[Kraftwerk.HU] Re: [Kraftwerk.HU] Album jellemző
zenetörténet
A Tonal Diktatur
kraftwerkobarcodesender.com
Tue, 8 Jul 2003 04:29:11 +0200 (CEST)
Kedves Youngold!
Baráti észervételeim V 1.0 Ígérem folyamatosan adózok még a
kedvenc időtöltésemnek: Kraftwerk- körülileg legyeskedni
(kukacoskodni). Észrevételeim első része menjen ma, a többit holnap.
Vigyázat hosszú, és "szájtépős"!
> Electric Cafe
> ~~~~~~~~~~~~~
> Maga az album az eddigi vonulathoz képest...
Magáról az albumokról volt szó eddíg is
> kicsit undergroundabb.
Nyílván valamely egyezség alapján szubjektív kritikát írtál, de ezt ezen
felül mégsem értem itt mit jelent az underground. (Nekem épp nem ez
jutna eszembe róla többek között, mert egy kissé elhagyták a kísérlező
bugyborgást így válván jellegzetes 80'-as éveki elektronikus pop
szerűvé; az utolsó 3 szám kifejezetten populáris; az 1./3. számnak a
klipje pedig nemzetközileg elismert és díjazott lett, érdekes módon egy
nő - Rebecca Allen- digidesigner jóvoltából, ha jól emléxem a névre).
>Megint csak azt kell mondani, hogy '86-ban ilyen
> zenét készíteni nem semmi, és ezt a szakmabeliek is így >
gondolják: "Az
> Electric Café a Commodore 64 pötyögéséhez képest maga volt az
> űrkorszak" (Moldvai Márk - NEO); "Minket nem az izgatott, hogy
> csináljunk egy zenekart, lépjünk fel, hú de jó lesz, hanem az, hogy
> hogy a francba lehet ilyen soundot csinálni?! Akkor nekünk
> képtelenségnek tűnt egy Electric Cafét megcsinálni. Éjjel-nappal
> hallgattuk. Egyszerűen csoda volt. Attól kezdve csak az
foglalkoztatott
> bennünket, hogy mi az, amivel ilyen sound készíthető." (Milkovics
> Mátyás - NEO).
Ha nem haragszol itt az elhanyagolható probléma a következő:
M.M. és M.M.-el elég jóban vagyok, így bátorkodom megjegyezni, hogy
kijelentésük nyílván az említett Commodore-64 korszak körülre
vonatkozott amikor is ha 1986-ot tekintjük a lemez megjelenésének,
akkor ők kb. 12-13 évesek voltak és még messze nem szakmabeliek,
tehát az akkori "szűz" rácsodálkozásuk lelkiállapotát mintául venni mai
szakmai érvként- csúsztatás. (Egyébként a lelkes kritikájukkal teljesen
egyet értek). Az Audité Populär (később Populär amiből lett a Neo) kb:
1992-ben a "Munkások" című számmal indult útnak a PeCsa DM-
klubjában, tehát jóval később. A riportból kitűnő probléma az, hogy
ebből az ő C-64-be zárt világukhoz képest az Electric Café albumot
dícsérni szakmai tekintélyként helytelen mert ezzel inkább csak az ő
saját akkori hiányosságaikat mutatják fel, konkrétan azt, hogy
(tételezük fel) C-64-hez voltak szokva és még annyira kezdők voltak
akkor, hogy a szintézis alfáját-omegáját képező ilyen Electric Cafés
hangzást és hangzásjelleget előállító szintetizátort sem ismerték (még
gyerekekként), ami (leginkább) pedig a világon addígra már
legelterjedtebb és legtöbbet eladott példányszámú és azóta is többféle
kiadásban klasszikussá vált Yamaha DX-sorozatra volt jellemző (aminek
évekig tartó programozgatása dalszerzés helyett, felemésztette Bartos
türelmét és ez hozzájárult a kiváláshoz), amit nálunk a Bp-i Deák téren
(legnagyobb sajnálatomra megyszűnt Hobby modell bolt helyén) lévő
Triál 1985 eleje óta 99 ezer Ft-ért forgalmazott és rendszeresen
hangszerbemutatókra vitte az összes hasonló szinti kollekciójával
évekig, ahova a leendő zenészpalánták rendszeresen eljártak nyálat
csorgatni. Szerencsémre azért tudom ilyen jól, mert ezért a gépért
bejártam a Triálba, és udvarolni voltam kénytelen a pénztáros csajnak,
cserébe állandóan nyűhettem valamit. Tehát 1986 közepére ez a
kristálytiszta jellegzetes FM-hangzás (főleg a Yamaha DX-sorozat miatt)
már rég elterjedt, sőt hamarosan túl is burjánzott és nemsokára be is
sokallt tőle a világ. Néhány példa az ismert, még nevesebbek közül,
nem számítva a nagyon napi produkciókat: A Depeche Mode 1983-óta
hasonlóan Twins-esen (1985: Until the end of time) csörömpölős, de az
1986-os Black Celebration című lemezükön már épp ilyen kristálytisztán
kopognak, ami az Electric Café előtt jelent meg kb. 3 hónappal.
