Honlap » Koncertek » Budapest 2004 »
Jozé beszámolója
- Mottó
- Bevezető
- A tények
- Az előzmények
- A dalok
- Az előadás
- Az üzenet
- Az üzenet II.
- Az üzenet III.
- Az üzenet IV.
- A közönség
- Utána
- Utána II.
-----
Mottó
"...(a zenei világ) nagy részben akusztikai szemétből áll.
Számunkra nyilvánvaló, hogy a zenei ipar a legtágabb értelemben környezetszennyezést
is folytat, mint minden más ipari ágazat is. Úgy gondolom, fog jönni
egy idő - ez számunkra ma már biztos - ahol széles körökben világos
lesz, hogy nem égethetünk a rádión keresztül bármit órákon át az
agyunkba, mert azt soha többé nem lehet kiszedni! Ami a tudatalattin
keresztül beszivárog, bent marad. Ma azt mondjuk, 'mi legyen, szóljon
csak a rádió!'. A szennyezésnek ez a fajtája is következményekkel jár.
Nem csak a fizikai pusztítás, a visszaélés világában élünk, hanem
a szellemi világ szennyezésében is, mely akusztikus és vizuális szeméttel
telik meg, károkat hagy hátra. Ha ez nem szűnik meg, olyan tartós károk
keletkeznek a szellemi természetben, melyek talán már nem orvosolhatóak."
Ralf Hütter
fel.
KRAFTWERK
Budapest Aréna 2004. 05. 25.
Bevezető
Eredetileg azért vártam sokáig a koncertismertető megírásával,
hogy leülepedjen bennem az élmény. Szerettem volna, amennyire lehet,
objektív maradni. Hogy ne csak a rajongást, és a koncert okozta óriási
hatást örökítsem meg, hanem valamennyire a valóságot is.
Nos, eltelt jó pár hét, de az élmény nem halványult, se a
tiszteletem a Kraftwerk előtt. Tehát teljesen objektív most sem tudok
lenni.
Viszont az eltelt időben volt szerencsétlenségem olvasni jónéhány
beszámolót. És finoman szólva elborzadtam. Ennyi sületlenséget összehordani
már komoly teljesítmény. Így a beszámolóm egy kis kiigazítással
kezdeném. Szerzőket és a médiumokat szándékosan nem nevezem meg. Nem
óhajtok reklámot csinálni a selejtnek.
fel.
A tények
A turnén népszerűsített új lemez, a Tour De France
Soundtracks (2003) NEM az 1983-as Tour De France (maxi) felújítása.
A kiadatlan anyagot (Techno Pop) már 1986-ban átdolgozták
és áthangszerelve, új koncepcióval kiadták Electric Café
címmel. Az eredeti Tour De France és a Tour De
France 2003 NEM ugyanaz a dal. Itt két teljesen különböző
zenéről és két teljesen különböző szövegről van szó. Csak a cím
egyezik, hiszen ugyanarra a sporteseményre készítették. Az album többi
dala is ÚJ szerzemény. Kivételt képez az EREDETI Tour De France amit,
mintegy bónuszként, feltettek az új album végére. De azt is újra
feljátszották.
(Milyen munkamorálja lehet annak a magát újságírónak gondoló
valakinek, aki ennyinek nem képes utánanézni? Miért engedik az ilyet
publikálni? És ha már valaki lusta dolgozni, akkor miért nincsen a
szerkesztőségeknek olyan archívuma, ami nem tartalmaz 10 évnél idősebb
adatokat?)
A Budapest Arénában a Ralf Hütter - Florian Schneider - Fritz
Hilpert - Henning Schmitz felállású csapat lépett
fel. NEM a Ralf Hütter - Florian Schneider - Karl Bartos
- Wolfgang Flür felállás. (Miért nem homályosítja
fel valaki azt a szerencsétlent, aki ezt képes volt leírni, hogy már
az 1991-es nagylemezt sem ez a felállás készítette el? És milyen
szerkesztőség az, ahol ez a sületlenség átmegy és leközlik? És
milyen lehet a kapcsolatuk az olvasókkal? Mert azt nem hiszem el, hogy
egyetlen egy e-mailt sem kaptak... )
Bár Florian szokott "énekelni", a Kraftwerk énekese Ralf Hütter.
És nem Ralf vonul le elsőre a színpadról a koncert végén. És nem
Florian marad utoljára. Hanem pont fordítva. (Ehhez még a szobából
sem kellett volna kimozdulni, elég lett volna elolvasni a neten az utóbbi
15 év(!) koncertkritikáiból egyet. Már amennyiben nem egy hasonló
link alak követte el azt is...)
Az 1986-os Electric Café és 2003-as Tour De France Soundtracks albumok között is jelent meg Kraftwerk lemez és készítettek új dalt. Adtak is ki új dalt. Egy lista, ami az egyszerűség kedvéért csak az olyan CD-n is megjelent agyagokat tartalmazza, amelyek tartalmaznak valamiféle máshol fel nem lelhető vagy vadonatúj anyagot.
1990 Trans Europe Express EP (archív)
1991 The Mix (remake album két változatban)
1991 Die Roboter maxi / The Robots maxi (remix)
1991 Radioactivitat maxi / Radioactivity maxi (remix)
1992 Showroom Dummies EP (archív)
1992 The Model (archív válogatás single verziókkal)
1999 Tour De France maxi (archív + remix)
1999 EXPO 2000 maxi (új dal + remix))
2000 EXPO Remix maxi (remix)
2001 EXPO Remix (az előző kettő anyaga. 10 számos "maxi")
2003 Tour De France 2003 maxi (új dal + remix)
(Csak zárójelben jegyezném meg, hogy ezeken túl a ’97-es
turnén legalább 3 új számot is játszottak, amelyek a mai napig nem
jelentek meg hivatalosan. Ezek közül kettő így is bekerült rajongói
szinten a köztudatba "Lichthof" és az "Aetherwellen
2" címmel.)
