Honlap » Koncertek » Berlin 2004 »

Powerplant beszámolója

JÉ...! ők élnek... mozognak...

Ez egy nem várt koncert volt... Körülbelül két héttel az esemény előtt egy soproni ismerős kétségbeesetten jelentette be, hogy nem tud elmenni a berlini éjféli koncertre családi okok miatt, a két, már korábban megvásárolt jegyet így el akarja adni. Ekkor még nem gondoltam semmi olyanra, de már bizsergett a belsőm. Rá egy hétre döntöttem. Egy jegy nekem kell, megveszem, a másikat meg megpróbálom eladni, ha máshogy nem, majd ott, legfeljebb majd visszahozom. Így utólag nagyon nem bántam meg az egészet.

Jött a szokásos kérdés: de ki vezet? Majd kénytelen voltam a vezetést ismeretlenekre bízni: Budapest - Prága - Drezda - Berlin - Hamburg menetrendszerinti távolsági autóbuszjáratra váltottam menetjegyet indulás előtt egy héttel. Aznap személyesen Tomek hozta fel a belépőjegye(ke)t és adta át.

Eljött az indulás napja, március 24. Otthonról indulás előtt megnéztem a Tempodrom (a helyszín neve) címét és pár nagyobb utca nevét is felírtam. Így, csak ennyi infóval indultam neki a kis szokásos hátizsákommal. Indulás este negyed 10-kor pontosan. Nyolc és fél óra után Prágában már világos volt. Nyolc óra után Drezdában ébredtem. Addig rémlik, hogy útközben nagy havazás, elakadt kamionok, határátkelőnél félórás várakozás (korábban is volt két határ - ott is rövidebb - hosszabb várakozások). De a lényeg: még délelőtt Berlinbe értem. Itt kicsit beijedtem, mert miután beértünk a városba utána még több mint fél óráig padlógázzal haladás következett és mindig a nyugati irányba kanyarodással. Nagy az a Berlin... A megálló a város nyugati részében van. Leszállás előtt a már szokásosnak mondható érdeklődés miszerint hol is vagyok éppen... Persze németül annyit tudok, mint csehül, lengyelül, görögül stb... Ekkor egy nagyon kellemes meglepetés ért. Korábban felírtam, hogy a helyszín közelében van egy U2... akkor jöttem rá, hogy ez metrót jelent... és véletlenül ott is az van... 11 megállót utazván, az utcákon elhelyezett térképek segítségével találtam rá a Tempodrom jellegzetes épületére, amely éppen a központban van. Régen a fal a közelben húzódott, ill a metrómegálló a két fal között van.

A pénztárhoz ballagtam. 'Tessék mondani? Van jegy a fél 8-as előadásra?' - kérdeztem. 'Igen, mennyi kell?' - jött a válasz... 'ööööö, egy elég lesz...'. A felesleges éjféli jegyet nem akarták visszavenni. Csak a pénztárban láttam koncertet hirdető plakátot, de annyira kicsi volt a pénztár, hogy belülről nem tudtam volna lefotózni, kívülről meg szintén fénylett az üveg nagyon. A megszokott kamiont ott találtam, akkor már kipakoltak belőle, igaz nem régen. A függönyök nem voltak elhúzva, be tudtam nézni, délután 1 és 2 óra között még semmi nem volt összeállítva. Sajnos fényképezni nem tudtam, mert sötét volt az üveg és nagyon tükröződött, kezemmel árnyékolva is nehezen láttam be.

Következett a szálláskeresés. Érdeklődtem a pénztárban (hosszasabban beszélgettem ott a kislánnyal), de csak a közelben levő központi helyen tudott ajánlani illetve ismert szállodát. Na innentől rendkívül nehéz volt minden lépés. Kiértem a főútra és megpillantottam egy táblát: ez a hotel csak 300 méterre van... Tényleg pont annyi... Nehezen be is jutottam, mert valaki bezárta az ajtót kulccsal és hiába nyomkodták a nyitó távkapcsolót, de hosszas dörömbölésre kitárult a nyílászáró. Nagyon nem volt drága (relatív...), budi nélküli szobát választottam, de ahogy észrevettem csak én használtam a közösnek kikiáltott zuhanyzót... Délután háromig kielégítettem mindenféle szociális igényeimet és bealudtam délután fél 6-ig.

