Honlap » Koncertek » Kraków 2008 »
Powerplant beszámolója
Krakków Mini-Tour 2008.
Három koncert... Ez jól hangzik. Egymás után persze. Egymást követő napokon. Pontosan így. Ez újdonság számomra. Dupla koncerten voltam már - két egymást követő nap, valamint egy nap két koncert, de így a három egy helyszínen igazi csemegének ígérkezett. Na jó, négy koncert egymás után volt, csak négy különböző helyszínen, mi több, országban, néhány 1000 km-es utazással... (de ez most nem ide való és nem is tudom mit akarok ezzel, nem törlöm most már amit írtam)
Nem is tudom mi történt velem, amikor a jegyek online értékesítésre kerültek, csak kaptam a fülest, miszerint koncert, egyszerre három és jegyeket lehet venni. Zajlott az élet, megjegyzem szerencsére, éppen nem nagyon tudtam eme elmebeteg hobbimnak hódolni. Gyorsan rövidke kérdések, ki merre hogyan mivel, Zsolti feleségével, jegyei már megvoltak, Suttercane velem, azonnal vettem is magunknak jegyeket 3 napra, majd később Youwine is kért, neki is vettem 2 tripla adagot, annak ellenére, hogy még nem tudta hogyan is fog ő jönni és kivel. Ekkor még semmit nem tudtam mi is az ülő és állóhely, milyen szektorok vannak a nézőtéren.
Időközben bejött egy nyugat-európai koncert is, éppen Írországban, ahová éppen szerettem volna menni... Mentem is, inkább azzal foglalkoztam, már amennyiben annak lehet nevezni a kapkodást, amit nyaralás előtt éppen tudtam tenni... Viszont a szállás lefoglalását időben megejtettem: a legolcsóbb krakkói 'hotelt' fizettem ki négy főre, két szoba, három éjszaka, Youwine meg majd intézi magának, amint tud részleteket az ottartózkodásáról. Indulás előtti héten rövidke levélváltások történtek az ügyben, lényegtelen információkkal, indulás hetében azonban hamar lefixáltuk a dolgokat. Zsoltihoz beülök reggel 8-as, dunakeszi indulással (éppen az újnullás átadása jól jött), amíg Youwine a lányával és Sutter-al a későbbi, 10 órás indulást választották.
19-én reggel egy laza reggeli kakaó vásárlása után el is indultunk
néhány perccel 8 óra előtt. Az utat fejből tudom, becsukott szemmel
azért nem, de nem bonyolult, északra kell menni kb 400 km-t...
Lényegében eseménytelenül tellik az út első fele, aprócska terelés még
belföldön mint lassító tényező, reggeli pont félúton (távolság
szerint...), szép kilátás Donovaly parkolójában. A lengyel határ után
azonban a ménkű ütött volna az összes lengyel útépítő mérnökbe, akik a
100 km-es szakaszt kb 500-szor bontják, terelik, foltozzák, terelik,
bontják, foltozzák, de főleg újjáépítik. Nos ez a péntek délutáni
erősödő forgalomban és esőben cseppet sem volt kellemes, több mint két
óra alatt tettük meg a távot. A csúcsos háztetők nézegetése sokszor
enyhített az útfelbontásos várakozásokon. A szállást könnyedén megtaláltuk
Andrea,a dzsípíesz segítségével (annak ellenére, hogy az úton néhol
megpróbálta kijátszani a térképismereti szakértelmemet), habár Mohabá'-t
jobban kedvelem.
Délután 3-kor már a szobánkban heverésztünk. A szálloda... végülis a
legolcsóbb volt... talán a recepció nézett ki igényesen, ott is csak a
pult, amire támaszkodtunk. Mint egy régi kollégium. A tisztasággal szerencsére
nem volt gondom. Ágyakat gyorsan elhúztam egymástól, mivel valahogy nem
szándékoztam a szobatársammal túlzottan közösködni és ledőltem, már
szundikáltam is. Erős kopogás ébresztett. Sutter megjött. Nyilván ő is
azonnal vízszintbe helyezte magát. Youwine a lányával egy éjszakára
kapott lehetőséget, valamiért elég borsos áron, nem is akart maradni
tovább, csak két koncertet.
