Honlap » Koncertek » Budapest 2004 »
CyberBob beszámolója
Hát kérem... Elég nehéz dolgom van, mivel cinkes egy olyan beszámolót írni, aminek leendő sorai már május 26-án reggel ott tolonganak az agyadban, de amikor papírra kellene vetni, nem találod igazán a megfelelő kifejezéseket. (A csücskös, meg az űberfasza, azt hiszem, nem fejezi ki kellőképpen a dolgok ilyetén való állását, ami ugye elég komoly...) Írhatnám, hogy annyira vártam már a koncertet, hogy aludni sem tudtam, meg ilyenek, de ez megint nem igaz. Amióta az információs szupersztráda fél megabites vonala Gyulára is lekúszott, azért el lehet mondani, hogy nem igen volt meglepetés a koncert. Hogy miért is mondom ezt? Azért, mert a koncert előtt már terjengek a jobbnál jobb minőségű felvételek, PP kolléga szakavatott fényképészünk, megugye, nyomta az agyunkba a vizuális meghatározásokat naprakészen, koncertről koncertre... Így hát nem az a kifejezett várakozás előzte meg a koncertet részemről. Néhány koncertre egyikvő barátommal utaztam a vonaton, akiket nagy örömömre fel kellett világosítsak néhány dologról a zenekar történetét illetően, miután ezeket az infókat helyreraktuk, nyugodtan utaztam tovább Budapest felé... Mikor már az Aréna közelében jártam, megrohantak az emlékek, és izgatottságom végre kezdett erőt venni rajtam. Főleg, mikor összetalálkoztam a régen várt ismerősökkel (lásd. 2. levlista találkozó) a levlistáról, és megtörténtek az első barátságos hátbavágások, és jó röhögések, teljesen beindultam... Megtörténtek az alap infócserék, aztán a cd cserék, 18.35-re sikerült is elkövetni azt a néhány csoportképet, amik persze azóta itt virítanak a weboldalon. Aztán berohantuk az Aréna belsejébe, elfoglaltuk a mértanilag teljesen tökéletes középpontot FormatC-vel a színpad előtt, és aztán vártunk. Vártunk és beszélgettünk. Tehettük, mert a kapunyitás egy órával korábbra sikeredett. A tömeg szépen lassan növögetett, a pirosingesek tábora középen egyre nőtt... Aztán szépen halkan... putty, puuutty, tyuuuuu... Elkezdődött a koncert. Hátranézvén azért a küzdőteret megtöltöttük, nagyrészt az ülőhelyek is foglaltak...
Man machine
Nagyon örülök, hogy 2004-re elővették a Man Machine albumot. Talán
ez az az album, ami igazán kifejezi a zenekar valóját (és itt nem
kicsinyítem le a többi albumot!). Tökéletesen, bár nem túl hangosan
elkezdődik a zene, szépen, ahogyan kell, meséli a komputer: Man
machine... A behúzott függönyön, vörös háttérvilágítással
megjelenik a négy fekete sziluett; roppant hatásos. Közönség (élükön
Formattal) ordít. Ahogyan kell... Tökéletes. A közönség (szerintem)
meglepetten álldogál, csak a kőkemény mag veszi bólogatósra a figurát.
Ez amúgy az egész koncertre jellemző, hogy nem tombolunk, hanem inkább
értően nézzük az előadást. Kivéve persze a színpad előtti középrész,
akik végig éneklik(jük), lalázzuk az összes nótát. (nekem amúgy péntekre
jött vissza normálisan a hangom...) Amikor megjelennek a kivetítőkön
az első kockák (made by Klingklangfilm), szétsikítja a közönség az
arcát...
Expo 2000
Talán a legdrágább szignál az egész világon mondhatnám rosszmájúan,
pedig a TDFS-t már ismerve szervesen kapcsolódik az anyaghoz. A
Kraftwerk által olyan nagyon favorizált és sokat használt vocoder
ebben a számban iszonyatosat szól. "Man, nature, technology"
megmondja a valót: Ember, természet, technológia, kész elválaszthatatlan.
A maxilemezzé avanzsált szignál igenis megállja a helyét a dalok között...
A performance alatt a videoklipből már ismert ábrák, grafikák
videoklipszerűen úsznak a nézők felé. A négy zenész egymás
mellett, emelvényeken áll, előttük a jól ismert Sony VAIO laptop,
alatta a billentyűzettel, és a szerencsére sokat használt potikkal.
Fekete öltöny, piros ing, nyakkendő. Személy szerint az Expo 2000 ezen
változatát kultiválom a legkevésbé, nekem jobban tetszik pl. az
acapellás klingklang remix.
TDF etape 1,2,3
A klasszikus Tour de France 2003-as átirata, és egyben a TDFS alapja,
valamint a 2003 Tour de France elfogadott himnusza. (1983-ban ütősebb
lett volna...) Mindenki ismeri a zenekar kötődését a TDF-hez és a
franciákhoz, így tulajdonképpen én nem is csodálkoztam, mikor elsőként
hallgattam bele az etape-okba. UGyebár csak a cím ugyanaz, a nóták nem
is hasonlítanak az 1983-as verzióhoz. Gyönyörűen szól ez a szám, még
akkor is, ha technikailag nem is ez a legkiforrottam dal a lemezen. A
koncerten pedig akkorát szólt, hogy nemlétező hajam csak úgy
lobogott...:-) A zenészek színpadi aktivitása mit sem változott, bár
azt hiszem Ralf beömlőnyílásán itt ömlött le néhány korty víz.
