[Kraftwerk.HU] Re: [Kraftwerk.HU] eleCtric music - ál
at
A Tonal Diktatur
kraftwerkobarcodesender.com
Sat, 19 Jul 2003 14:44:31 +0200 (CEST)
> így legalább lesz aki meghallgatja és nem futunk
> bele ismét egy eleCtric music nevű rémálomba...
Micsodaaaa?
Rémááálooom? Igaz, orthodox kraftwerkes vagok, szigorú de
igazságtalan. Ugyan teljességgel megértem a "rémálom" szó
használatát, de kövezzetek halálra, nekem teccik az eleCtric music.
(Itt persze tudjuk, hogy a gitáros lemezről van szó). Ugyan mindenki
mást várt, de Karl barátunk már rég gitározgatott magában, amikor
végre az Electronics (Bernard Sumner-New Order; eleinte:Neil Tennant-
Pet Sho Boys)-ból Johnny Marr, a Smiths volt gitárosával együtt
dolgozva jól összecimboráltak, és személyében egy olyan motiváló erőt
kapott amiáltal kiadta a lemezt. Nagyra értékeli Johnnyt, mint mindenki
más az echte, ever-British gitár popban. A lemez szerintem a maga
nemében szuper. Kíválló dallamok, csúcs vokál, és klasszikus Beatles és
Smiths értékű és jellegű szerzemények. Ez Bartos kirándulása volt
(remélik sokan) és megállapíthatom: Az öreg topon van Brit gitárpopból.
A Smiths 1984-es felosztása óta mindenki a Smithset utánozza
angliában. Ha ott valaki a gitárért nyúl, egyszerűen nem hagyhatja ki a
hatásukat. Legjobb mai példa a Cranberries, csak női hanggal (Dolores
O' Riordan), de az EleCtric Musicra inkább a Lightening Seeds hasonlít
(Ian Brody újabb bandája). A Lemez olyan, mintha maga Paul McCartney
írta volna hőskorában és a Smithsék gitároznának plusszba. Ráadásul
ott van a Kraftwerk hatás, amely a dallamok romantikusságát határozza
meg (nos, szerintem Bartos épp ezt vitte magával az Esperantoba, és
ez hiányzik már a Kraftwerkből, tehát a szinte érzelmes romantika
számomra a Bartohoz kötődik pl: a fél Man Machine album), és a
szövegstílus, a fogalmak tagolása/sorjázása tipikus Kraftwerk. Na
persze a teljes művészi tartalomtól eltekintve, ami nem lépi nagyon túl
a Paul McCartney slágerromantikus világát. Minden számban van
csavar; fordulat; izgalom; szín; élet. Ő, ha az Angol világba
betagozódhatott volna és az ottani árnyalatok belátására képes lenne,
akkor ez az album No.1 lenne a Brit slágerlistán mondjuk 1 évig és kult
figura lenne zenekarával mint Beck vagy Morrissey. Biztos nem volt
propaganda és nekik iskolás ez a németesség. Nem elég laza....
Amúgy meg rosszul szól a lemez (fuj). Óriási hiba az akusztikus-imitáció
gépi alapok amik iszonyú amatőrűl szólnak. Dobolni elfelejtett, rosszak
a dobhangszínek és primitívek a ritmusok, dobsuli ízűek a pörgetések.
Ezt a zenét csapatban kell játszani vagy eljátszani, hogy csapatmunka.
Mondjuk a fent említett zenekarok sem dobolnak jobban, csak abban
ott a Brit-pop életereje amit itt a Bartos igencsak céloz, de mellétalál e
metállal. A zsűri pontszámait kérném! Iggen: Szerzemények: 10;
előadói teljesítmény: 10; ritmus szekció: 2; hangmérnöknek: 3.
Remélem 1 pont a védelem javára! M.T.