(Egyébként az említett NEO ennek megfelelően ezt a lemezt is
ugyanígy ismeri el). Ekkor jött az ugyanilyen I Start Counting együttes
megintcsak a Mute-tól. (Érdekességként: Ők lettek a Fortran 5 később,
és a Kraftwerk-imitátorként jellemzett Komputer vagy Computer...)
Paul Hardcastle 1985-től pont az Electric Cafén használatos
hangszerekkel dolgozik és ennek megfelelő a hangzás. A Német Der
Plan/Pyrolator (kiknek a stúdiója 2 villamosmegállóra van a
Kraftwerkééktól, és valószínüleg nyitva hagyták az ablakot mert:) a Le
Fette Jahre, és Wunderland 1984-ben megjelenő lemezén tobzódik a
DX és 1-2 helyen pont ugyanazt a gyári hangszínbeállítást használja
amit a Kraftwerk 2 évvel később (és idegesítően nyersen és hasonlóan
kezeli a gépet mint az Electric Cafén van). A ZTT - Trevor Horn
produkciókban már ugyanezzel a hangszereléssel próbálkoztak, de leg
élesebben az 1985-ös Propaganda A Secret Wish / Wishful Thinking
lemezein jelentkeztek ugyanezen hangszerek (csak
összehasonlíthatatlanul rosszabb hangminőségben, amiből a Grace
Jones- Slave to the rhythm-ja emelkedik ki később). Ez utóbbiaknál
azért nem annyira szembetűnő a hasonlóság, mert elvonja a figyelmet
a gitár, a rosszabb hangminőség kenése, és az egyéb szintik amik
főleg samplerek- összessége. Bronski Beat 1984-től 3 albumon, és az I
feel Love maxin át bombáz a hasonló szintihanggal (különösen prgnáns
ez az 1986-os Truthdare Doubledare-en). Futottak még (DX, és FM-
ileg): Dead or alive; Alphaville.... Nna röviden ennyit arról, hogy miért
nem illett már akkor rácsodálkozni az Electric Cafén használatos
hangzásjellegre "szakmai értelemben". Nyílván a NEO már rég kívállóan
tudja a fentieket. A C-64 pedíg megmaradt a lelkes amatőrök misztikus-
mítikus kortüneti fétisének (az Electric Café meg az én kedvenc KW
albumomnak).
> The Mix
> ~~~~~~~
> A Mix kivételt képez a lemezek között, mivel nem stúdió album....
Pedig ott készült. De még mennyire!... "Sor"-lemez!
>....de több, mint egyszerű válogatás....
Hál' űristennek az anyag 90%-át újonnan állították elő. (Sajnos a 10%-
kal viszont kontrasztos).
> Én speciel szívesen hallgatom....
Én is...
> ....de néha nem érzem azt, amit pl. a Man Machine alatt.
Pedig ez konkrétan nem a Man Machine...
> se Bartos, se Flür.....
De! Bartos csinálta a lemezt, és amikor eldobta a kalapácsot (rá a
kijelzőre) akkor a többiek fel se néztek a bicikli karbantarásból. Ezért
(olajosan) tapintható, hogy Bartos mikor tolta odébb a biciklit, mert
háromnegyed részbe maradt a lemezmegmunkálás, amatőr
megoldásokkal gyorsan betoldva (a hiányzó láncszemet). Részletekkel
itt már nem terhelek.
> (vagy inkáb a hozzá tartozó design) fő érdemeként így nem a zenét,
> hanem az új generációs robotokat emelném ki, ami a borítón is
>látható.
Ez csak a személyes véleményem:
- Na azért ennyire nem rossz a lemez, hogy a szerintem 1991-ben már
eredetietlen ötletű robotokat díjjazzuk inkább (A Kraftwerk e lemezen
már nyíltan feloszlatta legénységét, lásd a 2 idegesítően átlagos új
fejet, így a korábbi klasszikus négyesre szabott robotos funkcionalitás
erős csorbát szenvedett velünk együtt. 1983-ban a Sportcsarnok-
beli "Somewhere in Afrika" - Manfred Mann's Earth Band koncertet a
Csillagok Háborúja tervezői által készített robotoknak a színpadon
történő mozgatásával harangozták be. Óriási csalódás volt a csak
törzsből mozgó világító szemű rongybaba a Csillagok Háborúja címhez
képest és a csapat is az újabb, nyugdíjasabb lemezről játszott, aminek
a borítója ez a madárijesztő). ! A müncheni WOM-ban épp semmi nem
hírdette a Mix lemez megjelenését, amikor teljesen felkészületlenül a
kezembe akadt a Robots maxi, meg-a-Mix-maga. Az élmény tudati
előkészítettség nélküli volt, így sokkolt. A borítót viszont azonnal
szegényes ötletűnek találtam pontosan meglátván benne a Kraftwerk
zenéjében és koncepciójában is beállt hanyatlást, szemben azzal az
idealisztikus képpel, amire az eleddíg törekvő ívük kötelezte őket
(bennem). A borító szép, de lehetne jobb is, a lemez szuper, de lehetne
még szuperebb (az a legrosszabb, hogy:) átlagosan belátható
változtatások árán.
> Az "albumot" a Musique Non Stop zárja....
Sajnos. Én is zárom soraim (hál' istennek)... Soxor üdvözít: Mosolygó T.