Honlap » Koncertek » Dublin 2008 »

Powerplant beszámolója

... az idei egyetlennek mondott nyugat-európai koncertről  ...

Már megvettem a jegyeket az egy héttel későbbi koncertekre, amikor megjött a hír: idén nyugat-európában csak ez az egyetlen koncert lesz. Hmmm. Ez önmagában még nem jelentett azonnali döntéshelyzetet számomra, viszont maga a helyszín sokat ígérően kacsingatott rám hívogatóan... Egy ír vidéki, kicsi, egy napig tartó fesztivál a szabad ég alatt, dombokkal körbevett, védett természeti helyen (Luggala Estate, Wicklow megye). A kijutás Dublin centrumból buszokkal és vissza, valamint távoli parkolóból szintén busszal, majd másfél mérföldes gyaloglás a domboldalban a helyszínig. Remek. Éppen ott még nem voltam. Döntöttem. Szokásomhoz híven egy-két kérdést megeresztettem néhány rajongótársamnak, de lényegében nem számítottam utastársra.
Gyorsan utánanéztem a kijutási lehetőségeknek. Nyilván oda csak egy maradt: a repülés. Így július közepén, az online jegyvétel első percében már bátran megvettem a jegyet... ami rendeléstől számítva két hétre érkezett meg. Néhány nap múlva már az utazás is elintézve. Gondolkodtam a szombat reggeli odaút és a vasárnap reggeli visszaút verzión, de hamar elvetettem. Az alvás hiánya önmagában csak nem gond, talán a pozsonyi indulás-érkezés sem, de a kettő együtt már a szállásfoglalás gondolatát erősítette bennem. Maradt a pesti induló, viszont úgy péntek este és vasárnap délután közti időtartamot kell a távolban töltenem. Ez legyen inkább bő két nap, ne fukarkodjak a csak egy napos szállással. Na lefoglalom gyorsan a hajlékomat. Ja. Valahogy nem találtam gyorsan megfelelőt. Fel is adtam hamar, nem nagyon érdekelt, időm sem volt annyira átnézni milyen is az élet arrafelé, hogyan mit érdemes. Így hamar eltelt bő egy hónap... Hopp, nyaralás. Nem elfelejteni. Persze, utána meg indulás. Szállás még nincs. Akkor most muszáj szerezni. Nézegetem, időm nem sok, centrumban akarok és nyilván olcsót. Vagy annyira barom vagyok vagy tényleg nincs olcsó. Ami kb európai árban lenne, az több fős szobában való elhelyezés... na ne... a 'private room' elég drága. Nem, marha drága! Aztán szinte vakon foglaltam, illetve ki is fizettem egy kétágyas szobát. Nem merem leírni mennyiért. Viszont a centrumban van... közel a busz indulásához. Hurrá. Na mindegy. Nyaralás után visszatérve másnap minden szinten ért a hír: a koncert helyszíne a várható időjárásra való tekintettel megváltozott... Dublin az új verzió, 'The Royal Hospital Kilmainham'. Huh. Nem kell kibuszozni vidékre? Nem. Valahogy nem tudtam hogyan értékeljem. Majd lesz valami. (A jegy 'busszal arányos' árának részét amúgy visszakaptam a koncert előtti napon (20eur...))

Eljött az indulás ideje. Reptérre kibattyogás, sorban állás, tolakodás, a járat késése. Miért is ne. Fapados, még ha ír is... Már itt kivolt a tököm a várakozástól és a befülledt tömegtől. Szerencsére elsőbbségi jegyet vettem, így gyakorlatilag elsőnek élvezhettem a friss levegőt. Na ennyit is ért a továbbiakban. Lényeg, hogy fel a gépre, elindulás persze csúszik, de előbb utóbb csak megérkezek. Utóbb. Éjfélkor ottani idő szerint. Akkor már az egész város részeg. Akadt egy utastársam akivel sikerült elütni a háromórás utat és majd együtt keresgélni a városba vezető lehetőségeket. Buszok sűrűn járnak szerencsére, kisebb-nagyobb tanácstalanság, útbaigazítás után már a buszon zötykölődtünk. A szállást aránylag könnyen megtaláltam, pici bizonytalansággal persze. Előtte írtam nekik, éjfél után érkezek (amikor már az egész város részeg). Ez bejött. Kaptam egy három fős szobát... Elfértem benne... Fél három magasságában még felhajtottam néminemű vacsorát a közeli gyorsszemét kajáldában (az egész város részeg), majd korareggel a szociális igények kielégítése után kőkeményen bealudtam reggel 8-ig.

