[Kraftwerk.HU] Re: [Kraftwerk.HU] Album jellemző zenetörténet

[A Tonal Diktatur]

   Kedves Youngold! 

 Baráti észervételeim V 1.0 Ígérem folyamatosan adózok még a 
kedvenc időtöltésemnek: Kraftwerk- körülileg legyeskedni 
(kukacoskodni). Észrevételeim első része menjen ma, a többit holnap. 
Vigyázat hosszú, és "szájtépős"!

> Electric Cafe
> ~~~~~~~~~~~~~
> Maga az album az eddigi vonulathoz képest...

Magáról az albumokról volt szó eddíg is 

> kicsit undergroundabb. 

Nyílván valamely egyezség alapján szubjektív kritikát írtál, de ezt ezen 
felül mégsem értem itt mit jelent az underground. (Nekem épp nem ez 
jutna eszembe róla többek között, mert egy kissé elhagyták a kísérlező 
bugyborgást így válván jellegzetes 80'-as éveki elektronikus pop 
szerűvé; az utolsó 3 szám kifejezetten populáris; az 1./3. számnak a 
klipje pedig nemzetközileg elismert és díjazott lett, érdekes módon egy 
nő - Rebecca Allen- digidesigner jóvoltából, ha jól emléxem a névre).
 

>Megint csak azt kell mondani, hogy '86-ban ilyen 
> zenét készíteni nem semmi, és ezt a szakmabeliek is így > 
gondolják: "Az 
> Electric Café a Commodore 64 pötyögéséhez képest maga volt az 
> űrkorszak" (Moldvai Márk - NEO); "Minket nem az izgatott, hogy 
> csináljunk egy zenekart, lépjünk fel, hú de jó lesz, hanem az, hogy 
> hogy a francba lehet ilyen soundot csinálni?! Akkor nekünk 
> képtelenségnek tűnt egy Electric Cafét megcsinálni. Éjjel-nappal 
> hallgattuk. Egyszerűen csoda volt. Attól kezdve csak az 
foglalkoztatott 
> bennünket, hogy mi az, amivel ilyen sound készíthető." (Milkovics 
> Mátyás - NEO).

 Ha nem haragszol itt az elhanyagolható probléma a következő:
M.M. és M.M.-el elég jóban vagyok, így bátorkodom megjegyezni, hogy 
kijelentésük nyílván az említett Commodore-64 korszak körülre 
vonatkozott amikor is ha 1986-ot tekintjük a lemez megjelenésének, 
akkor ők kb. 12-13 évesek voltak és még messze nem szakmabeliek, 
tehát az akkori "szűz" rácsodálkozásuk lelkiállapotát mintául venni mai 
szakmai érvként- csúsztatás. (Egyébként a lelkes kritikájukkal teljesen 
egyet értek).  Az Audité Populär (később Populär amiből lett a Neo) kb: 
1992-ben a "Munkások" című számmal indult útnak a PeCsa DM-
klubjában, tehát jóval később. A riportból kitűnő probléma az, hogy 
ebből az ő C-64-be zárt világukhoz képest az Electric Café albumot 
dícsérni szakmai tekintélyként helytelen mert ezzel inkább csak az ő 
saját akkori hiányosságaikat mutatják fel, konkrétan azt, hogy 
(tételezük fel) C-64-hez voltak szokva és még annyira kezdők voltak 
akkor, hogy a szintézis alfáját-omegáját képező ilyen Electric Cafés 
hangzást és hangzásjelleget előállító szintetizátort sem ismerték (még 
gyerekekként), ami (leginkább) pedig a világon addígra már 
legelterjedtebb és legtöbbet eladott példányszámú és azóta is többféle 
kiadásban klasszikussá vált Yamaha DX-sorozatra volt jellemző (aminek 
évekig tartó programozgatása dalszerzés helyett, felemésztette Bartos 
türelmét és ez hozzájárult a kiváláshoz), amit nálunk a Bp-i Deák téren 
(legnagyobb sajnálatomra megyszűnt Hobby modell bolt helyén) lévő 
Triál 1985 eleje óta 99 ezer Ft-ért forgalmazott és rendszeresen 
hangszerbemutatókra vitte az összes hasonló szinti kollekciójával 
évekig, ahova a leendő zenészpalánták rendszeresen eljártak nyálat 
csorgatni. Szerencsémre azért tudom ilyen jól, mert ezért a gépért 
bejártam a Triálba, és udvarolni voltam kénytelen a pénztáros csajnak, 
cserébe állandóan nyűhettem valamit. Tehát 1986 közepére ez a 
kristálytiszta jellegzetes FM-hangzás (főleg a Yamaha DX-sorozat miatt) 
már rég elterjedt, sőt hamarosan túl is burjánzott és nemsokára be is 
sokallt tőle a világ. Néhány példa az ismert, még nevesebbek közül, 
nem számítva a nagyon napi produkciókat: A Depeche Mode 1983-óta 
hasonlóan Twins-esen (1985: Until the end of time) csörömpölős, de az 
1986-os Black Celebration című lemezükön már épp ilyen kristálytisztán 
kopognak, ami az Electric Café előtt jelent meg kb. 3 hónappal. 
(Egyébként az említett NEO ennek megfelelően ezt a lemezt is 
ugyanígy ismeri el). Ekkor jött az ugyanilyen I Start Counting együttes 
megintcsak a Mute-tól. (Érdekességként: Ők lettek a Fortran 5 később, 
és a Kraftwerk-imitátorként jellemzett Komputer vagy Computer...)  
Paul Hardcastle 1985-től pont az Electric Cafén használatos 
hangszerekkel dolgozik és ennek megfelelő a hangzás. A Német Der 
Plan/Pyrolator (kiknek a stúdiója 2 villamosmegállóra van a 
Kraftwerkééktól, és valószínüleg nyitva hagyták az ablakot mert:) a Le 
Fette Jahre, és Wunderland 1984-ben megjelenő lemezén tobzódik a 
DX és 1-2 helyen pont ugyanazt a gyári hangszínbeállítást használja 
amit a Kraftwerk 2 évvel később (és idegesítően nyersen és hasonlóan 
kezeli a gépet mint az Electric Cafén van). A ZTT - Trevor Horn 
produkciókban már ugyanezzel a hangszereléssel próbálkoztak, de leg 
élesebben az 1985-ös Propaganda A Secret Wish / Wishful Thinking 
lemezein jelentkeztek ugyanezen hangszerek (csak 
összehasonlíthatatlanul rosszabb hangminőségben, amiből a Grace 
Jones- Slave to the rhythm-ja emelkedik ki később). Ez utóbbiaknál 
azért nem annyira szembetűnő a hasonlóság, mert elvonja a figyelmet 
a gitár, a rosszabb hangminőség kenése, és az egyéb szintik amik 
főleg samplerek- összessége. Bronski Beat 1984-től 3 albumon, és az I 
feel Love maxin át bombáz a hasonló szintihanggal (különösen prgnáns 
ez az 1986-os Truthdare Doubledare-en). Futottak még (DX, és FM-
ileg): Dead or alive; Alphaville.... Nna röviden ennyit arról, hogy miért 
nem illett már akkor rácsodálkozni az Electric Cafén használatos 
hangzásjellegre "szakmai értelemben". Nyílván a NEO már rég kívállóan 
tudja a fentieket. A C-64 pedíg megmaradt a lelkes amatőrök misztikus-
mítikus kortüneti fétisének (az Electric Café meg az én kedvenc KW 
albumomnak).



