Honlap » Koncertek » Gent 2006 »

Powerplant beszámolója

... mégsem tudnak fesztiválon remekelni? ...

Szintén egy előre tervezett koncert volt. Csak éppen szinte az utolsó pillanatban derült ki hogyan is jutok ki... Körbekérdeztem, ki akar jönni. Senki. Nem gond, megyek egyedül. Néztem repülőjegyet, drága. Akkor nem megyek, illetve várok, volt még több mint egy hónap. Közben azért véletlenül megejtettem ismét néhány kérdést a szokásos körben, és Sutter pozitívan is reagált, miszerint majd ő vezet. Na így jó lenne, jövünk és megyünk, hamar megfordulunk és jóval olcsóbb is mint repülni, főleg ha hárman megyünk. Vészhelyzeti lehetőségnek ott volt a felajánlott munkával összekapcsolt szórakozás (tovább tartott volna így). Indulás hetében bármikor amikor Sutter jelentkezett, összerezzentem. Indokkal. Ugyanis szerdán közölte, hogy a kocsi szar. Jó volt hallani. Nem részletezem, picike remény van arra, hogy péntekre beszerzik a meghibásodott alkatrészt. Már itt sejtettem, hogy a szerviz csak nyugtatásként mondja. Nagyon nem is izgatott, mivel ugye van alternatíva. Persze nem volt aztán, későn lett volna az indulásom. Viszont akkor mehetek kamionnal, ami péntek délután indul és ha besegítek, lazán ott vagyunk másnap délután. Jajdejó! Még egyszer nem akarom átélni azt az izgalmat, hogy most van indulás vagy nincs... ott álltam melósruhában, csatakosan este, hogy másnap délután már a genti levegőt akarom szívni. Lemondtam róla. Akivel mentem volna kolléga javasolta, nézzek repülőt - hülye vagy? - kérdeztem vissza, nem érdekelt. Aztán hirtelen telefonáltam fél 7-kor és megvolt a foglalásom oda-vissza... Az aznapi rohangálásoktól és bizonytalanságtól már annyira kibuktam, hogy alig vártam a hazamenetelt, így este fél 11 után már elvileg aludhattam is. Az elmúlt két napban sikerült 3-4 órákat aludni, most is hasonló következett.

Reggel korán reptérre kipotyáztattam magam, 7 órakor repülés. Jó volt. Leszállás. Jó volt. Fogalmam sem volt hová kell menni. Vasútállomás a reptér mellett - ennyit tudtam. A valóságban nem mellette, hanem mintha alatta. Vonatjegyet megvettem visszaútra is, és nem sokat vártam a vonatra. Gent kb másfél óra. Valahogy úgy volt. Kisétáltam az állomás mögé, ott láttam már a plakátot, jó helyen járok, legalábbis jó országba érkeztem. Kicsit kószáltam még az állomás körül nézelődve, egy kis boltban reggelit vásároltam, majd az állomással szembeni parkban lecsüccsenve reggeliztem. Ekkor gurult el mellettem egy szímensz villamos. Már tudtam hogyan megyek ki az Expo területére. Jegyvásárlás automatából vagy a vezetőtől lehetséges arrafelé. Nem bántam meg a villamost... a térképen minden csak centikre van egymástól (országos utcatérképet cipeltem magammal, nehéz is volt)... még ha időm engedte volna, jó volt az a 10-15 perc villamosút. Megérkezvén sehol senki, csak éppen az engem érintő koncertre pakoltak be. Nagy park, parkolók, csarnokok mindenhol és én egyedül lézengek ott. Nem baj, elütöm az időt. Mással nem igen lehetett, mint sétával... Azért megnéztem az épülő színpadot hátulról, ismerős stábtagokat láttam. Séta közben összefutottam egy lengyel gyerekkel, akivel úgy értettünk szót, hogy ő a német nyelvet részesítette előnyben, én meg nem... Tekeregtünk tovább együtt. Később egy belga rajongó is csatlakozik hozzánk, akit ugyan nem ismerek, de ő ismer engem (később, mint rájöttem, úgy általában ez van). Vele már nagyon könnyen szót értek. Az Expo mellett, illetve a területén található egy szálloda, ott töltöttünk el a bárban 1-2 órát beszélgetve. Amúgy a környéken sehol semmi, ahová be lehetne ülni. Később tudjuk meg, a vendégzenészek is ott szálltak meg. Plakátot szereztek maguknak a srácok, nekem nem kellett, nem cipelem haza. Később megtudjuk, hogy a vendégzenészek este 9-kor érkeznek vissza a szállásukra. Na ezt nem akartam megvárni, nem érdekelt. Rohantam jegyet venni 6-kor. Akkorra már szép nagy tömeg kerekedett. Özönlöttek mindenfelől. Érdekes módon a parkolók nem teltek meg. Útjaink elváltak, előtte a belga kocsijába pakoltam a cuccaimat, így nem kellett a ruhatárnál sorban ácsingózni. Mintha 6-kor még nem lehetett bemenni (nem láttam előre a tömegtől), ezért nagyon még nem céloztam a bejáratot, lézengtem a parkban. Na itt már körvonalazódott a fesztiváljelleg: ordító barmok, hiányosan öltözött vagy éppen túlöltözött fiatalok, öregek, k*rvák, str*c*k, idióták, s_ggarcúak, de még normálisak is, akik mindezt igyekeztek minél jobban kihangsúlyozni különböző módokon (alkoholos italok fogyasztása, hangadás, illemhely híján szanaszét h_gyozás stb., vagy éppen a normálisok részéről a szemét szemetesbe juttatása, másba nem belekötés). Tehát undorító közönséghez tartozik mindenki más, aki nem azért jött mint én. Na. Így.