Jajdejó! Este koncert! Két éve nem láttam őket! Toltam egy gyors reggelit a közeli gyorsszemét-kajáldában (a szálloda éttermében túl sokan voltak), majd rövidke tájékozódás után megindultam a helyszín felé (az egész város próbál józanodni). Öt kilométer. Végig a folyó mentén. Közben azért akadt némi nyálcsorgató látnivaló számomra. Amúgy minden esemény nélkül telt a sétám. 1-2 helyen az éjszakai kocsmai verekedés vérnyomai. Ja. Időjárás remek! Napsütés és kellemes meleg. Rövid ujjú. Szerencsére felhő sehol, igaz még korán van. Délben beszéltem meg találkozót német barátommal, előtte körbenéztem a sátor környékét, belestem a kerítésen. Körbejártam a kastélyt, a régi kórházat, ami most múzeum. Később kiderült, a hangpróba előző nap délután volt, arról tehát lemaradtam (viszont nem áztam el, mert akkor esett...). Majd egy angol levlistás fiatalember is csatlakozott hozzánk, így hármasban átsétáltunk a közeli kiskocsmába egy fehérkrémhabos koromfekete bambira. Hivatalosan délután 3-kor kapunyitás. 6-ra visszajövünk? Igen. Kicsi séta után villamossal néhány perc alatt ismét a centrumban találtam magam, majd gyors bealvás 1-2 órácskára. A villamossal való közlekedés nagyon gyors arrafelé... így 6 előtt odaértem, javában zajlott a semmittevés. Besétáltam. Erős fesztiváljelleg minden szinten. Nem akarom részletezni. A hangulat persze jó. Kicsit zsibvásáros, búcsús hangulata van, számomra érdekes. Füves terület, utaknak vastag forgácsból szórt nyomvonal van kijelölve. Rutinosabbak gumicsizmában vagy éppen alig lábbeliben. Nade lépjek már be a sátorba és helyezkedjek el az első sorban. Nem lehet. Csak a másodikban. Egye fene. Mindez kb fél 7-kor. Innen elvesztettem az időérzékemet. Valami iszonyat hányingerkeltő hangerővel egy együttesnek látszó banda lépett fel. Amúgy biztos jó valakinek, meg lehet máshol máshogyan stb jó, de ott és akkor rosszul voltam... A hátamra borított fél pint sörnek nevezett világos lötty (szagáról éreztem a színét...) már nem osztott-szorzott. Jó volt látni ahogy a menedzser már hajtja le őket a színpadról...

Sokan voltak. Persze. 4999 jegyet adtak el. Biztos voltak hiányzók, de közelítette a jelenlét a maximálisat. Próba tolakodások voltak. Könyököm még mindig kőkemény tud lenni, főleg ha picit bemozdul. Amúgy zömmel udvariasak a zömmel ír rajongók. Egy kislány próbált beszélni az előtte állókhoz hosszú perceket, hogy előre engedjék. Nem tolakodott, szép szóval igyekezett. Nem jött össze persze. Tőlem megkérdezte: 'are u a hardcore fan?', mire válaszoltam: ja ('hard enough, fcku' gondoltam magamban, különben minek jöttem ide és honnan, na de szegénykém nem tudhatja). Tehát ellenálltam... Közben a színpad átrendezése előttünk, néhol látni az átütő árnyékokból a függönyön. Színpad aránylag távol.