Indulás 18:45-kor, bőven odaérünk, úgy emlékszünk 8-ra legkésőbb ott kell lennünk. Nade hol, hová? Senki nem hozott magával normális anyagot, leírást, mi merre hová. Kinyomtattam éppen... csak elfelejtettem elhozni. Na elindultunk, Zsolti tudott egy címet. A péntek esti forgalom kellemes csalódásként ért minket, nehogymár ez más legyen mint otthon. Nem baj, időnk van bőven! Csak hét km! Azt még egylábon ugrálva is! Sűrűsödik a város. Zsákutca. Andrea, a dzsípíesz. Eszembe jut hirtelen két dolog: amikor veszprémi tranzitban a vár fokáról vitt volna le és amikor kamionnal egy sürgőforgó angol város sétálóutcáján találtam magam, miután kitolattam egy 7 méteres korlátozásból... Kezdek kimelegedni. De Andrea feltalálja magát! Igaz picit segíteni kell és erőltetni a főutat. És lőn! Megvan a cím! Na. De mi van itt? Valszeg a jegyiroda lehet? Egy kis utca irodákkal, lakóházakkal és semmi más. Nem baj, Youwine hirtelen tud egy másik utcanevet. Kiejti ahogy tudja, de Andrea beveszi. Kb megint annyi út vár ránk. Jó, de időben picit kezdünk szrul állni... fél 8. Sebaj, jó tempóban semmiség. Iszonyat dugó, kezdek feszülni. Többiek nyugodtak szerencsémre. 8:50-kor megérkezünk! Egy nagy tér szélére. De mi van itt??? Feszült vagyok. Még szerencse, az eső cseppet sem idegesít, pedig már tökig vagyunk vele. Taxisok. Kibulizunk egyet, beülök hozzá, vigyen el minket, van öt percünk. Taxis nem tudja hová kéne menni pontosan, de sejti, és el is indul visszafelé amerre jöttünk. A dugó még azért megvan... Szinte már üvöltök vele, kérdezze meg rádión hol a gcibe van ez a rendezvény. Legyint, tudja, nóproblem. De ami a jegyen van nem jó cím! - mondom neki, de minduntalan oda akar vinni. Készítem a térdem, hogy beleüsse a fejét. Hagyom, feladom. Agyam lüktet. Hangokat már szinte alig hallok, a sötétben csak suhannak el az éjszaka fényei. Megérkezünk. Hová? De. Tényleg. Megjöttünk! Felugrok tompultságomból - sikerült. Kiszállok, szinte számolatlanul adok valami jattot neki euróban, erősen örül, hogy elég. Többiek parkolóba el, én meg egyedül az esőben ázok. Tehát volt egy rossz címünk, egy jó utcanevünk csak az irányultsága rossz, nálam pedig a megoldás, csak éppen arra mondtam a taxisnak, hogy az meg nem jó... fsza helyzet! Hogy hol is vagyunk? Egy nagy és régi ipari park, terület kapujánál, ahová nem szabad ám csak úgy ki és be járkálni.
Már engedték be a rajongókat, viszont még bőven jöttek. Jól van, nem késtünk el. Tolongás, persze mindenkit a legszűkebb kapun kell beengedni, jegyeket csak felmutatni. Modern, alacsonypadlós csuklós buszokkal 5 perc alatt átértünk a csarnokhoz. Első 2 napra ülőjegyünk volt. Bent szektorok szerinti rajongóosztályozás. Korábban kőkemény szigort ígértek, mindennemű hang és képrőgzítő elkobzását, rendezvényről való kitiltást. Nos... semmit nem vettünk észre belőle, sőt semmi ellenőrzés nem volt. Amúgy lényegtelen, mi sosem semmit. De mit is? Lépcsőzünk felfelé és lépcsőzünk felfelé és még felfelé. Baromi magasan és hátul. Helsinki szindrómám kezd lenni, ott voltam ennyire messze. Egy ipari csarnokban vagyunk, tető van, egyik oldala éppen zárt, a másik meg nyitott. Nem baj, majd próbálom a pozitív oldalát nézni. Bal oldalra tudunk leülni, középtájon már nincs hely. Alig 15 percet várunk és kezdődik is pontosan 9-kor.