A Budapest Aréna egy része le volt választva nagy fekete függönyökkel. Egy másik részén értelemszerűen a színpad állott. A fennmaradó helyen, mind a küzdőtéren, mind az ülőhelyeken "teltház" volt. (Szándékosan nem írom ide a Budapest Aréna befogadóképességét. Tessék szépen utánanézni és számolni! Esetleg felhívni egy illetékest, hogy hány jegy is fogyott... Legközelebb kérném ugyanezt a cikk megírása előtt...)
Az Electric Café albumról CSAK EGY dal hangzott el. Az is a legutolsóként. (Ki képes olyat leírni, aki valóban kinn volt a bulin, hogy az "Elecrtic Cafe dalai kicsit még jobban feldobják a hangulatot"? Miért nem nézi meg az ilyen, mondjuk a kraftwerk.hu-t, vagy bármelyik másik rajongói oldalt, a pontos infó-ért a koncert másnapján? Még bőven lett volna idő leadni a cikket...)
Az utolsó albumot (Tour De France Soundtracks) egy dal (La Forme / Regeneration) kivételével előadták. Mindenféle híreszteléssel ellentétben... (Miért nem hallgatja meg legalább egyszer a CD-t, aki ebből él? A Kraftwerk cikkből is... Főleg akkor, ha zenei újságíróként INGYEN jut hozzá az albumhoz...)
A Kraftwerk első albumának a címe: Kraftwerk. (ki hitte volna... :-)) 1970-ben adták ki. Az Autobahn (1974) a negyedik album... Sőt ha beleszámolom a Tone Float-ot, akkor az egész sor csúszik egyet, és az Autobahn az ötödik, de nem akarom bonyolítani... (Erre már tényleg nem tudok mit írni. Elég beütni akármelyik keresőprogramba... Miért engednek ilyen embereket publikálni? Mikor lesz végre az újságíró szakmának becsülete? Mikor lesz az írott szónak hitele? Mikor lesz az elektronikus médiának hitele? Hogyan várhatjuk, hogy komoly közéleti kérdésekben ne hazudjon a magyar média, ha egy ilyen tét nélküli, kulturális eseményt se képesek hitelesen tolmácsolni? Ráadásul utólag...)
Egy kicsit sikerült elkanyarodnom a témától, de úgy érzem szükséges a legnagyobb valótlanságokat kijavítani. És ugyebár a Kraftwerk az utazáson és a technológián kívül még két témát boncolgat általában: az egyik a kommunikáció a másik a társadalomkritika...
És egy gyöngyszem utoljára:
"ezek a dalok, még ha némelyik 140 BPM-en lüktet is, nem
elegendőek a techno-atmoszférához, az új cucc micro-house finomkodása
is chill-out az új kontextusban. ...egy mai clubbernek élőben ez triviális
limonádé"
A mondanivalóhoz: No comment. Ez önmagáért beszél. Mint, ahogy az is,
hogy a szerző nincs megnevezve. És valószínűleg én is követek el
helyesírási hibákat, (talán ebben a szösszenetben is.). De
"clubber"??? És valóban nem létezik helyes magyar kifejezés
a cikkben említett fogalmakra? Visszadobnám a labdát a névtelen
kritikusnak: A Kraftwerk az elmúlt 35 évben hány alkalommal süllyedt
le az éppen aktuális klub-szintre? Én nem emlékszem ilyenre...
fel.
Az előzmények
Az EXPO Remix 2000. novemberi megjelenése óta reménykedtünk
benne, hogy lesz még Kraftwerk lemez és úgy lőn.
Miután nyilvánvalóvá vált, hogy biztosan lesz új album, persze
beindult a készülődés a turnéra is. Az eredeti tervek szerint
Budapest nem szerepelt az állomások között. Bennem is komolyan felmerült,
hogy akkor irány Bécs. De aztán jól alakultak a dolgok, és itthonra
is meghirdettek egy bulit.
Bár az Arénába a koncertjegyek így lényegesebben kevesebbe kerültek,
mint a bécsi út, mégis sokan otthon maradtak. Anyagi okok miatt... Véleményem
szerint alacsonyabb jegyárral gond nélkül lehetett volna teltházas
bulit összehozni. És ebben az esetben a bevétel is magasabb lett volna.
De hát mások döntenek ebben a kérdésben, és más szempontok alapján.
Én is az olcsóbb ülőhely mellett döntöttem. A biztonság kedvért elővételben.
De később nem bántam meg. Jól látszott a zenekar és a kivetítés is
a helyemről...
A koncert előtti két hétben lényegében Kraftwerk lázban égtem, de
ez azt hiszem természetes :-).
Mind a médiában, mind a városban nagyobb nyüzsgésre számítottam egy
ilyen nagy esemény kapcsán. De azt hiszem túl kevés a fizetés, és túl
sok a világsztár mostanában Pesten.
És a média egészen más szempontok alapján súlyozza a híreket, mint
a komoly zenei (vagy egyéb) teljesítmény...
Miután a magyar fizetésekkel és a buli árával sikerült a magamfajta
"elvetemültek" jelentős részét is eltántorítani a koncertről,
végül is érthető volt Pest közönye aznap. (Aznap is?)
A buli előtti délután komolyan elgondolkodtam, hogy fel kéne vennem az
öltönyt és a piros ingemet, fekete nyakkendővel. De elvetettem az ötletet.
