Honlap » Koncertek » Kraków 2008 »

Youwine írása

A nagy egymásra találás

Vannak az életben nagy egymásra találások. Philemon és Baucis. Stan és Pan. Bonnie és Clyde. Arany János és a balladák. Na most, Krakkó és Youwine nem tartozik ebbe a sorba. Nem ám. A nagy egymásra találás elmaradt.

Jelen honlapot is működtető drága elmeroggyant barátomnak köszönhetően hamar sikerült bezsákolni 3 x 2 jegyet, jujjdejó! Krakkó alig 400 km. Jujjdejó! Összesen hatan megyünk két kocsival! Jujjdejó!
A szálláskeresésre nem pazaroltam túl sok időt, és ha nem is könnyen és nem is hamar, de egy nappal indulás előtt sikerült végre kinyomozni, a többiek hol szunyálnak. Megnéztem a neten, ott nem tűnt túl szörnyűnek, fel is hívtam a szállót és kiderült, hogy csak egy éjszakára van szabad helyük. Na mindegy, úgyis azon tanakodtam, hogy a harmadik estét kihagyom, hogy a gyerek - mivel őt vittem magammal - ne két napot hiányozzon a suliból.

Aztán egy szép, ronda, esős, felhős péntek reggel a lányommal elindultunk Újpestre, hogy Sutter kolléga és az ő GPS-e becsatlakozzék útitársnak. A GPS egyéb elfoglaltságra hivatkozva nem tartott velünk, maradt az Európa térkép. E77-es út, 10 óra, irány Krakkó! A másik autóban koránkelő népek ültek, ők hajnalok hajnalán útnak eredtek.

Izgatottan, szélsebesen száguldottunk Krakkó felé. Mintegy 40 km-t a 2/A jelű úton. Onnantól kezdve... Ha finoman akarnék fogalmazni - de nem akarok. Azt mondjuk sejtettem, hogy az átkelés a Tátrán nem lesz összemérhető egy Forma-1 -es futam átlagsebességével. És tényleg. Na de amit drága lengyel barátaink forgalomszervezés címén előadtak... A szlovák határtól Krakkó kb 100 km. Ezt sikerült parádés 2 és fél óra alatt abszolválni. Az E77-es jelű európai főútvonalon, ami a lengyeleknél egyszámjegyű (a 7-es) főút. Drága lengyel barátaink nyilvánvalóan Demszkyhez járnak útépítési tanácsokért, mivel, nyilván a ha már lúd, legyen kövér elv alapján , az összes - mondom az összes - nyavalyás hidat (kb 10 db) nemes egykedvűséggel egyszerre zárták le és bontották fel. Mindegyik lezárt híd mellett volt egy helyre kis egy sávos fahidacska, fincsi kis forgalomirányító lámpácskával. Remek volt. 3 x 10 perces szünetet tartottunk, ezekkel együtt nettó 7 óra 38 perc alatt bírtunk odaérni a 395 km-re lévő szálloda elé. Maga a szálloda kívülről szemre nem volt szép, belül viszont ocsmány. Köbgyök szocreál. Mindezt 200 zlotyiért per éjszaka, ami tesók között 15 rugó. Mindegy. Lecuccoltunk.
Tanakodás: mikor induljunk a koncertre? Mert kapunyitás 8-kor, koncert kilenckor. Hétkor indulás, Farkiék kocsijában van GPS, az majd babációsan odavisz minket. Jujjdejó!

Pihengettünk. Elindultunk a kies péntek esti krakkói csúcsforgalomban. Farkinak az volt taktikája, hogy mindenképpen lerázzuk az üldözőket, ezért minden telisárgán átment (ami nekem persze már piros lett) és indexet kizárólag akkor használt, amikor már megkezdte a sávváltást vagy a kanyarodást. Ahol éppen nem tötymörögtünk a dugóban, ott meg 70 alatt nem ment. Izgi volt. Aztán még izgibb lett, mert ¾ 8-kor a GPS szerint megérkeztünk. De hová?!? Kiderült, a jegyre nyomtatott cím a jegyirodáé, na oda. Kicsiny kapkodás vette kezdetét. Én emlékeztem az utca nevére, ahová menni kellett (Aléja Szolidarnoscsi), beütöttük az 1-es házszámmal. Na, akkor odaérkeztünk kb. az Andrássy út elejére. Nekünk valami kohóba kellett volna mennünk, ehhez képest ¼ 9-kor ott álltunk egy 2 x 2 sávos út elején egy bérpalota előtt. Izgi volt. Kiszállás, mi legyen? Taxi! Ott van is egy! PP bepattant a taxiba, megmutatta a jegyét, taxi ment elöl, utána mi a két kocsival. Először is a teret kellett megkerülnünk 360 fokban, ez alig tartott negyed órát. Klassz volt. Ha azt mondom, hogy PP kicsinyég nyűgös volt, akkor úri módon visszafogott voltam.

