Honlap » Koncertek » Düsseldorf 2017 »

Powerplant beszámolója

Tour de France, Grand Départ 2017

A nagy indulás... Az. Szinte már egy évvel korábban lebegtetve volt az infó erről a koncertről, januárban valósággá vált. Hazai pálya, otthon, édes otthon és témába is vágó eseményhez kapcsolódóan. Két évvel korábban, Utrecht volt az indulás helye, csak ugye az nem édes otthon. Január 30-án meg is vettem a jegyet. Egyedül magamnak, az előző útitársaim nem akartak jönni. Tour de France prológ aznap, másnap az első etap, jeles esemény, bizonyára rengeteg ember fog érkezni a városba. Úgy ám, szállást is nézni gyorsan. Már akkor fogytak, drágák voltak, és ki is fizettették előre. Mivel közvetlen repülőjárat van oda, a reptér mellett sikerült foglalnom azért jó helyen, 2 km a ki/bejárattól, a kifutópálya végén szinte. A repülőjegyet viszont március első napjaiban vettem meg csak, szerencsémre, éppen akkor kezdtek akciózni, így olcsóbb is volt, mint korábban (indulás előtti héten pedig 4-5x áron...). Aztán, ahogy szoktam írni, éltem az életemet, közben május végén egy gyönyörű sorozatba is belecseppentem, egy ideig az eltelített, így nem is vártam ezt az alkalmat.

Indulás. Nehezen ment. Nyűgösen. Előző nap későn fekvés, aznap korán ébredés. A kevés cuccomat összekészítettem, kis hátizsák, előző nap lefoglaltam a parkolást a terminálban, tulképpen csak menni kellett, mentem is. A gép késett fél órát, oda se neki, így is még éppen dél előtt az érkezés. Indulás, felszállás, leszállás, érkezés. Az idő kissé kellemetlen, lóg az eső lába, erősen párás és fülledt, kb 20 fok. A szálláshoz a repteret kellett megkerülnöm. Sikerült, túlontúl is, kis eltévedéssel 1 óra alatt sikerült megtalálnom a helyet. Menet közben egy osztrák fotóssal futottam össze, szintén a kezében tartott telefonnal járkált az út egyik oldaláról a másikra, egy szakaszon közösen baktattunk cseverészve. Lényeg, hogy szállás megtalál, kisebb várakozás után elfoglal az alagsorban az egyszemélyes szobát. Elég korrekt volt, mondjuk ezen az áron csúcsidőn kívül valszeg örökpanorámás apartmant kapok a reptérre nézve. Mivel a gyaloglás során az izzadás és a szemerkélő eső miatt minimál száraz testfelületem és ruházatom sem maradt, azonnal irány a zuhanyzó, majd laza 2 órás pihenő következett, alvást színlelve (jó, előtte szárítkozni kellett, ugyanis törölközőt később csempészték be a szobámba...).