6-kor már megjelentem a helyszínen. Gyors terepszemle - ekkor már engedték be az embereket, bent már tömeg volt az előtérben. Próbálkoztam jegyeladással... mások is... és kérdezték, hogy mit akarok az éjfélivel, amikor az még a pénztárban is kapható... mondtam olcsóbban is adhatom... de nem, semmi... mindegy... majd később.

Alig két percet álltam sorban. Szokásos motozás. Szokásos stílusomban adtam elő, itt ezt most nem írhatom le (ha találtak valami nem odaillőt, azt megjelölve elvették, szerencsére nálam nem szoktak turkálni). Ruhatár után néztem ülőhelyet. Már akkorra elfoglalták a szemben elhelyezkedő székeket, így jobb-közép oldalt és középmagasan ültem le. Az ülőhelyek előbb teltek meg mint az álló rész, tolongás nem volt. A hivatalos idő előtt 1-2 perccel gong jelezte a söröző vendégeknek, miszerint jó lenne már elfoglalni az ürességtől tátongó állórészt. A nézők számát körülbelül 4-5000-re tippelem (gőzöm sincs mennyi...).

És elkezdődött a prüntyögés kicsivel fél 8 után... Számok listája:
- Meine Damen und Herren... ('aus Deutschland' kihagyva)
Piros ing, fekete nyakkendő, fekete öltöny...
- Die Mensch Maschine (elején függönyre rávetítve az árnyékuk a régi stílusban)
- Expo 2000 (itt a KlingKlang 2002 mix is benne volt)
- TdF (etapok jól összekeverve, a büfögésre élő ének hangosabb volt, mint a korábbiaknál)
- Vitamin (furcsa volt piros ingben előadni... ötletes vetítés)
- Tour de France (a 83-as változat)
- Autobahn
- Das Modell (kinézetre szokásos)
- Neon Licht (szokásos)
- Radioaktivität (előtte intró)
- Trans Europa Express
Szünet. Visszatéréskor a régi villogó ledsor a nyakkendőn...
- Nummern / Computerwelt (a számokkal elég jól elszórakoztak, feltűnően szólt késleltetve a hátsó hangsugárzókból is)
- Heimcomputer (jól átalakították, nagyszerű változat)
- Taschenrechner (szünet nélkül kezdődött, jól szórakoztak itt is)
Hosszabb szünet.
- Die Roboter (a klasszikus robotok a lehajtott laptopok mögött)
Ismét szünet. Visszatérés a neonzöldcsíkosan világító búvárruhában, a többi megvilágítás neonkék.
- Elektro Kardiogramm (oszcillátor remegése a vásznon)
- Aero Dynamik (a klingklang remix... neonzöld háló a vásznon, időnként a szöveggel valamint a számra jellemző kevés grafikával)
- Music Non Stop (szokásos vetítés, a szám hossza rövidebb, ennyire jót még nem hallottam!, levonulás egyesével Florian felől)

Halk volt az elején, főleg a fél 8-ason. A 'Radioaktivität' és utána viszont annyira durván hangos lett, hogy a lábamon mozgott a nadrág szára... miért nem volt végig ez... Minden szám, mint ahogy a címekből is lehet látni, kizárólag németül ment (kivétel a rádióakt. intró). Ennek megfelelően a vetítés is német szövegekkel folyt, és új elemek, színek is voltak. Apró hibácska előfordult, de precíz, pontos volt. A hátsó üléssorok felett kicsivel, az elöl lévő fő hangládákkal szemben voltak még hangsugárzók, ezek szerepet is kaptak (főleg a vége felé).

Első alkalommal technikai okok miatt választottam ülőhelyet és utólag túl fárasztó is lett volna végig állni mindkettőt. Itt túl sok minden nem történt, a közönség nem volt aktív, nem is reagáltak rá annyira, igaz, ahhoz képest lazábbra vették, lehetett látni, hogy nagyon élvezik. Este 11 óra előtt vége lett rendben. Kivonulás, tolongás. Szállodába visszamentem fél órára, feltankoltam kicsit ebből is abból is, elemcsere fényképezőben és hasonlók. Mire visszaértem ismét már sokan voltak az előtérben. A jegyeladási kísérletem még rosszabbul sült el... A sorban állás még rövidebb ideig tartott, szinte semmi nem volt. Amikor beléptem az ülőhelyeket éppen úgy foglalták el mint előzőleg. Most nem oda mentem... Beálltam középre pontosan. Eredetileg úgy terveztem, hogy középen fogok állni és így tudok olyan fotókat készíteni ahol mind a négyen rajta vannak. Mondanom sem kell, ez nem sikerült... egyre csak közelebb kerültem (és picit jobbra), amíg negyediknek álltam, majd harmadiknak, majd fele időtől másodiknak, sőt a roboter alatt át is hajoltam a korláton...