Aztán csak megérkeztünk nagy nehezen a koncert helyszínére. Parkoló kicsit arrébb. Sietős gyaloglás vissza a bejárathoz, közben kitartóan esik az eső, és meleg sincs.

A helyszínt úgy kell elképzelni, mintha a koncertet Csepel Művekben rendezték volna. Az mondjuk vicces, hogy Ralf Hütter (magyarul Kohász Ralf) egy kohóban lép fel... :-)
Először is a gyárkapun kell bejutni. Ez külön élmény, mert a 3000 embert egy öt méter széles kapun engedik be. Isteni. A kapuban két megszeppent jegytépegető. Ahhoz képest, hogy a jegyvásárlóknak egy Pajtás fényképezőgépért is helyszíni tarkónlövést ígértek, a szekuriti csekk zéró, akár egy fél Média Marktot, akár egy tankot bevihettem volna.

Na, bent vagyunk a kapun belül. Jujjdejó! Innen buszok visznek még kb 5 km-t a koncert tényleges helyszínére, ami egy kimustrált ipari csarnok. Fala, meg teteje van, de ablaka nem sok. Izzadni nem fogunk. Éles eszemmel direkt téli hótaposóban jöttem, lábról nagyon tudok fázni, no meg hoztam vastag szivacs ülőpárnát is. Gyermekem dettó ugyanígy. Volt vagy ¾ 9, mire bejutottunk a szektorunkba. Ez a legvacakabb szektor a négy közül, a helyválasztás az érkezés sorrendjében szabad. Az első sor is csüggesztően magasan és messze van. De a szektor majdnem tele volt már, úgyhogy 2-3 sorral a leghátsó sor előtt és eléggé a szélén találtunk helyeket. Minimum egy focipálya, keresztben. Volt jobb.

Aztán csak elkezdődött a koncert. A prüntyögés először ijesztően halkan szólt, de a hangerővel végül nem volt baj. Viszont a falakat valami bohókás ötlettől vezérelve itt-ott fémlapokkal takarták, ezek végig rezonáltak.

A háttérvetítés mellett még négy nagy kivetítő is volt, mindkét oldalon kettő. Ezeken általában, de nem mindig a vetítés közepe ment, de néha eltért attól.

Szóval : intró, majd Man Machine. Gyönyörű, mint mindig. Viszont bosszantóan rövid. És ezt majdnem minden további dalra elmondhatjuk, a Vitamint kivéve, ami nem tud elég rövid lenni.

Expó: ezt aztán alaposan összekutyulták, volt ebben minden, mint Mari néni tökös-mákos rétesében. Kicsit összecsapottnak tűnik, de azért klassz. Viszont bosszantóan rövid.

Numbers: most nincs agyonvariálva. Viszont bosszantóan rövid.

Computerwelt: Hiányzik a „Denn Zeit ist Geld” sor, ki tudja miért: Ez mostanában mindig is rövid volt.

Taschenrechner: naná, hogy lengyelül is elmondja a szöveget, a ház ujjong. Viszont ez a dal kielégítően hosszú.

TdFS: sokan nem szeretik, én nagyon. Nem érzem rövidnek, pont jó. A Chrono valami elképesztően szól élőben.

Tour de Franc: szép és nem rövid.

Vitamin: túl hosszú!!! El kellene felejteni.

Autobahn: Ralf élőben ráénekel a Vocoderre az elején, valami gyalázatosan falsul... J Elképesztően rövid, talán a fesztiválokon játszották eddig így.

Computerliebe: örök nagy személyes kedvencem. Nekem a hangszerelés ezúttal túlontúl szikárnak tűnik, kicsit „vékony” a zene. Gyönyörű persze így is, de nagyon kis rövidke szegény.

Das Model: én személy szerint unom, nagyon elkoptatták, de hát kihagyhatatlan.

Neon Licht: Korrekt, viszonylag rövid verzió.

Schaufensterpuppen: Ezt nem igazán kedveltem, amíg élőben nem hallottam, ez a verzió nagyon jó. Nem hosszú, de nem is kell annak lennie. A vetítésben szereplő próbababák kicsit emlékeztetnek a Yazoo által használtakra.

