[Kraftwerk.HU] Re: [Kraftwerk.HU] érdekfeszítő filoz ófiai írásmű TDF-ról!!!

[A Tonal Diktatur]

> ez a sz_r mégis megvan és már párx meghallgattam.> akkor 
helyesbítek:> valóban elviselhető csak messze nem ezt vártam 
>többedmagammal.

  Megértem, de épp mostanában mélyül el bennem a felismerés, hogy a 
dolgokat leginkább az iránta való elvárásaink mérgezik meg. Így sikerült 
megkedvelnem az Expot egyre jobban mára. A Bartos gitáros lemeze 
szerintem a maga nemében csúcs, és csak a mellékes szakmai oldalról 
tudom szarozni. Cure, Smiths rajongóként már nem volt nehéz bevenni 
Karli fordulatát...

> (ne feledd ahogy lesz_roztad az uj tdf-et is...azért bátorkodtam így
> kijelenteni)

 Csak nem nem értesz vele egyet? Valószínüleg még fogom szidni 
rendesen. Mint tudjuk, azóta kibékültem vele, de a fenntartásaim a 
régiek:
1-  Műanyag (virtuál, software szintézis, PCM ízű)
2-  Közhelyes (különösen 2. etap: techno, trance elemek...)
3-  Befejezetlen(ez a mix óta tradíció), kiüresedett
4-  A hangszínek többsége jellegtelen (nézd meg a régi hangszerelést)
5-  A leg kraftwerkesebb rész az orgonás kiállás is inkább 
jelzésértékűen van benne, mint egykori laboratóriumi megközelítésük 
attributuma, de (bármíly ígéretes is) már fáradt.
6-  Bármíly koncept maga az album, vagyis hogy egy téma köré épül 
(amit magasztosabban is el tudnék képzelni), a teljes kraftwerki 
koncepció szempontjából itt teljesen kiestek, sőt részben ellene 
dolgoznak. Mert:
A-  Magát a TDF-témát már 1X elővették és az szép volt (bár 
határozottan emléxem, hogy amikor 83-ban a szám bejött, én már rég 
mást vártam volna a Kraftwerktől). Tehát nem tudnak újat hozni, 
ehelyett leporolnak egy olyan régi témát amit már eleve nem tartottam 
eléggé méltónak.
B-  A Kraftwerk által létrehozott művészi filozófia az az egyénen kívül is 
létező és dolgozó monumentális erők tárgyiasítása és idealizálása. 
Ennél konceptuálisabb és univerzálisabb filozófiát csak Kant: A tiszta 
ész kritikája c. könyv operettesítéséből lehetne kinyerni. Ezzel szemben 
a TDF kérdése olyannyira lokális, mintha a karakószörcsögi illegális örző-
védő kakasviadalának a bevonulási indulóján dolgoznának (12 éve).  
Másrészt ugyan megértem, hogy a bicikliversenyen az ember és a gép 
az egy, ráadásul a monoton kitartás a célirányos megfeszített 
munkavégzés megjelenítése kedvez a kraftwerki koncepciónak, de ezen 
dolgok helyi-érdekű jelenség mivoltuknál fogva korántsem olyan elemi 
erejűek, mint mondjuk pl: a természet "élettelen" erőinek a munkára 
fogása emberi akarat által, amitől már intuitíven ébred a kétely a 
zsigerben, hogy vajon valóban univerzális jót teszünk-e azzal? Vagy 
merre billennek ki majd a dolgok az egyensúlyukból? Nos, ezért kellett 
idealisztikus képet festenie a Kraftwerknek a 70-es években, mert 
mindannyiunknak jóleső érzés volt abban felnőni, hogy gyermeki sci-fi-
es fantáziánkat valaki létjogosultá emeli és remélni, hogy az ember aki 
egyre jobban uralja a dolgokat az saját tapasztalatán okulva olyan 
létet és rendszereket hoz létre ami felülkerekedik (a 
megváltoztathatatlanon....)
Ez az a romantika amit én a tények ellenére várnék a Kraftwerktől a mai 
napig és a biciklizés nem fog visszaadni. (Bár lehet, hogy nekem is kéne 
mennem a tömb körül inkább pár kőrt...)
 Ezzel szemben mi van? Itt a nyugdíj, leéltünk egy életet holmi 
idealizmussal figyelembe sem véve a természet szavát a leépülést. A 
kerék őröl nélkülünk is és majd szépen mindenkit beránt és ezt érzik a 
tagok. Ezért van szükség a "Vitamin"-ra mint a létakarat elixírjére minek 
használata már feltételezi, hogy olyanhoz ragaszkodunk ami egyre 
kevésbé a sajátunk: magához a léthez aminek fenntartására nemhogy 
semmiféle idealizmus de a technikai vívmányok sem elegendőek. Így 
válik a Kraftwerk nevetségessé a számomra akkor, amikor egy fél életet 
a buli, a pörgés, az italok, a narkotikumok, a pénz mindenhatósága, és 
a dögös csajokon való tapasztlatszerzés után nyugdíjasan úgy 
summázzák a lényeget, hogy be vannak tojva és igenelik a tyúxaros 
létet, így hagyva ránk egy újabb ikon helyett egy hattyúdalt. Mert a TDF 
ugye, az egyénnek arról a vágyáról szól amellyel az önnön 
hatékonyságát szeretné (ugyan kontrollált keretek közt ) kiterjeszteni a 
mindenekre úgy, hogy a belátható cél kitűzte siker bekövetkeztekor 
becsapja magát, hogy na ugye lám mennyire rendben is van az a 
minden. Na aki  ráadásul ezt annyira gondolja komolyan, hogy ebből 
nyugdíjasan művészi koncepciót csinál arra én azt mondom, hogy 
(csúnya szó következik): szubsztanciálisan hülye. De ne aggódjunk, 
minden művész az! (Émmá csaktom...) Bach volt a leg azabb. Így ha a 
zenétől nem ismeretelméletet, de metafizikai tartalmat várunk akkor 
még mindíg van némi esély arra, hogy a lemez szuper lesz.... 
7-  A TDF 2003-ból leginkább egy dolog hiányzik: A zene.

                                 Mr.Dr.Prof. Mosolygó Tyby