Induljak el, délután 3 óra, a kapunyitás 5-kor, a távolság 5 km, laza 1 óra gyaloglás, ráhagyással. Nosza. Eső esik. Az az alattomos szitáló eső. Amikor észrevétlenül elázik az ember, az esőkabát alatt meg izzadás. Hiányzott, mint zsebbe a szr! Időnként elállt, időnként ráerősített a szitálás. Oda se neki, gyaloglás, gyakorlatilag totál egyenesen kellett gyalogolnom. Közben értem oda a TdF nyitó futama mellé, a Rajna partján tolták nekik a bicósok. Embert nem láttam még ennyire gyorsan tekerni... Két rendőrmotoros volt a felvezető, a bicós után meg a csapat autói mentek, menetiránnyal ellenkező oldalon. A közönség kordonnal elválasztva. Tömeg. Ahogy elhaladt egy versenyző, úgy kerepeltek, fügyültek, kiáltoztak neki, ezekkel is biztatva. A házak ablakaiból, udvarokból is egyfajta bulihangulat áradt, ezt nem lehet úgy igazából leírni... Egy helyen fértem hozzá a kordonhoz, ott megnéztem pár elhaladót, ámde nem ezért mentem... A város belseje felé haladva még nagyobb tömeg, mindenki jajdeboldog, én meg az esőben csak kerülgetem őket. Keressem meg a helyszínt. Megtaláltam. A színpad túloldalán, mögötte kötöttem ki, bejárat sehol. Vajon merre? Átkérdeztem egy kerítésen belül álló őrtől, hogy merre. A másik oldalon. Tényleg? Faja, vissza a tömegben negyed óra, és nem tudom hogy jutottam a bejárathoz, de az NRW fórum oldala mellett valahogy végig mentem, senkivel nem találkoztam arra, valamit nagyon sikerült felfedeznem... Odaértem, bejáratnál már nem kevesen voltak, kb 16:45-kor 10 méterre lehettem úgy, hogy azért a szélén előre araszoltam jócskán. Eső. Mellettem valami sátrat raktak össze ügyes szervezők, sikerült is nekik fél óra alatt, avagy már rég elmúlt 5 óra, amikor még kint álltunk. A sátor összerakása sikerült, tapsvihar volt a jutalma, ott ültek az ügyfélszolgálatosnak mondható nénik, a sajtó tagjai és a fontos vendégek is ott jelentkezhettek be. Nos amikor ott készen álltak, mehettünk is be. A sok őrült elkezdett rohanni. Én pedig sajnos nem, elég rossz helyre álltam ott a szélén. De lassacskán bejutottam, motozás és biztonsági ellenőrzés nem felületes volt. A színpadot nem lehetett a kapuból látni, valahonnan egy nagy udvar oldaláról mentünk be és szinte a legtávolabbi pontról. Hatalmas udvar, hátul is kivetítők. Gyors ütemben gyalogoltam előre, ámde megálltam középtájt: itt lenne a helyem! Tökéletes látvány és hang valószínű. Persze nézzek már előre, hiszen nincsenek is sokan. Éppen középtájt a kordont fogva egy angol ismerősöm társalog ott, int, intek és odalépek, üdvözöljük egymást és arra gondolok, jó lenne itt maradni. Sajnos nem maradhatok, ugyanis baromira el kellene intézni a kisebbfajta dolgom, így sietvén távozok, búcsút intve a jó, harmadik soros helynek. De visszatérek! És akkor már másodikként állok oda, lazán... Nofene. Középen elöl ismét. Miért lett volna talán hátrébb a jobb? Kb 2,5 - 3 méter magas színpad volt, mélysége is tekintélyes. Nos, itt még nem lehetett tudni mire készüljünk. Lesz valami! (és lett) Eső. Hol elállt, hol eset, de még mindig az a roppant kellemetlen nagyon apró szemű. Időnként a színpad tetejéről dézsányi adagokban szakadt le víztömeg ránk. Közben a színpadon az előző együttes fellépését készítették elő, fél 8 helyett kis csúszással el is kezdődött a francia AIR előadása egy órában. Nomost nem AIR rajongókkal voltam körbevéve... Már a látványuk is elborzasztott. Hogy a fszba lehetett ezeket ideengedni? Hogy jött ez ide? Biztos megvolt az oka, de én nem láttam semmi kapcsolatot. Jó-jó, hozzáértésem nem sok(=semmi), bocsánat. Amúgy a hangszerparkjuk szép volt, nem vitás, és használták is. Kaptak tapsot is, na, főleg amikor vége lett. És főleg mert meghozták a szép időt! Közben kitisztult az ég és sütött a nap! Megszáradtunk! AIR levonult, azonnal álltak is át a következő produkcióra. És ismét várakozás, nem sokáig tartott, és ráadásul jó társaságban repül az idő (persze inkább a passzívabb szereplője voltam a társalgásoknak).

És még javában világosban, este 9-kor:
- valami új a régi prüntyögés helyett, persze hasonló meghatározhatatlan, valami hang...
- Nummern / Computerwelt - szokásos, rögtön erős hangorkánnal nyitott...
- Heimcomputer - űber...
- Computer Liebe - kihagyhatatlan, korábban említettem, hogy ez a változat nem tetszik annyira, na az már nem igaz...
- Die Mensch Maschchine - félelmetes ekkora hangerőnél...
- Spacelab - ja, remek...
- Das Model - szinte észre sem vettem... van néhány képem róla, onnan tudom, hogy volt... talán kissé jellegtelenre sikeredet, valszeg nem minden a hangerő?
- Autobahn - rövidebb változat, persze remek...
- Tour de France - a régivel nyitva, utána az etapok zakatoltak a belső szerveimen keresztül...
- La Forme - egyre jobb tud lenni...
- Vitamin - büntet, mármint annyira jó, pedig élőben annyira nem kedvenc...
- News / Radioactivitaet - hang nélkül indul, majd az első dobbanástól mindenki hátrébb ugrott éppen nem besz.rva... brutál...
- Trans Europa Express - remek...
- Die Roboter - levonulás után a robotokkal, ledfal mögül előtolták őket, leírhatatlan...
- Aerodynamik - figyelem: a lehető legtorzabb fos kerekedett ki belőle, annyira elkrta a hangerő és a basszus, ezt hogy nem lehet észrevenni, fájt és nem lehetett előle menekülni...
- Boing Boom Tschak / Technopop / Music Non Stop - szokásos remekmű, végén a 'szólózás' és levonulás...

Gute Nacht! Auf Wiedersehen! Bonne route pour le Tour de France Düsseldorf - Paris!