Egyrészt, azért mert a Computer World-öt jobban szeretem, mint a Man
Machine-t. (Egy monitort kellett volna ezek szerint a fejemre húznom :-))
Másrészt azt gondoltam, hogy 2004-ben már nem lesz, aki ezt fontosnak
tarja. Hát ilyen nagyot régen tévedtem... :-) Az Aréna körül és
benn az Arénában számtalan fekete inges, fekete nyakkendős, vörös
inges embert láttam. Azt hiszem Ács Feri elégedett lett volna ezen a délután
a taglétszámmal... :-)
Az Arénában a biztonságiak a szokásos bunkó hozzáállást hozták.
Segítőkészség nulla, gyanakvás ezerrel, terroristának nézés
ezerrel :-(. Ez engem ugyan nem lepett meg, de volt egykét középosztálybeli
vendég, aki megengedhette magának a jegyet, de régen volt koncerten.
Volt olyan is aki segítséget próbált kérni, hogy jó helyen jár e.
Azt hiszem a kopasz izomagyaknak sikerült ezen a délután is pár új
"barátot" szerezniük... :-(
(Annyival tartozok az igazságnak, hogy az összes biztonsági nem volt
bunkó, egy részük inkább csak közönyös volt. Nagyon lehangoló ez a
feeling egy komoly kulturális esemény bejáratánál...)
fel.
A dalok
(az egyszerűség kedvéért kronológiai sorrendben)
Mint már sajnos megszokhattuk, az első három albumról semmit nem játszanak. Így sajnos hiába vártam volna a Ralf & Florian albumról a Tanzmusik-ot, vagy az "Ananász szimfóniát", esetleg a ’70-es nagylemezről a Ruckzuck újrahangszerelt változatát.
Elhangzott viszont az első nagy nemzetközi siker, az Autobahn nagylemez címadó szerzeménye. Bár jelentősen lerövidítették az albumváltozathoz képest, nagyon hasonlított az eredetihez. Valószínűleg ehhez a dalhoz nyúltak hozzá az egész koncerten a legkevésbé. Így is nagyon hatásos volt. Teljesen visszaadta az autópályán utazás hangulatát.
A következő albumról szintén csak a címadó szerzemény szerepelt a repertoárban. Radioaktivität / Radioactivity - egy különös egyveleget adtak elő, amibe belefért a ’75-ös albumverzió, a ’91-es remixekből pedig az album- és a maxi-változat is. Természetesen az azóta klasszikussá vált új szöveggel: "Csernobil -Harrisburg - Sellafield - Hiroshima". Ez a dal hihetetlen ütős volt élőben. Valószínűleg az egész buli legjobban sikerült darabja. Szívesen meghallgattam volna még az albumról az Antenne / Antenna című dalt is...
Elhangzott az 1977-es Trans Europa Express / Trans Europe Express dalfolyam is. Itt igazán komoly zenélés folyt a színpadon. Ide nem nagyon találok jelzőket. Az industrial műfaj csúcspontja. Különösen a Metall Auf Metall / Metal On Metal tételnél volt kegyetlen a fémes csattogás. Szerintem egy CD sem képes így szólni. Akármilyen komoly Hi-Fi-n hajtják is meg otthon. És, hála Istennek, a tánczenei alappal sem sikerült elrontaniuk az eredeti intenzitását. Ezt tanítani kellene. A nagylemezről hiányoltam a másik nagy slágert (Schaufensterpuppen / Showroom Dummies), de semmi sem lehet tökéletes...
Die Mensch Maschine / The Man Machine. A buli gerincét, az új album dalai mellett, a két klasszikus nagylemez dalai alkották. 1978-ból elhangzott a Die Roboter / The Robots, a Das Modell / The Model, a Neonlicht / Neon Light és a címadó szerzemény is. A nagy slágereket a The Mix album felfogásában vezették elő. Vagyis táncosabb, modernebb felfogásban újrahangszerelték a dalokat. Mondjuk a Die Mensch Maschine / The Man Machine így is hatalmasat ütött élőben. Nagyon nagy húzása volt az új változatnak. Bár majdnem az egész albumot előadták, ebben az esetben csak akkor nincs az embernek hiányérzete, ha egy szerzemény se marad le. Így sokan örömmel fogadtuk volna még a Spacelab-ot és Metropolis-t is.
A következő klasszikus siker-albumot a Computerwelt / Computer World-öt is majdnem végig előadták. Lényegét tekintve csak a Computer Liebe / Computer Love hiányzott. Ezeknél a daloknál azonban jóval komolyabbra vették a hangnemet. Legalábbis a hangszerelést és a hangzást illetően. Nagyon erős volt a Nummern / Numbers előadása. Különösen, hogy az eredeti számolgatásba rendesen "belecsavargattak" a fiúk. Így aztán mindenféle kitekert hangon folyt a számlás... :-) A címadó szerzemény is kellően hűvösre sikeredett. Amikor a számítógépek számolták az adatokat mindenütt (Interpol and Deutsche Bank, FBI and Scotland Yard), önkéntelenül is az jutott az eszembe, hogy elérkezett a jövő. És persze az is, hogy milyen nagy zsenik is ezek az emberek, akik itt muzsikálnak... A Heimcomputer / Home Computer / It's More Fun To Compute olyan intenzitással zakatolt, hogy csak a Trans Europa Express-szel lehet egy lapon emlegetni. Olyan súlyos hangulatot árasztott, hogy felállt a hátamon a szőr... Az album dalai közül élőben csak egyetlen gyengébb darab volt: a Taschenrechner / Pocket Calculator. Valamiért ez nem működött. Talán hiányzott a klasszikus show-elem, hogy a közönség is belejátszhat. Talán túl slágeresre vették. Talán a japán szöveg hiányzott... Valószínűleg elő kellett volna venni az 1991-es Dentaku változatot. Végül is mindegy. Olyan erősre sikerült a program egyébként, hogy ennyi gyengélkedés belefért.