Azért 7-kor már bejutottam. Első ellenőrzéskor csak a jegyek meglétének szemrevételezése, másodiknál már jegytépés (ruhatár ez után), harmadiknál fixen motozás. Itt a fényképezőmre nem mondtak semmit, kicsit szabad volt bevinni, lencsemérethez kötötték a használatot. A hatalmas előcsarnok még üres volt, a középső is szinte, viszont már a sárga színnel jelöltben folyt a műsor. Még nem mentem be, nézelődtem. Bent már elég jól szervezett volt, elegendő méretű ruhatárak, elegendő számú budi (tényleg rengeteg ahhoz képest, ami szokott lenni a rendezvényeken), büfék. Majd bementem. Kordonokon keresztül még ott is. Bent már tömeg. A színpadon egy zöld fejű fazon valami iszonyú monoton akármit hallgattatott a tömeggel, akik mint a birkák ugráltak rá. Iszonyat szörnyű volt. Előre mentem oldalt és leültem, mondván majd onnan az első sorba küzdöm magamat. Na ott sikerült leülnöm, ezzel be is szundikáltam a rezgő fal ellenére, aminek nekidőltem. Egy-két kedves mattrészeg tapló ébresztett fel nyugalmamból, így odébbálltam és komolyabban kezdtem vizslatni az előrejutás esélyeit, amit őszintén megmondva, nullának saccoltam (ott harmadtájon állva, 5000 fős csarnoknál). Majd a színpadon cseréltek """""előadót""""", és folytatódott a dübörgés. Nekem valahogy nem az a teknó, amikor lemezeket játszanak le és ugrabugrálnak rá a lemezfelrakók. De lehet elmaradott vagyok. Sőt biztos, mivel mondani szokták: egymilliárd légy nem tévedhet. Na a lényeg - oldalt előreosontam a biztonsági korláthoz és ott voltam legelöl. Nomost a korlátnak van egy talpa is, ahol 1,5 ember fér el. De annyian nem tudnak ráállni ugye, csak 1 fő, utána pedig tisztes távolságban a második sor. Ott akár szaladni is lehet. Így kerültem be középre. További trükkre példa: volt egy részeg skót, aki valami más előadóra volt kíváncsi, kérdezte is tőlem marhára büdös szájával, mondtam, kérdezze meg a mögöttem állót, mire hátralépett. Na megint beljebb voltam. Bearaszoltam majdnem középig, ahonnan kezdésig tolódtam picit kifelé (sőt a végére a szélső vendégzenész elé, de nem igazán vettem észre). Lassan teltek még a másodpercek is. Közben egyre inkább sunyin odaaraszolt rajongókkal telt meg a környék, kezdtem magam emberek között érezni. Néhány szót váltottunk egymással, és látszódott mindannyinkon a feszült várakozás.

És elkezdődött a prüntyögés. Közben a messzi bejárat felől zöld lézerfény bevillogott gyakran, nade odase neki, megszokjuk. És tovább:
- Die Mensch Maschine - először gondoltam álmodok. Hogy talán éppen odahánytak valamit... De nem, nekem kellett okádnom. Továbbra is fenntartom: akármennyire is menmasínok, ez a szám dög unalmas már, teljesen szétkúrja az elejét. Felesleges. Nomost ráadásul el sem akar kezdődni. Ralfi szólója marhagyenge. Fritz már rángógörcsben és Flóripapának mutogat, akinek látszólag fingja nincs az egészhez. Majd nagy nehezen megnyom valamit, amire jön egy oda nem való hang, és rájön, hogy az eddig szöveg nélkülire sikeredett számra hogyan kell ráadni a szöveget. Persze hangerő az nulla. Lehet tényleg álmodtam és egy hangpróbára mentem be véletlenül? Azok szólnak így.
- Expo 2000 - Planet of Visions - tök jó pörgős lenne, ahogy szokott ugye, de az előző számból folytatódik a """""sikerszéria"""""" - hang nincs. Azért picit örültem, amikor kb fél percre totál szétesett minden és egymástól függetlenül szólt. Nameg úgy általában szétesett.
- Tour de France 2003 - EZ MI??? Kegyetlen szar, szétesett, vagy csak hangpróba, de inkább a rajongók idegeit tesztelik. Erről az ocsmányságról nem lehet többet írni.
- Tour de France - na itt már kezd jó lenni, illetve jó is lenne, ha lenne hangerő, semmi gond vele már (azon kívül, hogy ez is egy felesleges szám...). Mintha magukra találnának.
- Vitamin - na itt már kezd koncert formája lenni a hangpróbának.
- Computerliebe - jó, csak halk.
- Autobahn - szerencséjükre nem k_rják el, korrekt, nincs lecsípve a vége.
- Les Mannequins - jó, csúcspont, tetszik
- Radioaktivität - remek, persze picit hangpróbás minőség az eleje.
- Trans Europa Express - szerencséjükre nem k_rják el, korrekt.
- Nummern - alapból jónak kell lennie ennek is és jó is.
- Computerwelt - alapból jónak kell lennie ennek is és jó is.

