Honlap » Koncertek » Budapest 2004 »

Tomek beszámolója

Néhány ismerősöm előszeretettel emleget úgy, mint igazi hardkóros rajongót. Cáfolnom kellett őket: a piros ing nem minden! Bizony leesett az álluk, amikor élménybeszámolókon, képeken keresztül szembesültek néhány fanatikus társam útiokmányt és eurót nem kímélő kalandjaival. Hogy részese lehessek hasonló katarzisnak, idejekorán jegyet foglaltattam a küzdőtérre. (Köszönet a levelezőlista tagjainak az infókért és a lelkesítő beszámolókért.) Ellentétben a "többiekkel" - főleg anyagi okok miatt - mindent egy lapra, azaz koncertre tettem fel. Első és egyetlen benyomás... Talán a hosszú és felfokozott várakozás miatt, de nagyon magasra tettem a mércét... és nem csalódtam.

Jöjjön hát szubjektív beszámolóm életem első Kraftwerk-koncertjéről:

Az utazást - mivel Pest relatíve messze van - meg kellett szerveznünk. Nem okozott túl nagy bonyodalmat, mert néhány kollégámmal együtt váltottunk jegyet a koncertre, Scofield-et és főnökünket is beleértve. Tehát 25-én délután munkanap-félbeszakítás, főnök autójába bepattanás és irány Pest. Az autózás minden előnye ellenére is sikerült lemaradnom a korábban beharangozott fotózásról, rajtam kívül álló okok miatt. A pirosingesek népes táborát csak később gyarapíthattam, mikorra a levelezőlista őstagjai már odabent silbakoltak, közvetlenül a színpad alsó széle közepénél. Könnyen ki lehetett szúrni őket, a színük és főleg a hangjuk miatt. Feléjük tartva csodálkoztam jobbra-balra: lám, hölgyek is viselik az immár előírásos uniformist... női robotok? Hmmm... A nyakkendőnek mindenesetre biztosabb a fekvése, mint férfi társaim esetében. :) A remélhetőleg végleges állóhelyre érve Scofield-el lezavartunk néhány gyros bemutatkozást a levlista eddig személyesen nem ismert tagjaival. Az időzítés helyesnek bizonyult, mert közvetlenül utánunk már hömpölygött befelé a tömeg. Elhelyezkedés optimális: előttem sorrendben YoungOld, Powerplant, Cyber, Format és Deph megbonthatatlan egysége, én pedig szerencsére elég magas vagyok... Nagy örömömre autogramot is sikerült begyűjtenem, eredeti kazettaborítóra, a hazai elektronikus zenei paletta egyik nagyFORMÁTumú egyéniségétől. Maga a művelet enyhe derültséget keltett szűk körünkben. :) Készen álltunk tehát a magasabbrendű szellemi élmény befogadására. Néhány sörreklám megtekintése után - melyeket a tetőről lógatott multimédia-izéken kísérhettünk figyelemmel - végre elérkezett a kezdési időpont: 20:30...... semmi. 20:40...... semmi. Csak néhány "kedves" hangú, bíztató bekiabálás a zárt függönyök felé. 20:45...... prüntyögés! Ebből talán lesz valami... és lőn.

Meine Damen und Herren
- jajj, de halk!!!

Die Mensch Maschine
- szintén. Korábbi beszámolókra emlékezve várom, hogy lobogjon a nadrágszár, de ezúttal ez elmarad. Sebaj! Nem érdekel különösebben, mert a hangulat berobban és izzik. Megnyugodva konstatálom, hogy a terem hátulsó részének hangosításával nem lehet különösebb baj, mert a hangok javarésze mintha hátulról-oldalról kerülne felénk. "Nézdmá, lefagyott!!!" - mutogat valamelyikünk Flórián irányába, arcán kaján vigyorral. És valóban: komolyan megfordul a fejemben, vajon nem Flórián robot mását öltöztették-e be ingbe-nyakkendőbe?! 

Expo 2000
- általában nem szeretem a remixeket. Ilyen módon előadva viszont meggyőző - valószínűleg a háttér-animációnak köszönhetően, mely most indul be igazán, az előző, puritán mértani ábrák után. "Nézdmá, megmozdult!!!" - hangzik az előző, Flóriánra utaló hang. Csakugyan, ő mintha látványelemként venne részt a koncerten, immár hagyományos gegjeivel. Nem lesz nehéz modellt állnia festményhez, szoborhoz...

TDF
- az etapok összemosódnak, de így jó. Ralf először szólal meg, vélhetőleg élő vocoderen keresztül. Egyetlen menetben zúdul a fejünkbe hegyek, völgyek, aszfalt és biciklilánc különös keveréke. Kétkerekű autobahn... Francia nyelvtudásom legjavát csillogtatom, fennhangon. Fritz ezalatt pitch shift-eket, cutoff-okat tekerget: Cyber-rel összenézünk, röhögünk.

Vitamin
- valahogy nem kedveltem ezt a számot, de most az Expo-éhoz hasonló hatással bír. Eddig fel sem tűnt, hogy ilyen rövid. Jók a kapszulák.