Prünytyögés avagy a 'preshow sound'. Egyre hangosabb. Még hangosabb. Baromi hangos már, akár lejjebb is vehetnék. Szokatlanul hangos.
- 'Maine damen und herren' után a
- Man Machine - piros alapon árnyékai tűnnek fel. DE HOL VAN FLORIAN? Tehát európában sem lép fel már? Jaj... Stefan helyette, egy alig harminc éves suhanc és rágózik hogy vágnám pofán úgy ahogy van első felindulásból. Baromi furcsa... Ott előttem pont. Öregebb vagyok nála. Neci. Namindegy. Öltöny nincs, a 2002-es fényesfekete dzsekiféle van rajtuk, fekete nadrággal.
- Planet of Visions + eredeti Expo részletek! Nem csak a remix! Jól megkavargatva, talán túlzottan, de bejön persze. Vetítés is ennek megfelelően alakul.
- Numbers - ja, numbers.
- ComputerWorld - + Numbers belekavarva a végefelé, jól eltalálva.
- Pocket Calculator - pergős, eredeti verzióval kezdődik! Később megy át a mixes, illetve a 2005-2006-ban megszokottra.
- Tour de France 2003 - az etapok kavargatva a szokásos módon.
- Tour e France - a régi, francnak kell ez ide szerintem. Persze jó...
- Vitamin - erősebben hangzik számomra, remek, főleg így röviden...
- Autobahn - a szokásos remek darab lenne, he nem lenne ennyire lerövidítve.
- Computer Love - csúcspont számomra. Átdolgozva 2006-hoz képest (mint tudjuk ekkor hangzott el először), vetítés is teljesen más. Korábban is tetszett, most is.
- The Model - itt nincs mit hozzáfűzni. Szokásos remekmű.
- Neonlights - itt nincs mit hozzáfűzni. Szokásos remekmű, rövidítve van.
- Showroom Dummies - a másik csúcspont. Amúgy ez nem változott 2006-hoz képest.
- Radioactivity - a vetítés teljesen más, az eredeti verzióból képek! A hangerő itt ugrik egy aprócska szinttel feljebb...
- Trans Europe Express - szokásos, tökéletes, csak ugye ha eddig több rövidebb szám volt, akkor ez is az...
Függöny húzódna befelé, de nagyon ellenáll valaminek... Annyira, hogy nagyon. Ralf széttárja kezecskéit csodálkozóan, aztán lelép ellenkező irányba. Többiek még néznek picit, tanakodnak, majd távoznak ők is. Közben az állványokon a magasban egy függönyszerelő keményen dolgozik. Sikerrel.
- The Robots - gyorsan átpakolnak. Hasonló érzésem van, mint az expo esetében. Szintén jól megkevert. Na és rövid ez is... Stefán robotja úgy forgolódik, mintha mindig is ott lett volna...
Függönyt felülről szorgos kezek rángatják össze. Széthúzni nem kell olyan nagy erő. Búvárruha UV csíkokkal.
- Kardiogramm - erősen szól, számomra kellemes. Stefánt már régi ismerősként üdvözlöm.
- Aerodynamik - ja.
- Music Non Stop - öööö... az erős kezdés után... hogy is mondjam... semmi baj, rövidebb persze... de főleg Florian szólója... na az nincs... szörnyű érzés! A többi szóló is mintha szegényesebb lenne, máshogy hangzik... Aztán vége. Gyorsan. Meghajlások vannak. Non-stop alig a végén.

Összességében rövidítve az egész koncert. Két órába belezsúfolva a komplett korábbi 2 óra 20 perces anyag, plusz a 2006-os két 'új' szám. El lehet képzelni. Amikor belejövök az Autobahn hallgatásába, éppen vége... a számok közötti szünetek is rövidebbek lettek.
Hangerő óriási, ha lehet ezt mondani. Ugye félidőben (Radioactivity) ugrik meg, de előtt is számomra szokatlanul magasabb.
Vetítésnél vannak szinkron problémák az elején. Illesztés meg végig nem passzolt, szemből a bal oldali harmad ferdén állt. Még gyakorolnia kell az új embernek, hiszen az a dolga...
Közönség odaadó rajongással élvezte az egészet. A végén látni lehetett rajtuk, nem sajnálják, hogy vége, hanem örülnek, hogy itt voltak.

Kifele menet nem kapkodtam el, vártam a tömegoszlást. Nem tartott sokáig szerencsére. Találkozok német barátommal, együtt megyünk ki lassacskán, magunkban elmélkedve a látottakon. Villamos sűrűn jár, vissza a centrumba. Éhesek vagyunk... Kiskocsmába be, kaja nincs már éjfél után... azért egy fehérkrémhabos fekete üdítőt letolunk. A szokásos gyorsszemét-kajáldába mégsem akarunk menni, van mellettük egy igazi ír gyorskajálda, na oda megyünk. Tisztességesen belakmározva válunk el és irány a szálloda. Bokros teendők után garantáltan azonnal elaludtam.
Vasárnap reggel 10 előtt elhagytam a szállodát és rövidke városnézés következett. Tényleg rövidke. Ajándékboltban nézelődés, majd gyorsan kijöttem, mert túl sok kisszívemhez közel álló relikviát tudtam volna vásárolni... Azért megtekintettem 1-2 nevezetességet... Ebédidőmet a cseppet sem változatos, de mindig tökéletes és megunhatatlan fehérkrémhabos fekete társaságában töltöttem egy vendéglátóipari egységben. Idejekorán kibuszoztam a reptérre, az esős idő is akkor kezdett eluralkodni a városon, ott fél órás sétával jutottam el a legutolsó terminál legutolsó kapujáig, majd sokat nem várakozván most tényleg kihasználtam az elsőbbségi beszállásomat már a repülőn ültem. Hazajöttem. Ennyi. Visszhall a következő héten háromszor is!

2008. szeptember 28.
Powerplant
bt#klingklang_hu