~~~~~~~~~
A Man Machine az együttes legismertebb albuma, tekinthetjük a
pályájuk csúcsának is. Az előző lemezen megkezdett elélettelenedés itt
folytatódik, bábukból átalakultak robotokká (és bár később az evolúció
tovább folytatódott, mégis ez a forma lett a legsikeresebb - néhányan
még ma is piros ingben mennek koncertre...) Itt már teljes a
gépiesedés, már nem átmenetről van szó. Az egyetlen lengébb
hangulatú dal a Model, ami a Kraftwerk leghíresebb dala lett
(köszönhetően tökéletes rádióbarát mivoltának). A Man Machine
hallgatása közben el kell ismernünk, Hütterék bizony nem emberek,
hiszen tökéletesen hiányzik a humán tényező. Fontos megemlíteni,
hogy ez az album nem csak a zenéből áll, hanem a szövegekből, a
piros színből, a borítóból, és mindazon design elemekből, amelyek
felidéződnek bennem, ha meghallok akár csak egy másodpercet is a
lemezről.
Computer World
~~~~~~~~~~~~~~
A Computer World nem csak a számítógépekről, számítógépesedésről
szól, hanem azt próbálja bemutatni (1981-ben!!!), hogy az emberi élet
minden vetületében ott vannak a computerek, a bűnüldözéstől kezdve
a pénz világáig. Kicsit hasonlít arra, amit a Mátrix c. filmben Morpheus
mond Neonak: "A Mátrix ott van mindenütt. Körülvesz bennünket. [...]
Érzed, amikor dolgozni mész, vagy templomba, vagy befizeted az
adódat". A filmben is félelmetes volt ez a gondolat, '81-ben az album is
szorongást válthatott ki. Számítógépekkel bármit meg lehet tenni, akár
átsugározni magunkat a jövőbe... A lemez hangszerelése első
pillantásra egyszerű, konyhanyelven "prüntyögős", mintha egy
számítógép játék hangjait hallanánk. Azonban ez szándékos, amolyan
hangulati elem. A Pocket Calculator játékosságát hamar feledteti velünk
a Numbers pattogós kimértsége. Itt nem jelenik meg emberi elem,
olyan, mintha egy számítógép magában dúdolna a saját stílusában. És
ha már dúdol, miért ne eshetne szerelembe az a maschina (Computer
Love).
Electric Cafe
~~~~~~~~~~~~~
Az evolúció következő állomása szerint már nincs robot test, hanem
egy virtuális térben való létezés a kulcs a jövő felé. Már nincs igazán
értelme arról beszélni tehát, hogy ez a zene mennyire robotikus. Már
digitális, szintetikus a gyönyör. Az egyetlen populárisabb szám a
lemezen a Telephone Call. Maga az album az eddigi vonulathoz képest
kicsit undergroundabb, mindenképpen egy váltást képvisel. Kevésbé
lett hangsúlyos a koncepcionalitás, hacsak a hipersteril hangokat nem
tekinthetjük annak. Megint csak azt kell mondani, hogy '86-ban ilyen
zenét készíteni nem semmi, és ezt a szakmabeliek is így gondolják: "Az
Electric Café a Commodore 64 pötyögéséhez képest maga volt az
űrkorszak" (Moldvai Márk - NEO); "Minket nem az izgatott, hogy
csináljunk egy zenekart, lépjünk fel, hú de jó lesz, hanem az, hogy
hogy a francba lehet ilyen soundot csinálni?! Akkor nekünk
képtelenségnek tűnt egy Electric Cafét megcsinálni. Éjjel-nappal
hallgattuk. Egyszerűen csoda volt. Attól kezdve csak az foglalkoztatott
bennünket, hogy mi az, amivel ilyen sound készíthető." (Milkovics
Mátyás - NEO). A Kraftwerk eddigi zenéire jellemző volt, hogy a
technikát és az embert összehozták, a kettő kapcsolatáról szóltak (ha
csak a háttérben is). Az Electric Café viszont annyira szintetikus, hogy
emiatt szokatlan lehet a korábbi lemezekhez szokott fülnek. Ez volt a
Kraftwerk utolsó(nak hitt) albuma, egészen mostanáig...
The Mix
~~~~~~~
A Mix kivételt képez a lemezek között, mivel nem stúdió album, de több,
mint egyszerű válogatás. A régi nagy számok újragondolásáról van szó,
néhol új tartalommal gazdagítva, de van, ahol csak ráncfelvarrásról van
szó. Könnyebben befogadható, populárisabb darabok, épp ezért
megoszlanak a vélemények a Mix-ről. Én speciel szívesen hallgatom, de
néha nem érzem azt, amit pl. a Man Machine alatt. Talán azért, mert ez
már nem a klasszikus négyes keze munkája, se Bartos, se Flür. A lemez
(vagy inkáb a hozzá tartozó design) fő érdemeként így nem a zenét,
hanem az új generációs robotokat emelném ki, ami a borítón is látható.
Az "albumot" a Musique Non Stop zárja, akárcsak a koncerteken. Non
Stop, Non Stop...
Üdv
YoungOld