A következő, mi más is lehetne, mint az eredeti Tour De France 1983-ból. Ez olyan jó, hogy lehetetlen elrontani... :-) De nem is volt erről szó, Florian-ék kihozták belőle, ami benne volt.
Az Electric Café albumról CSAK EGY Dalt játszottak! Azt is a legvégén , mondjuk így: ráadásként... (Szívesen meghallgattam volna élőben a Der Telefon Anruf / The Telephone Call vagy a Sex Object dalokat, hogy a címadóról ne is szóljak...) A koncertek befejező aktusa már elég régóta a Musique Non Stop / Music Non Stop. Itt is a szokásos koreográfia szerint adták elő. Egyrészt maga a darab az eredeti dalfolyam egyfajta esszenciáját adta. Tehát beleszőtték a Boing Boom Tschak és a Techno Pop változatok elemeit is. Nagyjából úgy, mint az 1991-es The Mix albumon. (Itt jegyezném meg, hogy a koncerten nem a The Mix verziók szóltak. Csak viszonyítási alapként hozom fel, hogy az is el tudja képzelni az új változatokat, aki nem volt kinn a bulin.) Másrészt a művészek szépen egyesével vonultak le a színpadról. Miután persze egyfajta jam keretében mindegyikük jól "kiszólózta" magát. Bár azt hiszem Kraftwerk koncert esetében nem ez a legmegfelelőbb kifejezés... Itt egyébként annak is kiderülhetett, hogy élő volt a produkció, aki nem vette észre a bakikat... :-) (Pl. Ralf Hütter néhányszor későn emelte a szájához a mikrofont és lemaradt pár kezdő szó... :-))
Az EXPO 2000 néhány év alatt olyan klasszikussá nőtte ki magát, hogy elmaradhatatlan momentuma a koncerteknek. De nem az eredeti 1999-es változatot adták elő. Még csak nem is valamelyik Kling Klang mixet. Hanem egy különös egyvelegét adták elő az eredetinek és a 2000-es EXPO Remix CD dalainak. Ha le kéne írnom, akkor egy kicsit olyan volt mintha a két különböző EXPO lemezt, két lejátszón, egyszerre hallgattam volna. Mert felismerhető volt az eredeti koncepcióból sok hang. De az ütem és a feeling mégis inkább a remix anyag keményebb darabjaiból volt ismerős. Igazából a koncerten előadott verzió egyik hivatalos kiadványon sem érhető el (majd meglesz a live DVD-n :-)).
A végére hagytam a legfrissebbet: Tour De France Soundtracks. Az utolsó nagylemezről lényegét tekintve csak "egy" dal maradt le (La Forme - Regeneration). Elég nehéz a nagylemezhez viszonyítva leírni, hogy végül is mi hangzott el. Mert szinte minden téma több tételes az albumon. Különböző nevekkel persze. De a koncerten értelemszerűen minden témából csak egy dal szólalt meg. A Tour De France 2003 esetében elég sokat vitatkoztunk, hogy a koronghoz viszonyítva mit is hallottunk. (Prologue - Tour de France Etape 1 - Tour de France Etape 2 - Tour de France Etape 3 - Chrono). Bár hallani kéne a koncertfelvételt, azt hiszem minden tételből elhangzott egy kevés. De ebben az esetben ez nem is olyan fontos. A lényeges az, hogy sokáig, kellő monotonitással szólt az új biciklishimnusz. És ebben az esetben nagyon hatásos volt. Az ember szinte a bringán érezte magát, ahogy átadta magát a tekerés ütemének. Ez a dal, akárcsak a másik két "utazós" akkor üt igazán, ha kellő hosszan szólal meg. Itt erre nem lehetett panasz. És mivel elég sok verzióban megcsinálták, unalmassá sem vált a monotonitás. Valahol itt kezdődik a zsenialitás. Elhangzott még a Vitamin és az Elektro Kardiogramm is. Mindkettő esetében az albumhoz nagyon közeli változat hangzott el. Hibázni ezekkel se tudtak. Átjött élőben is a Vitamin játékossága és az EKG kemény üteme. Ez utóbbi szintén a koncert csúcspontjai közé tartozott. Az ember önkéntelenül is a mellkasához kapott, hogy megbizonyosodjon, minden rendben van :-). Aero Dynamik - Titanium: Az új anyag legerősebb szerzeményét szerencsénk volt élőben is élvezni. Az elhangzott dal engem leginkább a 2004-es maxi Kling Klang mixére emlékeztetett, de valahol mindegyik Kraftwerk által készített változat benne volt. Olyan mindenen felülemelkedő, időtlen hatása volt rám ennek a dalnak. Órákig el tudtam volna hallgatni...
A lemezeken szereplő dalokon kívül, szokás szerint elhangzott még a Sellafield intro a Radioaktivität / Radioactivity előtt. Valamint nyitányként a kraftwerk.com hangjai szórakoztatták az egybegyűlteket mielőtt felhangzott a klasszikus vocoder intro: "Meine Damen und Herren, Ladies and Gentlemen... Heute Abend... Die Mensch Maschine... Kraft-werk... !"
fel.
Az előadás
Függöny behúzva. Majd "prüntyögés", vagyis a hivatalos
honlap hangjai. Robothangú konferálás. És feldübörög az Erőmű...
Kezdő akkordként a felkonferálás után nem nyitották szét a függönyt,
hanem hátulról jó erősen megvilágították őket vörös fénnyel, és
így a vörös függönyön keresztül rajzolódott ki a négy muzsikus
fekete sziluettje... Igen látványos volt. És egyértelműen utalt az
Embergép emblematikussá váló viseletére.