- Die Roboter - fesztiválos rövidsége miatt ismételten megfájdította a rajongói szívemet, de ennek ellenére remek (és picit halk továbbra is)

- Aerodynamik - nem rossz, észrevehetően mindig más, dinamikus.
- Musique Non Stop - szerencséjükre nem k_rják el, korrekt.

Tényleg nem vicceltem. Iszonyat szar volt az eleje. Nem csak szerintem. Flóripapa mint egy őrült, Fritz meg enyhén feszült, Henning fel sem nézett szinte - nem velük van, ne égjen, Ralfi meg talán örült, mert újat komponáltak akaratlanul - na ez volt az élő improvizáció (csak ezt már mintha abbahagyták volna 33 éve...). Persze picit túlzok, de láttam és így éreztem.
Nem volt a modell! Első alkalommal tapasztaltam ezt. Sőt, 2004 és 2005-ben is mindig szerepelt a listájukon. Nagyon nem bánom. Ezt az időt hozzá lehet csapni pl autóbánhoz.

Kezdés előtt nagy füst volt a csarnokban, szellőztetés rendben lezajlott, de mindjárt az első szám alatt annyira befüllettünk, hogy Flóripapa le is ment szerválni maguknak egy kisebb ipari ventillátort, amivel már jobban kihúzták. Menet közben előkerült a vizeskulacsa mellé egy törülköző is, amit Fritznek kölcsön is adott egy ízben.

A közönség jól szerepelt, volt ováció rendesen, nem taposták agyon egymást. Később ismerősök mesélték, többen ki és be jöttek menet közben, de ez a fesztiválos jelleg miatt van ugye, nem érdekel ez mindenkit.
Összességében nem így képzeltem el a hibákat, de annyiban megérte, hogy láttam, többet össze tudok hasonlítani. Ha nem ismerem a rosszat, nem tudom annyira értékelni a tökéletest, amiből így utólag, sokat láttam. A gond szerintem csak az, hogy egyre gyengébben muzsikálnak az idei évben. Marhára nem való nekik a tömegfesztivál, inkább max 3000 főre méretezett koncertek, és nem sportcsarnok. Na de optimista vagyok, remélem állok még 2 méterre a színpadtól, max 1000 rajongótársammal együtt...

Végén körbetekintek a fényben, szép számmal nézték végig. Elköszönök a mellettem állóktól, reménykedünk a mihamarabbi viszontlátásban. Keresem a francia ismerősömet, akiről tudom, hogy mindig középen áll a hangzás miatt, meg is találom, cseverészünk, majd nekik sietni kell. Közben rátalálok egyik német ismerősömre is, vele is megbeszéljük a dolgokat, iszunk egy bambit, majd miután nem találom a belga ruhatárosomat, ki kell mennem a parkolóba a kocsijához, ahol már vár a lengyel sráccal. Boldogan lobogtatják az aláíratott plakátokat... lehet mégis nekem is ott kellett volna lennem? Nem bánom, csak picit. Lassacskán elindulunk, útközben igazoltatás, kivisz minket az állomásra. Amúgy éjszaka a villamosok jártak sűrűn a rendezvény miatt. Az állomás zárva, autóban melegedhetünk még egy darabig. Első vonatom fél 6-kor indul a reptérre. 3-kor kezdünk el fázni és állva elaludni. Időnként séta, időnként a parkban padon bealvás. Állomás ajtóinál egyre többen gyülekeznek, persze megvárják a 4 órát. Akkor tovább alszunk az állomáson. Na nem mert akarunk... Nagy nehezen eljön az indulás, reptéren már könnyen császkálok, reggeli, csokivásárlás, bealvás a váróban. Hazajövetel. Viszhall.

2006. október 23.
Powerplant
bt#klingklang_hu