Nos, úgy általában, összegezvén? Három szempontból közelíteném meg ahogy megéltem:
- Látvány. Függöny nem volt, ledfal az előadás méretéhez igazítva kellően méretes darab. A látvány legelöl állva nekem nem volt tökéletes, azért valljuk be, hogy 2,5-3 méter magas színpad közelében elég nyaktörő álldogálni a kordonnál. A ledfal alatti színes sávot már nem láttam. Középről lett volna igazán remek látképe, beleértve az egész udvart. Napsütésben a ledfalat lehetett ugyan látni, azzal még távolról sem volt gond, igaz szerintem nem kellett volna a 3D. Idegesítő a ledfal sok pirosan világító pixelhibája (komolyan gondolták???). Sötétben meg egyszerűen nem voltak megvilágítva az alakok, sötétben álltak. Persze messzebbről ez is jobb lehetett, elképzelhető. Kipróbáltam amúgy középtájról is, csak hajt a vérem na... evvan. És szeretem látni a fejeket, a hangulatukat, a reakciókat stb, ezért feladom a jobb látványt és hangot, ami meg hátrébb van.
- Hang. A hang elöl (és elmondások szerint középen is) félelmetesen jól szólt, leírhatatlan. Szokták mondani állandóan: 'the best show ever seen/heard', aztán csak egyet-kettőt látott korábban, vagy csak a szokásos f@szbukszindrómás nyálas ömlengés a külvilág felé, hogy mennyire kurv@boldog... Ámde ez valahogy nekem is a legjobbak közé emelkedett... Annak ellenére, hogy konkrétan az aerodinamik szó szerint hallgathatatlanul torzra sikerült a hangerő és basszus miatt, fájt és nem tudtunk hová bújni előle. Tényleg soha nem tapasztalt hangerő volt számomra. 15000 főnek szabad téren - álljál elöl a hangorkánban. Hátul már annyira nem volt kiemelkedő, ahogy hallottam később másoktól. A 3D hangot is csak félig vezették az udvaron, illetve a hátsó kivetítőkig, onnan még álltak.
- Hangulat. Alig akartam otthonról elindulni, nyúltam csak, semmi kedvem nem volt a sok gyalogláshoz, álláshoz, minek foglalkozok ezzel megint... Amikor beálltam a bejárathoz, még akkor is csak dünnyögtem magamban, miszerint eltoltam egy hétvégét, lehetett volna pihenni helyette vagy akár más értelmesebb programot választani. Aztán valahogy az ismerősök körében, és akik még oda csapódtak, elvoltunk, szinte semminek nem tűnt az a 4 órás várakozás. És amikorra elkezdődött, nagyon jó kedvem lett, nyoma sem volt az egész napos rossz kedvemnek. (jut eszembe, vajon azok, akik a műanyag pottyantós budi tetejéről szemlélődtek, vajon mennyire voltak boldogok?)

És ennek is vége lett. Aránylag gyorsan megindultam kifelé. Illetve, megindultam volna kifelé, de a tömegben araszolni is alig lehetett. Kicsi várakozás után szerencsére a még nyitva levő büfé felé megnyílt az út, így toltam némi könnyed tápot a testembe néhányszor sorba állva... Majd amikor szinte kiürült a terep, lassacskán kezdtem ballagni a szálloda felé. A gondolatok ilyenkor alig jönnek, csak szinte lehajtott fejjel, az útra alig figyelve, magamba szállva baktatok koncertek után. A fáradtságot is szinte alig éreztem. Rémlik, hogy menet közben a kordonokat és bójákat szedték össze, amúgy mintha senki nem lett volna már az úton. Azért egy villamos robogására felfigyeltem és bevillant, hogy éjszaka nemá’ gyalogolni és a guglitérképet rá is izgattam a tömegközlekedés útvonalra. Úgy már 10 perces út lett, a villamos lényegében a szállás mögött 200 méterre tett le, így kb fél 1 körül már a zuhany alatt áztattam megfáradt testecskémet, a lelkem meg még mindig a koncerten volt (nem esőben).

Reggeli ébresztőt 10-re terveztem, 11-ig reggeli, 12-kor a szoba elhagyása. Nos, csak a legutolsó napirendi pont sikerült ezekből. 5:45-kor varjak lármázására ébredtem, majd 6 után 3-4 percenként felszálló repülők miatt valahogy csak a plafont tudtam bámulni. Az előrehozott reggeli bőségesre sikeredett, majd tespedés a szobában éppen 12:00-ig. Séta a reptérre jobban és rövidebben sikeredett mint az érkezésnél, azért 1 órahosszára elhúztam. Indulás 18:05. 5 óra várakozás. Városnézésre hullafáradtan valahogy nem volt kedvem elmenni, láttam már eleget. Persze később fél órás késés bejelentése. Majd ismét fél órás késés. Aztán nem sz.rral gurigáztak: 2 órás késés bejelentése. Kézbe adott levásárolható 7,5eur kupon picit felfrissít, de már otthon lennék inkább. Az is eljött, menet közben 20 percet be lehetett hozni, összességében maradt a 2 óra csúszás, valahogy éjfél körül értem haza.
Amennyire borúsan indult, annyira derűsen ért véget ez a néhányadik alkalom.

2017. július 15.
Powerplant
powerplant#gmail_hu