Majd szétnyílik a függöny és ott állnak a laptopjaik mögött.
Az est első felében a zenekar a klasszikus fekete öltöny - piros ing
összeállításban pompázott.
Függöny.
Majd A Die Roboter című dalnál a robotok helyettesítették a bandát.
A robotok egyrészt nagyon jól néztek ki, másrészt gyönyörűen
mozogtak.
Függöny.
A Kraftwerk a buli második felében a "világítós búvárruhában"
állt a színpadon. Nagyon látványos volt.
Az utolsó dalnál a szokott sorrendben levonultak a tagok miután egy kis
jam keretében megmutatták, ki milyen hangokat vezérelt az est folyamán.
A végén szokás szerint csak Hütter áll a színpadon, majd egy kis
"szólózás" után levonul ő is.
Függöny.
Csak az előreprogramozott, monoton hang marad még egy darabig:
"Music Non Stop - Music Non Stop"
Függöny.
Hát színpadi mozgásról a Kraftwerk esetében beszélni... :-) Szóval,
az eredeti robot koncepcióhoz végig csak Florian
tartotta magát. Úgy állt ott, mint egy darab fa... Kivéve akkor amikor
lecsapta a laptopja képernyőjét és kirohant...
A két "újonc" :-) (Fritz Hilpert 14. éve
tagja a zenekarnak, Henning Schmitz pedig 13 éve.)
rendesen bemozdult a zenére. Kb úgy mozogtak, mint egy visszafogott DJ
aki nagyon ráérez a zenére.
Ralf megpróbálta magát tartani, de ő is elfeletkezett
magáról a dinamikusabb részeknél, és bizony rendesen lötyögött a
zenére. Micsoda dolog ez egy robottól kérem? :-) Különösen akkor
lett látványos, amikor a "világítós búvárruhákban" tértek
vissza. Bizony jól látszott a világítós láb, ahogy számolja négyeket...
:-)
A koncert alatt folyamatosan 3 óriási kivetítőre vetítettek. Volt lényegében
minden. Klipek, animációk, vagy csak simán a szöveg. Volt enélkül is
több ezres karaoke... :-)
Az Autobahn, a Trans Europe Express,
a Model, a Neon Lights, a Tour
De France, a EXPO 2000, és a Tour De
France 2003 dalok esetében lényegében a klip volt vetítve a
zenekar háta mögé.
Ezek különösen az utazós számok esetében voltak nagy ütősek. Mind
az Autobahn, mind a két Tour De France
esetében hihetelen felerősíteték az utazást mutató képek, az utazás
ritmusára übörgő zenét. A Trans Europe Express esetében
pedig szinte egy közösségi meditálást váltott ki a monoton kattogás
és a nagyon jól kiválasztott vonatképek precíz összbenyomása. Majd
jött az ébredés: a súlyos csattogás a Metal On Metal
tételben, ahol a szinte megismételhetetlen fémes hanghatásokat erősítette
a képi információ: Vasúti szerelvényeket állítottak össze, és az
ütközőket filmezték...
A Radioactivity, a Man Machine, a Numbers, a Pocket Calculator és a Music Non Stop esetében a honlapról ismert animációkat egészítették ki "karakoe" feliratozással...
A Robots alatt, a robotok mögé, vörös háttérre szintén robotokat vetítettek. A Kraftwerk már nagyon régen több, mint egy zenekar, De ez már maga volt az élő színház. Egy tömeges hipnózis. Egy pszichológiai kísérlet. Amikor több ezer ember csápol, énekel, táncol, miközben a zenekar hátul öltözködik és a színpadon robotok vannak és gépből szól a zene...
A Vitamin esetében egy nagyon látványos számítógép-animáció volt mindenféle kapszulákkal, tablettákkal és pezsgőtablettákkal. Ez a nagyon erős képi segédlet az egyik csúcspontja volt a vetítésnek.
Az Elektro Kardiogramm szívdobogása alatt a háttérben egy EKG görbe futott. A show-elem működött. Nagyon jól felerősítette a képi hatás a dalt. Bár az ötletet a Pink Floyd már korábban használta a Dark Side Of The Moon kapcsán...
Az Aero Dynamik alatt pedig négy stilizált biciklist láthatott felülről a nagyérdemű. Amint különböző szintén stilizált széláramlatokkal küzdve haladnak előre. Ez is nagyon erős vizuális inger volt. Megsokszorozta a dal hatását. És nem utolsósorban: végre nekem is leesett, hogy mit is ábrázol a maxi borítója... :-)
Valószínűleg nagyon jó helyen ültem, mert többeket hallottam panaszkodni a hangerő miatt, de felénk rendben volt. Többfelé is voltak az arénában hangfalak. Könnyen el lehet képzelni, hogy nem szólt mindegyik egyforma hangerővel, illetve voltak olyan "holt terek" amelyek kiestek a hatósugárból... A hangerőproblémákon túl a hangosítással nem volt baj. Szépen arányosan szólt az egész koncert. Sőt, amikor a Metal On Metal-nál beindult a "vasak csapkodása" az olyan akusztikai élmény volt, ami nagyon ritkán adódik az ember életében.
Mindent összevetve a show ütött. És ez a lényeg. Mert a Kraftwerk konzervből is jó. Bármikor örömmel meghallgatok egy albumot tőlük. De a Kraftwerk élőben harap igazán...
fel.
Az üzenet
Egyrészt teljesen természetesen a szokásos: utazás (autópálya,
vasút, kerékpárverseny), technika (EKG, rádióaktivitás, neonfények,
számítógépek, robotok, stb.), társadalomkritika (The Model), kommunikáció
(Numbers).