> The Mix
> ~~~~~~~
> A Mix kivételt képez a lemezek között, mivel nem stúdió album....


 Pedig ott készült. De még mennyire!...    "Sor"-lemez!


>....de több, mint egyszerű válogatás.... 

 Hál' űristennek az anyag 90%-át újonnan állították elő. (Sajnos a 10%-
kal viszont kontrasztos).



> Én speciel szívesen hallgatom....

 
 Én is...

 
> ....de néha nem érzem azt, amit pl. a Man Machine alatt. 


 Pedig ez konkrétan nem a Man Machine...


> se Bartos, se Flür.....

  De! Bartos csinálta a lemezt, és amikor eldobta a kalapácsot (rá a 
kijelzőre) akkor a többiek fel se néztek a bicikli karbantarásból. Ezért 
(olajosan) tapintható, hogy Bartos mikor tolta odébb a biciklit, mert 
háromnegyed részbe maradt a lemezmegmunkálás, amatőr  
megoldásokkal gyorsan betoldva (a hiányzó láncszemet). Részletekkel 
itt már nem terhelek.


> (vagy inkáb a hozzá tartozó design) fő érdemeként így nem a zenét, 
> hanem az új generációs robotokat emelném ki, ami a borítón is 
>látható. 

  Ez csak a személyes véleményem: 
- Na azért ennyire nem rossz a lemez, hogy a szerintem 1991-ben már 
eredetietlen ötletű robotokat díjjazzuk inkább (A Kraftwerk e lemezen 
már nyíltan feloszlatta legénységét, lásd a 2 idegesítően átlagos új 
fejet, így a korábbi klasszikus négyesre szabott robotos funkcionalitás 
erős csorbát szenvedett velünk együtt. 1983-ban a Sportcsarnok-
beli "Somewhere in Afrika" - Manfred Mann's Earth Band koncertet a 
Csillagok Háborúja tervezői által készített robotoknak a színpadon 
történő mozgatásával harangozták be. Óriási csalódás volt a  csak 
törzsből mozgó világító szemű rongybaba a Csillagok Háborúja címhez 
képest és a csapat is az újabb, nyugdíjasabb lemezről játszott, aminek 
a borítója ez a madárijesztő). ! A müncheni WOM-ban épp semmi nem 
hírdette a Mix lemez megjelenését, amikor teljesen felkészületlenül a 
kezembe akadt a Robots maxi, meg-a-Mix-maga. Az élmény tudati 
előkészítettség nélküli volt, így sokkolt. A borítót viszont azonnal 
szegényes ötletűnek találtam pontosan meglátván benne a Kraftwerk 
zenéjében és koncepciójában is beállt hanyatlást, szemben azzal az 
idealisztikus képpel, amire az eleddíg törekvő ívük kötelezte őket 
(bennem). A borító szép, de lehetne jobb is, a lemez szuper, de lehetne 
még szuperebb (az a legrosszabb, hogy:) átlagosan belátható 
változtatások árán.


> Az "albumot" a Musique Non Stop zárja....

 Sajnos. Én is zárom soraim (hál' istennek)... Soxor üdvözít: Mosolygó T.