Prünytyögés avagy a 'preshow sound'. Egyre hangosabb. Még hangosabb.
Baromi hangos már. Kellemes fémes hangzása is van a dolognak! Francot,
nem! A csarnok fala rezonál. Na így már erősen átértékelem, baromi
zavaró.
- 'Maine damen und herren' után a
- Man Machine - piros alapon árnyékai tűnnek fel. Stefan árnyéka már
ismerősként tündököl. Öltöny nincs, a 2002-es fényesfekete dzsekiféle
van rajtuk, fekete nadrággal.
- Planet of Visions + eredeti Expo részletek! Nem csak a remix! Jól
megkavargatva, talán túlzottan, de bejön persze. Vetítés is ennek
megfelelően alakul.
- Nummern - ja, numbers.
- ComputerWelt - + Nummern belekavarva a végefelé, jól eltalálva.
- Pocket Calculator - pergős, eredeti verzióval kezdődik! Később megy át
a mixes, illetve a 2005-2006-ban megszokottra és a lengyel szöveggel.
Erre picit aktívabbak a rajongók.
- Tour de France 2003 - az etapok kavargatva a szokásos módon.
- Tour e France - a régi, francnak kell ez ide szerintem. Persze jó...
- Vitamin - erősebben hangzik számomra, remek, főleg így röviden...
- Autobahn - a szokásos remek darab lenne, he nem lenne ennyire
lerövidítve.
- Computer Liebe - csúcspont számomra. Átdolgozva 2006-hoz képest (mint
tudjuk ekkor hangzott el először), vetítés is teljesen más. Korábban is
tetszett, most is.
- The Model - itt nincs mit hozzáfűzni. Szokásos remekmű.
- Neonlights - itt nincs mit hozzáfűzni. Szokásos remekmű, rövidítve
van.
- Schaufensterpuppen - a másik csúcspont. Amúgy ez nem változott
2006-hoz képest.
- Radioactiviaet - a vetítés teljesen más, az eredeti verzióból képek! A
hangerő itt ugrik egy aprócska szinttel feljebb...
- Trans Europa Express - szokásos, tökéletes, csak ugye ha eddig több
rövidebb szám volt, akkor ez is az...
Függöny. Működik. Ellenkezőleg is.
- The Robots - gyorsan átpakolnak. Hasonló érzésem van, mint az expo
esetében. Szintén jól megkevert. Na és rövid ez is... Stefán robotja úgy
forgolódik, mintha mindig is ott lett volna...
Függöny remekül működik. Búvárruha UV csíkokkal.
- Kardiogramm - erősen szól, számomra kellemes.
- Aerodynamik - ja.
- Music Non Stop - az erős kezdés után... hogy is mondjam... semmi baj,
rövidebb persze... de főleg Florian szólója... na az nincs... még mindig
szörnyű érzés! A többi szóló is mintha szegényesebb lenne, máshogy
hangzik... Aztán vége. Gyorsan. Meghajlások vannak. Non-stop alig a
végén. Ralf mikrofonja első este megmakacsolja magát, ezt szóvá is
teszi.
Összességében rövidítve az egész koncert. Két órába belezsúfolva a
komplett korábbi 2 óra 20 perces anyag, plusz a 2006-os két 'új' szám.
El lehet képzelni. Amikor belejövök az Autobahn hallgatásába, éppen
vége... a számok közötti szünetek is rövidebbek lettek.
Hangerő óriási, ha lehet ezt mondani. Ugye félidőben (Radioactivitaet)
ugrik meg, de előtt is számomra szokatlanul magasabb. Német verziók is
vannak.
Vetítésnél a szinkron problémák nem látszódnak mint egy héttel korábban.
A 2+2 kivetítő sokat jelent, valahogy jobb a látvány hátulról.
TEE után a sokan felállnak és elmennek. Valószínű tudják hol
vannak... Majd özönlenének vissza, állva maradnak, így állhatunk mi
is... Nem is baj, a lábaim már éppen fagyásnak indultak.