Másrészt az egész bulira jellemző volt valami bölcs felülemelkedettség.
Ugye amikor csúcstechnikáról vagy csak simán technikáról van szó,
az átlagember a legújabb találmányokra gondol. Pedig bizony komoly
technológiák vannak évtizedes, évszázados találmányokban is.
Valamint vannak olyan technológiák, amik évek óta folyamatosan jelen
vannak az emberek életében, de folyamatosan fejlődnek.
Így amikor a Trans Europa Express közben a vetítés
folyt, nemcsak a legmodernebb vonatok voltak láthatók, hanem archív
felvételeken a régi idők mozdonyai, szerelvényei is. De az Autobahn
alatt sem csak a mai autópályák képeit láthattuk, hanem felvételeket
a hőskor autópályáiról és autóiról.
Így láthatta a nagyérdemű a fejlődés útvonalát. Valamint azt is,
hogy amit ma természetesnek veszünk pár évtizeddel korábban maga volt
a csoda.
Kíváncsi lennék, hány koncertlátogató vette észre, hogy a régi
felvételek egy része, a maga idejében komoly trükk-felvétel vagy
technikai bravúr volt.
A fekete-fehér felvételek nagyon hatásosak voltak más, gyorsan változó
események kapcsán is. Például a Model című szerzeményük alatt például
nemcsak a mai nőideált és a mai divatot láthattuk, hanem a régi idők
trendjeit is. Elég gondolatébresztő volt, hogy csak az elmúlt száz évben
hányféle testalkatot, frizurát és ruházatot kiáltottak ki menőnek
valakik. És milyen gyors ütemben válik mindez nevetségessé...
Azt gondolom, jónéhány embernek már csak ezért is érdemes volt
megtekinteni az előadást. Mármint azért, hogy vannak maradandó dolgok
és vannak múlandó dolgok. Egyfajta értékrend-ébresztőben volt
szerencséje részesülni a publikumnak.
De ugyanez volt levonható a biciklis dalok alatt is. Ma már
megmosolyogjuk azokat a ruhákat, frizurákat, kerékpárokat, amiket e
"régi idők mozijában" láthattunk.
De van maradandóbb érték is:
Például: az itt bemutatott sportteljesítményt azóta sem tartjuk
nevetségesnek vagy "égőnek". És a Tour de France is túl van
száz éven. Néhány generáció számára az egyik fix pont az életben.
fel.
Az üzenet II.
A gondolatébresztés az egész előadás szerves része. A Kraftwerk
legtöbb dalának nincs hagyományos értelemben vett szövege. Egyfajta
mantraként szavakat, fogalmakat ismételgetnek. Így mindenki maga adhat
értelmet a daloknak. Mindenki maga vonhatja le a következtetést.
A hallgató nincs totálisan leterhelve, hanem szabadon asszociálhat és
gondolkodhat. Ehhez nagy segítség a monotonitás. Kellő idő után
megfelelő szellemi szinthez, elmélyültséghez segíti hozzá a hallgatót.
Rohanó világunkban információtenger özönlik ránk. És nagy mennyiségű
érzelmi hatás. A nagy rohanásban legtöbbünknek kevés lehetősége
van megállni és rendszerezni. Kiválogatni azt, ami értékes. És nemet
mondani a szemétre.
Ami kevés idő fennmaradna, az meg élvezetek hajszolására megy el. Még
rosszabb esetben önként átveti magát az ember az agymosásnak. Passzívan
nézi és hallgatja az erre a célra készített műsorokat. Valamint kész
véleményeket olvasunk másoktól. Az önálló gondolkodásra, a "józan
paraszti ész" és a lelkiismeret kimunkálására nem jut idő.
A Kraftwerk üdítő kivétel ebben a környezetben. Gondolkodásra késztet.
De meghagyja vélemény szabadságát. Tényeket közöl, de a legtöbb
esetben nem minősít. Sőt, sok esetben csak pár kulcsszó ismételgetésével
"meditációra" indítja a hallgatót. Ahol a befogadott élményagyagot
"teszi rendbe" az agy szabad asszociációkkal.
Így a monotonitás hatására az európai civilizációban felnőtt
embereknek is lehetőségük nyílik kipróbálni a keleti gondolkodásmód
egy értékes részét.
fel.
Az üzenet III.
Egy másik kulcsüzenet a robotok szerepeltetése: Az, hogy a gépek
nem ellenségeink, hanem együttműködő barátaink.
Aztán a másik aspektus: az elgépiesedett emberi kapcsolatok. A merev álarcok.
A felszínesség. A személytelenedés.
Ők már régóta mondják, hogy lényegében mindegy ki van a színpadon.
A lényeg már régóta nem ez. Ez egy új kor. Amikor elszakad az emberi
tényezőtől a produktum. Amikor a zene önmagát játssza. (Ki
gondolta volna, hogy pár órával később mennyire aktuális lesz ez a
gondolat...)
fel.
Az üzenet IV.
A Kraftwerk egy percig se tagadja, hogy német zenekar. Bátran felvállalják.
És reklámozták hazájuk ország-világ előtt. Ezen a turnén is.
Magyarországon is.
A neonfényekről szóló daluk alatt például ilyen neonreklámokat vetítettek:
Deutsche Bank, Mercedes Benz, hogy csak a legismertebbeket említsem. De
az autópályán is Mercedes haladt a Volkswagen bogárral szemben. És
ettől senkinek sem kellett úgy éreznie magát, hogy támadva van a
hite, a származása miatt. Vagy bármi ilyesféle agyrém.
Manapság az a divat, hogy külföldi fellépésekkor angolul kell énekelni.
Ők mégis a program egy részét anyanyelvükön adták elő.
