Honlap » Koncertek » München 2004 »
Activer beszámolója
Kraftwerk koncertbeszámoló
2004. április 5-6, München, Muffathalle
Szárazon
Hétfőn, április ötödikén hajnali négy órakor indultunk el hármasban: PowerPlant, Youwine és én. Délután egykor Youwine átvette a jegyeket a müncheni jegyirodában. Átmentünk a leendő koncert helyszínére, hogy kicsit felmérjük a terepet. A nyakunkba szakadt zápor után jó volt kicsit pihenni a szálláshelyünkön. Háromnegyed hétre mentünk a Muffathalle bejáratához, kapunyitás, motozás után bejutottunk a terembe. A Muffathalle amúgy egy nagy, sötét és büdös hodály, ahova 2500 embert tudnak bezsúfolni. Egyik végében a lefüggönyözött színpad volt, másikban a sörpultok. A sarokban Kling Klangos cuccokat lehetett vásárolni. Nagyjából a terem első harmadában álltunk le, sorközépen. Fél kilenc körül prüntyögés kezdődött, majd a feltünt a kvartett. Koncert után visszamentünk a szállásra, fürdés, fogmosás, álomba zuhanás.
Kedden délelőtt tízig aludtunk, hatalmasat reggeliztünk, kiköltöztünk, majd este hatig a városban járkáltunk. Az itthoni árnál valamivel olcsóbban sikerült szereznünk 'Aero Dynamik' Cd-ket, PP bakeliten is megvette. Youwine és PP javasolták, hogy próbáljunk bejutni valahova nagyon előre a koncerten, ezért megint jó korán odamentünk a Muffathalle-hoz. Valóban sikerült a második sorba jutnunk. Egy olasz család állt előttünk, alacsony apukával, anyukával, fiúgyerekkel, így egyáltalán nem zavarták a kilátást. Fél kilenc körül prüntyögés, aztán az embergépek. Koncert után indultunk haza, szerdán hétkor már Budapesten voltunk.
Koncertek
Két nap, két koncert. Tizenhárom év után nagy élmény volt élőben látni őket. Valóban élőben: Ralf-nál és Henning Schmitz-nél a felülről jövő világítás miatt jól láttuk a keyboard-on mozgó kezük árnyékát. Schmitz kellemes meglepetés nekem, sokat nőtt a szememben, nagyon sokat dolgozik koncerten. Most úgy érzem, hogy a színpadon Schmitz valójában Ralf jobbkeze, míg Hilpert Florian-é. Utóbbiak inkább a zenefolyam egészébe, effektekbe, hangszínekbe, track-ekbe nyúltak bele, inkább a dolog technika részeibe avatkoztak be úgy, hogy az érdekes és egyedi hatást eredményezett, ez a Kraftwerk imázsával ('modern számítógépes zene') teljesen összhangban van. Florian például a második napon az Autobahn egy részébe annyira belenyúlt, hogy az jól, de mégis nagyon különlegesen szólt, sok zeneszám alatt pedig látni lehetett, hogy erős az összefügés karjának mozgása és a már jól ismert effektek szokatlan hangzása között.
Nagyon tetszett az, ahogyan Kraftwerk-es motívumokat sütögettek el
koncert alatt. Ilyen volt rögtön kezdéskor a függönyre vetített
Man-Machine-os árnyékkép, az első szünet után a Numbers-re való újrabevonulás,
a piros ing fekete öltönnyel, a futófényes nyakkendő.
Megdöbbentően hatásosnak, odaillőnek találtam az Autobahn alatt látható
filmeket, festményeket. A filmek talán a 30-as vagy az 50-es évekből
valók, a festmények pedig csak koncerteken láthatók, ezeket én
hivatalos Kraftwerk anyagokon nem láttam még. Hasonló érzések törtek
rám a TEE alatt is.
Nagy kedvencem a Neon Lichts, nagyon örülök neki. Kár, hogy pont az
improvizatív résznél fejezték be...
Az It's more fun to compute / Heim Computer párostól szerencsére nem
nem sajnálták az időt, mindent beleadva játszották hosszú perceken
át.
Észrevehető, hogy a közönség inkább a régi 'slágerekre' indult be, azért csak azok az igaziak! Ha én szerkeszteném ezt a koncertet, az újabb (2003-as) számokból kevesebbet tennék be: zavar az, hogy TDF-ből hallok etap-osat Chrono-val, nemsokára rá pedig feljavított eredetit; aztán az EKG-ra kár koncertidőt pazarolni: ezek helyett szívesebben hallgattam volna mondjuk Europa Endlos-t, Electric Cafe-t...
Jó volt Ralf-ot - akit én a csapat szellemi vezérének és valóban
különleges művésznek tekintek - egészen közelről látni: érett férfiarc,
emberi gesztusokkal játék közben. Húsz-harmincéves zeneműveket
ugyanolyan átszellemülten és élvezettel játszott, mint a kezdetekkor.
Sokszor kedvesen, bíztatóan rámosolygott a két középső fiúra: 'Ez
szép, ügyesek vagytok'. Egyáltalán nem olyanok mint a gépek, Florian
kivételével ritmikusan mozgatták fejüket, lábukat. Hilpert és
Schmitz itt-ott egymáshoz szóltak, Schmitz pedig többször jelzett a függöny
mögött rejtőzködő segéderőknek, hogy valamin állítsanak.
Első koncerten a színpadhoz közel transzparenst emelt fel két fickó:
'Ralf adjál nekem egy vocodert' felirattal. Hilpert és Schmitz vették
észre először, próbálták a mosolyukat elnyomni. Ralf csak jóval később
vette észre, semmiféle reakciója nem volt.
A második koncerten számomra hihetetlen dolgok történtek. A 'Das Modell' alatt Florian felkiáltott: 'Korrekt' és eközben egy üres borospoharat tartott a magasba! A koncert végén pedig Florian ütemesen mozgatta a bal lábát! Micsoda kihágások!
Szokatlan módon mindkét koncert végén a színpad szélén megálltak és meghajoltak a fiúk. Ezt állítólag csak németországi koncerteken teszik meg. Május végén Budapesten megláthatjuk.
2004. április 9.
activer#hu.inter_net