Honlap »

Bevezető

"Zajkultúránkban - ezen nem csupán a dübörgő sugárhajtású repülőgépek és az utakon zúgó teherautók zaját, hanem az intézmények, konvenciók, alapok széttörésekor keletkező pszichikus lármát, egy hanyatló civilizáció egész crecendóját is értve - zajkultúránkban béke, úgy tűnik, csak még sokkal nagyobb zaj közepén létezik, amelyben megszületik egy sajátosabb és közvetlenebb kommunikáció újabb lehetősége." (Ralph J. Gleason)

'la música ideas portará y siempre continuará' (Techno Pop, 1986) - a zene új gondolatvilágot hoz, és örökké folytatódik, akár így is lehet fordítani ezt a mondatot. A Kraftwerk egy teljesen újat teremtett, az elektronikus zene úttörőinek nevezhetjük őket, mondhatjuk, hogy a 'szintipop' és a 'techno' ősei (annak ellenére, hogy ők nem azt játszottak, játszanak), de egyéb más zenei irányzatra is nagy hatással voltak. Manapság nagyon gyors a zene változása, nehezen lehet nyomon követni, nem állítanék semmit, hogy kire milyen hatással volt 1968-'70 óta, de a popzene mai (vagy tegnapi) vonásai felismerhetőek. Ők, eléggé egyszerűen, a késői XX. század egyik legbefolyásolóbb popzenei csapata.

Sok ember ismeri őket, mint egy-két nagy sláger szerzőjeiként, mint például a 'The Model' vagy a 'The Robots' (amelyeket régebben elég gyakran lehetett hallani), de ennél több, kiterjedtebb, szélesebb körű zenei alapuk, 'lajstromuk' van. Mindig előrébb voltak a saját koruknál. Zenéjük az erre a célra berendezett legendás KlingKlang stúdióban, Düsseldorfban készült. Ez volt a főhadiszállásuk, tele mindenféle elektronikus hangszerekkel és egyedi gyártású berendezésekkel.

Nagyon híresek a 'robot image'-ükért, amely az embert mutatja gépként a zenével egymásba fonódva. A robotok másolják, helyettesítik is őket, ezeket használják a színpadon, fotózásoknál. De ne gondoljuk azt, hogy ez egy személytelen dolog. Ez egy stílus. Tévedés azt gondolni, hogy minden érzelem nélküli, 'hideg' zenét játszanak. Sok egyszerű, könnyen megjegyezhető de fülbemászó dallam jellemzi zenéjüket, néha klasszikusnak tűnő elemekkel (főleg a régi számokban, valószínűleg a zenei előképzettségüknek köszönhetően). A korai, 1970-71-73-as lemezek improvizatív jellege után az albumoknak mindig van egy témája. Az 'Autobahn' (1974) a vezetés öröme az autópályákon, az utazás, a határtalan szabadság, a 'Radioactivity' (1975) a modern világról, az elektronikus világról, a rádiózásról, az információ gyors és határtalan terjedéséről szól. A 'Trans Europe Express' (1977) lemez is az utazáson keresztül közelíti meg a határtalan Európa gondolatát és szintén az információ szabad áramlását, már itt felmerül az ember bábu szerepe, úgy mint a 'The Man Machine' (1978) albumon, ami a robotizálásról, a gépies világról szól, ahol már a gépek az uralkodók. A 'Computer World' album a számítógépek társadalombeli szerepéről szól a jövőben, ez utóbbi eléggé előremutató volt 1981-ben.

"Az életformánk alapvetően pozitív. Különben nem csinálnánk. 'A Rajna szennyezett', mondjuk cinizmussal tele, 'tehát én is beleborítom a szemetemet' - ez számunkra azt jelentené, hogy abbahagyjuk a munkát. Mert zeneileg nézve ez azt jelentené, hogy a zenei világ zenei szemét." [...]
"Számunkra nyilvánvaló, hogy a zenei ipar a legtágabb értelemben környezetszennyezést is folytat, mint minden más ipari ágazat is. Úgy gondolom, fog jönni egy idő - ez számunkra ma már biztos - ahol széles körökben világos lesz, hogy nem égethetünk a rádión keresztül bármit órákon át az agyunkba, mert azt soha többé nem lehet kiszedni! Ami a tudatalattin keresztül beszivárog, bent marad. Ma azt mondjuk, 'mi legyen, szóljon csak a rádió!'. A szennyezésnek ez a fajtája is következményekkel jár. Nem csak a fizikai pusztítás, a visszaélés világában élünk, hanem a szellemi világ szennyezésében is, amely akusztikus és vizuális szeméttel tellik meg, károkat hagy hátra. Ha ez nem szűnik meg, olyan tartós károk keletkeznek a szellemi természetben, amelyek talán már nem orvosolhatóak." (Ralf Hütter, 1981. május, Musik Express Magazin)

Az 1986-os 'Electric Cafe' kiadvány már a virtuális valóságot érinti (és helyezi el az embert benne...), itt különös jelentősége volt a 3D animált videoklippnek. 1991-ben, a 'The Mix' album megjelenésekor sokan már az együttes végét látták, ezt az albumot sokan nem is tekintik igazi új anyagnak, holott a régi számok teljesen újra írva jelentek meg modernebb köntösben és némi tartalmi változással. Továbbá a csapaton belül emberileg megbomlott az egység ezidőtájt, amikor is elég nagy szünetet tartottak. 2003-ban ismét egy albummal (Tour de France Soundtracks) jelentkeztek, egy régi kedvenc téma feldolgozásával.

Úgy néz ki, az életmű lezárult? Az évek során (2009-2017) összefoglaló művek jelentek meg a létező összes formátumban, a legmodernebb képi és hangtechnikák felhasználásával. Az élő előadások azonban látszólag töretlenül folytatódnak.

"A mesteri tervem az, hogy addig folytatom, amíg le nem esek a színpadról" (Ralf Hütter, 2015. szeptember, mystatesman.com)

"A KRAFTWERK tekintetében felesleges kronológiáról beszélnünk. 1971 óta kompatibilis... Tehát nincs régi és új album... Viszont ha lesz számunkra ismeretlen album - nevezhetjük új albumnak is -, biztosra veszem, hogy azt sem tudjuk majd az időskálán hova helyezni..." (2rt+tb)

"A legenda él, ez világos. Pillanatnyilag persze van ebben valami zavaró." (sueddeutsche.de)