Ez persze nem zárta ki azt, hogy a Tour de France etapjai alatt francia zászlót
és francia nemzeti jelképeket vetítsenek a hátuk mögé. Miközben
Ralf franciául énekelt. És ettől sem kellett senkinek rosszul éreznie
magát.
(Képzeljük el, mi történik másnap a médiában, ha egy zenekar magyar
nemzeti jelképekkel, nemzeti zászlóval lép fel a színpadra, miközben
hungarikumok és magyar cégek vannak a hátérben a vetítővásznon... Bár
a pontos igazsághoz hozzátartozik, hogy korábban a Kraftwerk is
megkapta a náci jelzőt a kinti sajtótól...)
Volt még szokás szerint számolás mindenféle nyelven. Kommunikáció témában
is felülemelkedtek...
A soknyelvűség is érdekes gondolkodásmódot takar. Talán azt is, hogy
amit az egyik nyelven / kultúrában evidenciaként tartanak számon, azt
máshol máshogy ejtik, gondolják. Talán máshol nem is ismerik.
Talán az is benne van, hogy a különbözőség nem minden esetben jelent
gyökeresen mást. A Numbers szövege elsőre értelmes
versnek tűnik egy nyelvet nem ismerő ember számára. És kiderül: a
sokféle szó, a sokféle kifejezés ugyanazt takarja...
Talán egyik fenti gondolatot sem rejti, hanem egészen mást, egészen másokat.
De gondolkodásra késztet. És ez a lényeg...
fel.
A közönség
A publikum nagyon kétarcú volt. Egyrészt természetesen ott volt a
Kraftwerk rajongótábor kemény magja. Másrészt volt egy olyan réteg,
aki véleményem szerint maga sem tudta, hogy mit keres a bulin.
A Kraftwerk rajongótábor az egész programot előre ismerte. Az
Interneten a turné korábbi állomásainak a hanganyaga fellelhető. Akit
ez érdekelt, az megtalálta, és volt ideje felkészülni. Szóval, kinn
volt az a réteg, aki az összes kiadott albumot kívülről tudja. És ez
volt az év egyik legnagyobb ünnepe számukra. Ők persze kivétel nélkül
mind megszerezték a turné fellelhető kalózfelvételeit. (Aki
megengedhette magának, az a külföldi bulik némelyikét is meglátogatta.)
Így nagy meglepetés nem volt. Csak áhítat, és persze az összes szöveg
üvöltése. Ide számítanám azt a zenerajongó réteget is, amelyik
minden komolyabb zenei produkción kinn van. De ők is ismerik és értik
a muzsikát. A zeneélvezettel náluk sem volt gond.
A műértő közönségen kívül viszont markánsan megjelent egy másik
réteg is. Ők azok, akik talán csak az esemény miatt, vagy csak simán,
azért mert megengedhették maguknak, kijöttek a bulira. És nem tudták
mit várjanak tőle. Biztos voltak olyanok is, akik valamikor 10-20 éve
kamaszként szerették a muzsikát, de ma már mérföldekre kerültek a
zeneélvezettől. Szóval, a közönség másik fele zavarba ejtően
viselkedett. Az újabb dalokat természetesen(?) nem ismerték (EXPO 2000,
Aero Dynamik, EKG, stb.). A régebbieknél volt, amit felismertek, volt is
taps, meg minden, de... Eltelt pár perc és elkezdtek unatkozni. Például
az Autobahn vagy a Trans Europa Express közismert kezdőhangjainál
ujjongás. Utána meg szépen lassan kiült az arcokra az unalom. Nem
tudtak mit kezdeni a produkcióval.
(Hát igen, azt hiszem a kereskedelmi rádiók és zenei TV csatornák hatása
érezhető. Ha egy dal 3 percnél hosszabb és van benne két-három szólam,
az a társadalom jelentős része számára befogadhatatlan. Amolyan
audio-analfabétizmus. Pedig a Kraftwerk muzsikája még elég egyszerűnek
mondható. Mit szóltak volna a kereskedelmi rádiókhoz és az autóvezetés
jellegtelen háttérzenéihez szokott fülek egy Pink Floyd koncerthez?
Mondjuk, amikor elkezdik a Shine On You Crazy Diamond tételeit játszani...)
De ez a réteg volt az, aki az új változatoknál is csak nézett maga elé,
hogy most mi van? A legjellemzőbb kép, ami bennem van: A Radioactivity
alatt némelyik közelben ülő arca.
Ugye a dal ismerős, de számukra teljesen új felfogásban, hangszerelésben
hangzott el. (A látogatók jó része valószínűleg a The Mix-et sem
hallotta soha.) Számomra nagyon úgy tűnt, hogy nem tudnak mit kezdeni
az élő produkcióval. Ha nem az, az 1975-ös verzió szólt, amit
megszoktak a rádióból, akkor mindennek vége.
Ugyanígy, ha nem a néhány percbe rövidített rádió verzió szólt,
hanem hosszú percekig kiteljesedett egy kompozíció, akkor megint csak
mindennek vége volt. A legdurvább kontraszt a Trans Europa Express alatt
ért. Az elején ujjongás, meg taps, majd 5 perc után értetlen
tekintetek.
Miközben a publikum másik fele átadta magát a zeneélvezetnek. Az én
helyemről, a közönség mindkét része jól érzékelhető volt. Megdöbbentő
a különbség... Még szerencse, hogy a zenekar műsorra tűzte a Modelt
is...
Olvastam egykét olyan újságírótól is kritikát, akinek fogalma sem
volt, hogy miről ír. Kár volt ilyen alakokkal hígítani a közönséget.