A kezdés előtti prüntyögés helyett a 'Mitternacht' című szám szólt a háttérben... és ismét elkezdődött. Szintén halkan nagyon, a közönség elnyomta az elejét. A közönség... Éjfélin akkora társaság gyűlt össze... igaz a sör is megtette hatását szerintem... de nagyon kitettek magukért.
Szinte hihetetlen volt látni ahogyan Florian a függöny mögött feltette a kezeit és mozgatta az ujjait, biztos hogy grimaszkodott... Függöny szét és ismét előttem álltak szinte közvetlen közel.

Aránylag sok visszajelzésük volt a közönségnek. Florian persze mintha mi sem történt volna az elején - fapofával végig. Ralfnak volt amikor többen kórusban bekiabálták a nevét - ekkor odanézett és nevetett, valamint a többiekre is nézett és nevettek. Másik hasonló amikor a 'Das Modell'-ben a ' Sie trinkt im Nachtklub immer Sekt korr-ekt!'-et énekelte akkor a kemény mag elől erősen megnyomta a koRRektet... erre mind a négyen összenéztek mosolyogva... 'Nummern' bevonulásnál Florian persze elkésik (gondolom direkt), első alkalommal úgy ért oda, hogy éppen elkapta... alulról kapaszkodott meg... másodszorra aránylag már időben - előtte Fritz majdnem a kezénél fogva húzta, hogy gyere már... és akkor is összenéznek... Végig élvezték az egészet. Lüktettek. Igaz főleg csak hárman, nade itt már az is szenzáció... Ralf nagyon, majdnem hogy táncolt... (szokásos dülöngélése gyakran erősre sikeredett...) A 'Music Non Stop' nagyon jóra sikeredett! Amikor szólóztak, akkor feltűnően ránéztek az éppen aktuális társukra és lehetett látni, hogy szinte biztatják a szemükkel...

Levonulásnál Florian szokásához híven felvette a s_ggberúgott majom mintáját. Igenám! De megtorpant és valami más is történt: meghajolt! Az egy másik dolog, hogy milyen mozdulattal tette - azon még Ralf is kuncogott a többiekkel együtt... Fénykép van a meghajlásokról. Direkt készültem rá, előre bemértem, vaku töltése, kihajolás (Floriánnál nem készültem úgy rá, de vártam). Egyet elmulasztottam megörökíteni és nagyon sajnálom: Ralf levonulás előtt feltűnően felemelte kezét, feltűrte búvárruhájának ujját és ránézett az órájára. Hátrahőkölt és 'ennyi az idő? és ti még mindig itt vagytok' képet vágott hozzá... majd elkezdett nyugodtan pakolni (valamit szétszed, kihúz stb., kis motyót vesz magához és elviszi)... Először egy pillanatra megállt mindenki: ez nem lehet... majd persze örvendés... öregurasan vonult és úgy is hajolt meg.

És vége lett. Jó hogy megtörtént. Lehetetlen minden apró részletet elmondani, leírni. Életem legjobb koncertje volt az éjféli. Ennél jobb? Azt most nehezen képzelem el.

Tolongás, ruhatár, szállodába vissza már 26-án reggel fél 3 után. Háromkor éppen hogy az ágyba be tudtam esni. Nagyon elfáradtam, aludni azonban 4-ig nem tudtam... Kemény négy órás alvás után ébresztő és az este elmaradt szociális szükségletek elvégzése, majd reggeli következett. Kicsi szuszogás után délelőtt 11-kor elhagytam a szállást (akkor kellett). Városnézés három óra hosszat, ez a város közepén való rohanást jelentett. Délután 4-kor indult visszafelé a busz, jóval előtte kimentem a pályaudvarra. A """""rengeteg""""" alvás miatt a hazaút elég szenvedősre sikeredett, de túléltem.

Életem legjobb koncertje volt...

Röviden ennyit.

2004. március 28.
Powerplant
bt(a)kraftwerk_hu