Radioaktivität: szép új videója van, a dal is szép. Picit rövid.

TEE : Nagyon szeretem és nagyon jó is volt. A hossza is rendben volt. Viszont a nyilvánvalóan nem igazán túlképzett közönség a függöny leeresztésesekor tömegesen elindult a kijáratok felé. Aztán persze megtorpantak, megálltak ahol voltak, innentől a koncertet állva néztük.

Die Roboter: A szokásos, mondanám, ha nem lenne alaposan lerövidítve.

EKG: Na, ez lehetne rövidebb, már ha egyáltalán kell...

Aerodynamik: Szeretem, most is jó volt. A hossza is.

Musik Non Stop: Itt a vége, fuss el véle...Nekem mindig szomorú, ha elindul a Boing Bumm Tschack - lezárul a koncert. Stefan nem szólózik, a többiek igen. Így aztán, persze hogy rövid. Nem egészen értem, amit Ralf a búcsúzáskor mond. És vége.

Lemászunk a kakasülőről, szorgalmasan ázunk a buszra várva. Kisétálni a gyárkapun már egyszerűbb. Vissza a szállodába, komolyabb grimbusz nélkül, Farki persze most is úgy vezet, mint James Bond, amikor késében van a randiról, nélküle meg sose találok vissza a szladiba, úgyhogy megyek utána árkon-bokron, záróvonalon-piroslámpán át.

Igaz, hogy szobánk csúnya, de legalább nem tiszta. Na mindegy, alszunk. Reggel egy megfelelőnek mondható reggeli, majd Krakkó belvárosa helyett elindulunk a lányommal. Powerplanttal és Sutterrel a mintegy 60 km-re fekvő O¶więcim-be. Ha esetleg így nem ugrik be valakinek, a városkának van német neve is: Auschwitz. Úgy gondoltam, hogy a nemsokára 16 éves lányomnak látnia kell, ilyen is volt ezen a világon. Erről a látogatásról nem írok részletesen, csak annyit - megrázó volt.

Délután 4 körül visszaértünk Krakkóba. Kéne enni valami meleget. Az úton láttunk Meki táblát, odaindulunk. Node útközben én meg kiszúrok egy KFC-s táblát: innen 700 méterre lesz a bolt. Jujjdejó! Csípős rántott csibe, nekem való! KFC-s terveimet további 25 perc és mintegy 8 km autókázás után feladtam, KFC sehol, PP meg ekkorra már egy szerényebb verést is kilátásba helyezett a részemre. Nyűgös ez a fiú. Úgyhogy Meki, én utálom, nem is ettem itt. Vissza a Hiltonba, a fiúk bealszanak, mi a lányommal felkeressük a közeli Tesco-t, ahol is lövünk neki egy klassz nacit meg egy szoknyát.

Este idejében elindulunk a koncertre, ennek örömére egy órát állunk sorba. Megpróbálom eladni másnapi jegyeimet, nem sikerül. Ugyanabba a vacak szektorba szól a jegyünk, de most az első sorok egyikébe és középre ülünk, innen azért barátibb a dolog. Egy órát még itt is ücsörögni kell, közben megszomjazom, elhatározom, hogy lemegyek a büfébe. Büfé nincs. 3000 ember van a csarnokban, egy pohárra való víz sehol. Már persze attól eltekintve, hogy megérkezésünk óta, gyakorlatilag megszakítás nélkül, rendületlenül esik a csendes eső. Ez egy ilyen város, meg sem lepődöm.

A koncertet ma jobban élvezem, mint tegnap, különbségeket nem vélek felfedezni. A mérsékelten felkészült közönség ma is kitódul a TEE után, de most ülve tudjuk végignézni a koncert végét. A parkolóban elbúcsúzunk, a szállodáig követem az alacsonyan repülő Farkit, onnan hazafelé veszem az irányt. Lányom alszik mellettem, félúton én is megállok egy röpke 2 és fél órás pihenőcskére, reggel 8-ra otthon vagyunk.

Nem ezek voltak életem legjobb koncertjei, de azért kár lett volna kihagyni őket. Viszont ha valaki mostanában rá akarna beszélni egy krakkói városnézésre, azt pánikszerűen fejbevágom valamivel, ami kemény és dudoros.
Kivéve, ha éppen Kraftwerk koncert készülődik arrafelé...

2008. szeptember 30.
Youwine