"The mechanical atmosphere KRAFTWERK created has been duplicated in
Detroit, Brussel, Milan, Manchester and the house-music has even generated
its own psychadelic version of the phenomenon. You can define it whatever
you want : sci-fi music, techno-disco, cyber rock... My favorite
definition goes for the word "robot-pop". This word matches with
our goal which is to work on the conception of the perfect pop song for
all tribes of the global village."
- Ralf Hütter -
Vitamin
Talán látványra ez fogott meg először a koncert eddig játszott számai
sorában. Nagyon jók a repkedő-potyogó kapszulák, illetve, hogy
"karaoke"-t nyomhattunk, hiszen a szám szövege szép sorjában
következett a kivetítőn, mint természetesen része a vizuális látványnak.
Autobahn, The model, Neon lights
Igazi klasszikusok következtek a sorban. A The model és a Neon lights
megjelenése mindenképpen ütős volt, hiszen a model talán az egyik
legismertebb és legtöbbet játszott Kraftwerk nóta a mai napig is. Ugráltunk
is rá rendesen. A kivetítőn pedig az ismert videoklipp-részletek
mutatkoztak meg.
Radioactivity
Ha már nem ismertem volna a 2003-as osakai fellépést, akkor véresre
vizeltem volna magam! Leporolták az 1975-ös lemezverziót, feltuningolták,
illetve összekapcsolták az 1991-es Francois Kevorkian mix-szel. Az elején
az iszonyatos, szétmodulált vocoder elmeséli nekünk a nukleáris bombák
miértjét-hogyanját, aztán szépen óvatosan beúszik a klasszikus felvétel...Gyönyörűen
szólt... Majd' megkönnyeztem.
Trans Europe Express
Hát itt aztán adtam a hangszálaknak!! Szerintem kicsit tömörítve adták
elő, már az 1991-es koncerthez képest a dalt, de teljesen rendben volt.
A közönség ordította a refrént: "TEE" Szerintem egy
Kraftwerk koncert csúcspontja mindig a Trans Europa Express...
Numbers, ComputerWelt, Home computer
No comment... Mennyei...!
Pocket calculator
A közönség kedvence volt ez a nóta a 80-as, 90-es években, hiszen itt
a zenészek kézikütyüikkel, iszonyatos tánckoreográfiára nyomták a
show-t! Itt lehetett játszani a hangszerekkel, mert itt nyújtották a közönség
felé, és nyomkodhatták... Sosem felejtem el, hogy majd odalett a vándorvesém,
mikor megpróbáltam közelebb férkőzni a kézikészülékekhez,
sikertelenül persze... Ez a múlt már. Itt szigorú koreográfia szerint
álltak tovább a laptopok mögött, bár, ha az emlékezetem nem csal
Florian itt egyszer balra mozdította el a szemgolyóját... És Ralf itt
nyúlt mellé... Ja, meg a szám végén laptop lecsuk és Florian kirohan
a színpadról! Miért? EZt megkérdeztük Fritztől és azt mesélte
mosolyogva, hogy szokott érdekes dolgokat művelni... :-)
The robots
Függöny be, ordítozás, függöny szét... A zenészek helyett a jól
ismert robotok állnak a színpadon és táncolnak a saját megszokott módjukon...
Valahogy félelmetesnek tűntek számomra...Képzeljétek el, tizenezer
ember ordítja a dalt, csápol, és a stage embertől mentes övezet...
Ja, a laptopok lecsukva persze...
EKG, Aerodynamik
A két sláger a TDFS-ről. Itt hangunk már nemigen, Tomek kolléga is
csak szaporázza a lélegzetvételeit, kisebb-nagyobb sikerrel... A
basszus itt már "adja az ívet". Az az igazság, hogy túl közel
álltunk, így a hangfalakból kiáramló decibelek elkerültek bennünket,
viszont egymás hangját kitűnően hallottuk. Kraftwerkék is...:-)
Music non stop
...és itt a vége. Szépen egyenként elhagyják a színpadot, emberi
meghajlással, Hennings intett is a jobb kezével... Szép volt fiúk! A közönség
még ordítja pár percik, hogy "Mjúzik dontsztapp!", aztán irány
a ruhatár...
Természetesen (végre!) működött a merchandish része is a dolognak, pólók, képes füzetek várták az ereklyevadászokat... keltek is rendesen... A tömeg el, néhány fan, a kemény mag, hosszú perceket áll a garázsoknál, bámuljuk a lámpákat oltó biztonsági őröket...Aztán kiderül, hogy ketten már elmentek, ketten még nem. Aztán ők is el, tudomást sem véve a rajongókról...
Afterparty
Living room. 01:00-ra oda is értem. Gyalogosan. PP már várt, belépek a
klubba, irány a pult, sört! Aztán torkomon akad az első korty...
Henning és Fritz csak úgy óvatosan ott állnak mellettünk! YoungOld,
Hajni, PP, és jómagamtól pár centire... PP rögtön kommunikálni
kezdett velük, én megelégedtem egy autogrammkérés utáni
tenxforall-al... Ha hiszitek, ha nem, egy hang nem jött ki a torkomon,
csak ezt suttogtam YO-val: "Ezt nem hiszem el... "Aztán
danszoltunk, meg ittunk, közben készült néhány fotó, melyek a
zenekar kifejezett kérésére nem publikusak... Youwine is befutott, aki
később taxisként szállodáig fuvarozta őket... de ez már egy másik
történet...
2004. június 01.
CyberBob
kraftwerkfan#freemail_hu