Ezeket a jegyeket jobban is fel lehetett volna használni. Vagy ki kellett
volna osztani a szegényebb rajongóknak "szocpol" alapon, vagy
olyan kollégát küldeni ki a potyajegyen, aki értelmes beszámolóval képes
kiszolgálni a sajtótermék fizető-olvasóit...
fel.
Utána
A buli után újabb "előnyös" oldalukról ismerhettem meg a
biztonságiakat.
Az hiszem, nem létezik még egy olyan ország, ahol a főváros
legnagyobb fedett stadionjának a személyzete a létesítmény üzletét
rontja...
A helyzet a következő:
Koncert után tódul ki a nép az Arénából. És sokan csak kinn eszmélnek
fel, hogy enni-inni kéne valamit. Vagy "folyóügyek" vannak.
Vagy meglátják a többiek kezében a Kraftwerk fotóalbumot / Kraftwerk
pólót. Persze egyből kérdések. És indulás visszafele...
Avagy csak lenne indulás, mert senki se mehet vissza. Ez persze sehol
sincs kiírva. És a biztonságiak nagy része olyan ordenáré módon küldi
el a békés állampolgárokat, hogy az arcpirító.
Namármost: Kinek fáj az, ha valaki visszamegy pisilni? Főleg akkor,
amikor még legalább egy óráig tele emberrel az összes folyosó? És
miért baj az, ha valaki visszamegy és viszi a pénzét a büfébe, vagy
a pólóárusokhoz?
És ha ez esetleg tényleg baj: akkor miért nem figyelmeztetik a fizetővendégeket?
Például miért nincs kiírva? És ha erre is lusták, akkor miért kell
bunkónak lenni?
Szóval az emberek egy jó része kintről elindul visszafelé, és jön a
legbunkóbb hangon a hidegvíz: "Nem lehet!" Ezt a jelentet kb.
40 percen keresztül újra és újra el kellett szenvednem. Ugyanis egy
barátomat vártam a kijáratnál. A végén már én szégyelltem magam.
Én persze rutinos koncertlátogatóként körbe és körbe keringtem a
folyosókon, hogy megtaláljam az árusokat. És az ember az ötszázadik
buli után még akkor megy el a WC-re, amikor bent van a létesítményben.
De az átlagember nem ilyen rutinos. És miért is számítana erre a bánásmódra
a pénzéért?
Még azt is "megértem", hogy a magamfajta "vájtfülűbe"
"belerúg" az izomagy. Nem tetszik a frizurám, vagy
"mittomén"... De miért kell megalázni konszolidált családapákat,
családanyákat? (Persze nem véletlen, hogy ezen a kulturális eseményen
ki volt a vendég és ki a "szekuriti"...)
Az ország lakossága komoly pénzt rakott bele az Aréna építésébe.
Adó formájában. Adomány formájában. Aki ott volt, szinte mindenki
kifizette a belépőjegyet is. Azt gondolom ennyi pénzért, nem ezt érdemelik
az emberek.
fel.
Utána II.
Azt gondolom, az élet olyan groteszk jeleneteket tud szülni, hogy túltesz
minden írói fantázián.
Afterparty a LivingRoom-ban. Szól az elektronikus zene, persze rengeteg
Kraftwerk. Ivás, tánc, buli... Majd megérkezik a Kraftwerk fele. Fritz
Hilpert és Henning Schmitz. (Ralf és Florian a robotok álmát aludta
:-)) Szóval megérkezik a fél zenekar, és... a közönség egy jó része
nem ismeri meg őket. Döbbenet.
Az még, úgy ahogy, rendben van, hogy azok nem ismerték fel őket, akik
csak a szokásos esti bulijukra tértek be egy szórakozóhelyre. Végül
is a partnerkereséshez és az iváshoz nem feltétlen tartozik hozzá az
alapzenekarok ismerete. De azok egy része sem ismerte fel őket, kik két
órával korábban ott tomboltak a bulin.
És itt nyer értelmet az, hogy robotokat állítanak maguk helyett a színpadra
a fellépések egy részén. Mert ebben a londoni színben lassan mindegy
ki és mit játszik a színpadon. Vagy mit nem játszik. Mert már hosszú
ideje az se számít, hogy nincs élő produktum, hanem konzerv-felvételekhez
tátog valaki. Számos esetben még csak nem is az, aki felénekelte az
eredetit.
És itt jön be újra a média bűne. Ahol még csak véletlen se létezik
esélyegyelőség. Az, hogy melyik kereskedelmi médium kit reklámoz és
kit nem tűz műsorára, olyan helyeken dől el, ahol az ésszerűség és
a logika már évek óta száműzve van. E két muzsikus 1991 óta a
zenekar tagja és nagyjából 1983 óta dolgoznak együtt a Florian-ékkal.
Ennek ellenére még a saját koncertjük utáni Kraftwerk "utóbulin"
se ismeri fel őket szinte senki...
Még tíz év és Paul McCartney is nyugodtan végigsétálhat az Üllői
úton? Anélkül, hogy bárki felismerné?
Esetleg: Michelangelo visszatérvén a falanszterből nyugodtan alkothat.
Feltéve, ha van rá pénze. És a kutyát sem érdekli mit művel... Elég
riasztó utópia.
Még szerencse, hogy Ralf-ék jómódú emberek...
Ez a koncert egy olyan korszakalkotó társaság nagy mondanivalójú fellépése
volt, akik már 25 évvel ezelőtt is kritizálták a társadalomban található
beteg folyamatokat. Sajnos, az azóta eltelt időben sem javult a helyzet.
De az igazi művészet sosem szakad el a közélettől. Van mondanivalója
a mindennapok számára is. Így bocsátassék meg nekem, hogy nem tudtam
a művészek produkciójától elszakítani a környező eseményeket.
2004. augusztus 07.
Jozé
joze#c2_hu