Tolongás a szokásos, eső esik, buszokkal vissza, parkoló, kocsiba be. Kb
tízen egynéhány km a hotel. De most már fixen... Éjfélkor még Suterral
átmegyünk a szomszédos tuskó gigamarketba laza lefekvés előtti
hamikázásra alapanyagot gyűjteni, majd próbáljuk lengyel alámondásos
predátoros filmmel zárni az akkortájt már másnapba nyúló napot. Én még
picit feszült vagyok még a fél órás pénztárnyitásra való várakozástól,
de csendes elalvás előtti beszélgetéssel oldjuk ezt.
Szombaton kirándulás a kb 50-60 km-re lévő O¶więcim-be, nyilván majdnem 2 óráig élvezzük a lengyel közutakat, Youwine időnként felcsendülő, lengyel közlekedést minősítő káromkodássorozatait, de odaérünk. Eső végig. Délután vissza, az utat eltévesztjük, így közvetlenül a hotelünk mellé érkezünk egészen véletlenül. Bárcsak előző nap is ez lett volna... De mi enni akarunk! Jó. Youwine káefcé csirkére vágyik, amit tábla hirdet. Itt most ennyi elég. A lényeg: órás keringés a környéken, a helyi körforgalmak és záróvonalak megismerése. Persze a forgalomirányító lámpák piros fényeit is ránk állították örökmécses üzemmódban... Elég volt! Irány a már többször megkerült sziasegíthetek gyorszemét kajálda. Végre, ettünk. Utána 2 órás alvásra jutott idő, 7-kor már a helszínen voltunk, egy órás állás, ázás után elsők között buszoztunk be. Ülőhely ugyan az a hátsó szektor, de immáron elöl középen foglaltunk helyet. Talán annyira hideg nem volt szombaton, könnyedén kivártuk a kb 45 percet. A számok ugyan azok voltak (nyilván...), nem tért el semmiben. Jobb volt látni középről, szimmetrikusabb volt, jobban lehetett látni a kivetítőket. Szombaton is vége. Tolongás, hazaautózás. Rutinosan már a gigamarketnél szállunk ki. Nem írom le mit akarunk vacsorázni. Pénztárzárás - nyitás még feszültté tesz. Miért pont akkor... Youwine a lányával közben már úton hazafelé, így döntöttek még korábban. Sajnálom, hogy nincs ott másnap, viszont jó, mert én még többet lehetek nála :-)
Vasárnap sokáig henyélünk. Kéne valamit csinálni. Városnézés. Éppen nem esik az eső. Sutter nem vár Zsoltiékra, akik kocsival mennének, elindulna egyedül. Megyek én is. Villamossal. Szerzünk jegyet és útbaigazítást. Jajdejó. Villamos jön, mi utazunk. Egyszer csak vége. Vezető szól, jó lenne leszállni. Öööööö... Lehet az ellenkező irányba szálltunk fel? Tehát hosszú villamosút során a centrumban találtuk magunkat. Eső. Már sok. Bazársoron nézelődést megunván ebéd után nézünk. Megállapodunk egy indián étteremnél és ott költjük el a laza, vékony ebédünket. Zsoltiék is a környéken áznak-fáznak, sietünk is vissza. Természetesen alvás, de azért este 7-kor már elsőként a kapunál állunk, ott egy fiatal magyar elsőkoncertes párossal találkozunk, első busszal tódulunk befelé, ajtónál állva garantált a korai leszállás és az első sor, mivel állójegyünk van. Majdnem egy órát kellett várni az első sorban. A hideget annyira nem lehetett érezni szerencsére. Középtől jobbra álltam. Szokásos minden, amit korábban leírtam. Talán a fémlemezek rezgése itt nem volt annyira zavaró. Ennek is vége lett. Kifelé nem siettünk. Lengyel rajongók fényképezkedtek, ismerkedtek még a végén. Ennek is vége. Német barátommal ismét találkozok mint előző nap, együtt baktatunk ki lassan mélázva az utolsók között, hasonlóan mint egy héttel korábban. Többiek már kint várnak, elindulunk a szálloda felé, immáron rutinosan, mint ahogy a tuskóban is a pénztárnyitást várjuk éjfélkor... áááá innen szomorú a történet. Nincs is tovább. Véget ért. Hétfő reggel 8-kor indultunk, a lengyel szakasz meglepően hamar lenyomtuk, pesti metrózás, hazafelé buszozás, hazaérés.
2008. szeptember 30.
Powerplant
bt#klingklang_hu