Tour de France
- éééééés most harsan fel a pirosingesek botcsinálta vokalista kórusa, mely hangzavar egyes beszámolók alapján feljut a színpadra is. Körülöttünk néhányan a pokolba kívánhatnak, nem hallván miattunk az eredeti dallamokat: láááálállálláááá - lálálálálálááááláááá - lááááááááááá......... A vetítés téma-orientált, hatására már-már tekerő mozdulatokat végzek...

Autobahn
- érdekes, hogy ennél a klasszikusnál mennyire megközelítik az eredeti változatot. Szinte hiányolom a színpadról a régi, faborítású monstrumokat, nomeg a fuvolát. A képek cudarul megkomponálva: poszt-náci család-ideál egy átlátszó VW bogárban ülve... ez csúcs. Autópálya vége.

The Model
- ováció. Bármennyire is utáljuk a kereskedelmi rádiót, ezúttal megtette jótékonyabbik hatását. Kraftwerk - van-e, ki e nevet nem ismeri? Nos, a Model slágerré avatása után ilyen hazánkfia egyszerűen nem létezik. A "felvonultatott" modellek nem nevezhetők éppen trendinek: a dal időtlen külsőségekről szól. A hangerő még most sem kimondottan mennydörgésszerű.

Neonlights
- angolul és németül is elhangzik. Kicsike, de hangos dalárdánk először angolul folytatja a szöveget, aztán - "ez néééémet, ez nééémet!" kiáltás után - gyorsan nyelvet váltunk. Ahogy európai uniós polgárokhoz illik. (Jajj, ezt nem kellett volna...)

Radioactivity
- igen, itt van a koncert felezési ideje. Köszönet Curie-nek és a paksi atomerőműnek, nélkülük nem szólhattak volna ennyire ütősen ezek a majd' harmincéves dallamok. A vetítés egyszerű, eleven. Tetszik, hogy nem csak tuc-tuc alapokra építenek, hanem megszólal az eredeti ritmus is.

Trans Europe Express
- talán nem véletlen, hogy ez a mű képezi a koncertek középpontját. Nonpluszultra... keresem a szuperlatívuszokat, de hiába. Ritmika és képek a legteljesebb összhangban. Eszeveszett kántálásunk most éri el tetőpontját.

Nummern
- Fritzék talán unják az időszakos tétlenséget, ezért bele-belecsavarnak az egytől nyolcig számláló géphangba. Naggyon ütős, főleg ahogy az "acht"-ból "oohhhhhh - t" lesz, de a jódli változatot talán elhagyhatnák...

Computerwelt
- egy vérbeli rajongó megelégeli a hátulsó részen uralkodó lagymatag hangulatot és udvariasan két könyökkel betolakszik Deph és jómagam elé. De sebaj! A vetítés épp hogy nincs takarásban. 

Homecomputer
- "most jön, most jön az a rész" - lelkendezik valaki. Nyilván a lecsupaszított basszus-szólóra gondol, melyet Fritz élénk tekergetéssel kíván hangsúlyozni, de valahogy nem érzem elég dinamikusnak. Lehet, megint a hangerő...

Pocket Calculator
- sajátos csápolás kezdődik: néhányan képzeletbeli számológépeket nyomogatunk a levegőben. Elképzelem, vajon hogy szólna e dal magyarul, ha már annyi nyelven elhangzott? Tűnődésemet félbeszakítja egy nem várt esemény: Flórián megpattan a színpadról. Persze voltak némi előismereteim a lerohanással kapcsolatban, de vajon mi lehetett az eredeti oka?

The Robots
- elfüggönyözött kezdés, a robotok láttára hatalmas ováció. Csak az a kérdés kinek szól? Merthogy a zenekar épp most öltözik át búvárruhába, valamelyik eldugott helyiségben. Milyen lehet a saját koncertünket odakintről hallgatni...? Világítás + árnyékok nagyon eltalálva.

Kardiogramm
- hoppá, mi ez? Ritmikus földrengés... azt hiszem összekeverednek a belső részeim. Szívritmus-zavar veszélye fennáll. Iszonyú mélyek. 

Aero Dynamik
- a szám végére kissé visszaesik a hangulat, hogy azután a

Music Non Stop
- hatására ismét a régi kerékvágásba zökkenjünk. Az egyenkénti távozás remek ötlet (nosza, a közönségnek is így kellett volna). Már nem érzem a tenyerem. Hihetetlen: eltelt 2 és fél óra. Néhányan tétova kísérletet teszünk a refrén tömeges folytatására, de sajnos nem vagyunk elég meggyőzőek. Rövid búcsúzkodás a többiektől... de nini, hova tűnt Cyber és YoungOld?

"Afterparty"
- csendes hazautazás után odahaza mély álomba merülünk... ennyi.

Lehet, befejezetlennek tűnik a beszámoló, mert az élmény mai napig kísért: eddig úgy gondoltam, igazi Kraftwerk-rajongó vagyok, vagy mi. Tévedtem. Ahogy a nagy klasszikusunk szólott: "Egy Kraftwerk koncert elmesélve kábé olyan, mint...."

2004. május 31.
Tomek#papirmanufaktura_hu