Honlap » Koncertek » Paris 2002 »
Powerplant beszámolója
A robot korszak vége(?) - a tiszta zene tökéletessége
A jegyvétel, július 2. után, már izgalommal vártuk ezt az eseményt.
Nagyon sok órás autóút után érkeztünk Párizsba. 'Rövidke' eltévedés
után találtuk meg a korábban kinézett szállást. A szabadidőt (1,5
nap) városnézéssel töltöttük, ahol is megadtuk a tiszteletet a
francia fővárosnak: piros ingben fekete nyakkendővel jártuk végig a
fontosabb párizsi nevezetességeket (néhol kaptunk kisebb nagyobb
figyelmet, főleg fényképezkedésnél...). A jegyeket érkezés után
szerettük volna felvenni, de csak kezdés előtt egy órával volt a
jegyosztás, gyakorlatilag az ajtónyitáskor. Már akkor szinte minden lépésnél
lehetett jegyet venni 'viszonteladóktól' több mint háromszoros áron...
(másnapra foglaltunk négy jegyet fél áron, csak nem éltünk vele).
Hamar bejutottunk, az ellenőrzés laza volt, ennek ellenére a fényképezőmet
leadtam. Természetesen a fő célunk a koncert megtekintése volt és nem
a rögzítése. A koncert helyiségbe való bejutáskor senki nem
tolakodott, mindenki előzékeny volt, így az első sorba foglaltunk
helyet, jobbközép oldalon, Florian előtt (ezek szerint csak mi
nyomultunk...). nem sok néző volt (relatív), kb 1000-1200-ra becsültük,
és ennyiről hallottunk is. A színházterem földszinti székeit eltávolították,
a karzaton voltak az ülőhelyek (szabad helyválasztás volt). Az utóbbinak
egy előnye lehetett, főleg elöl (oldalt): a színpadot felülről
lehetett látni.
20:00-tól hallhattuk a 'preshow sound'-ot (a '.com' kezdő hangjai, az
antenna logó hangjai) kb 20:10-ig. Közben egy jól sikerült üvöltéssel
kipróbáltam a színházterem akusztikáját (visszhangzott...). Majd elsötétítés,
a 'Ladies and Gentlemen' vocoderes szöveg és a robot hangjai szólaltak
meg. A ritmus beindulásával együtt emelkedett föl a függöny és az
urak már ott álltak négyen a megszokott sorrendben. Előttük egy-egy
konzol egy-egy lábon, rajtuk egy-egy laptoppal (Sony VAIO). Szélességük
kb egy méter. Elhelyezésük pedig nem egészen egy vonalban, kicsit megtörve
középen. A gépek alatt egy-egy lábpedál. Mindez kb egy ötven centiméter
magas dobogón. A háttér az egy nagy vászon (színpad szélességű és
magasságú) két helyen megtörve, ezzel három részre osztva. A képeket
fentről, a színpadon kívülről három vetítő (NEC projectors) szolgáltatta.
A világítás fentről, egy számon belül nem változott jelentősebben.
Ennyi. Nem több. Szinte kezdettől fogva a képernyőt bámulták, ami
megvilágította az arcukat (belesegített a laptopot megvilágító lámpa
is).
A leadott számok sorrendben:
1. The Robots - robotok nélkül.
2. Expo 2000 - remixes változat.
3. It's more fun to compute / Homecomputer
4. Man Machine
5. Tour De France
6. Autobahn - új videóképek.
7. The Model - rövid volt.
8. Neon Lights - nagyon jó volt. a 'csilingelő' rész kimaradt.
9. Pocket Calculator - nem a táncos verzió, franciául is.
10. Airwaves - Airwaves2, az új szám nagyon jól megkeverve.
11. Radioactivity - a régi ütemét felhasználva, majd a felétől gyorsították
12. Trans Europe Express - új videó elemek.
(függöny le, majd visszahívás után)
13. Numbers
14. Computer World
15. Boing Boom Tschak / Music Non Stop - hosszabbat vártam.
A Numbers a függöny mögött lett elindítva, majd a bejövetel mint
a régebbi koncerteken. Itt kicsit elcsúsztak, mivel láttuk kiszaladni
Henning-et amikor elindította a gépet és otthagyta a fejhallgatóját...
A hangzás nagyon jó volt. Basszus nagyon jól dübörgött, a pár új
hangminta nagyon jól szólt. Technikai gond nem volt, vagy nem vettük észre.
Hallani lehetett, hogy élő játék az egész, holott csak Ralf-ot láttuk
billentyűzni. Ő is énekelt szokás szerint a kezét a szája mellé
emelve, főleg az angol verziókat (a TEE-ből kimaradt két sor).
A vetítés nagyon jó volt, hibátlan és szokatlanul nagy méretű, jól
szinkronizált.
A közönséggel való kommunikálás majdnem egyenlő volt a nullával.
Kivétel velünk ugyebár... Florian párszor megmosolyogta a közönséget,
Ralf is (őt annyit nem néztem). Fritz többször is észrevette az
aktivitásunkat. Egyszer, amikor már nem tapsolt senki, Deph és én nem
hagytuk abba, hanem még erősebben tapsoltunk, Fritz kb a laptop magasságában
jelzett a kezével és ránk nézett mosolyogva: 'ezaz, folytassátok!'.
Erre persze mindenki reagált. Másik nagy sztori: mindenki csendben néz,
egyszer csak látom Deph jobb keze lassan emelkedik fel, ujjaival egy V
betűt formázva, enyhén integetve... hát nem visszaintett...? és bólintott
mellé... csak az nem vette észre akinek szólt... Még néha Henning
mosolygott, nézett arrafelé, de feltűnő kontaktus nem volt (szokás
szerint). Tehát a 'robotpofát' nem mindig tudták tartani. Florian kb ötször
kifújta az orrát és köhögött is mellé, látszott rajta a megfázás.
Ralf sokszor becsukta a szemét amikor nem ő dolgozott és látszott
rajta, hogy nagyon átéli. Florian támaszkodott a gépen és dobolt az
ujjaival, a többiek hátratették a kezüket, ha nem volt dolguk.
A Music Non Stop alatt mindegyikőjük lejátszotta a szólóját és a
szokásos sorrendben távoztak. Flórián egy nagy indiánszökkenéssel
ugrott le a dobogóról, így intett a kezével (ez az elmaradhatatlan bohóckodása
volt, valamit kellett tennie...). Henning és Fritz 'normálisan' mentek
ki köszönés nélkül, végül Ralf csak rövid ideig maradt, kifelé
menet közben kis kézlendítéssel köszönt el, de nem nézett kifelé.
Aztán eljött a mi időnk. A függöny után ameddig hallani lehetett a
nonstop szót, addig 'teletorokból' skandáltuk is... eleinte felemeltem
a kezem és intettem a többieknek, hogy 'ugyanmá nyomjátok utánam', később
ment magától is... majd amikor elhallgatott az 'aftershow sound', jött
a 'see you in Budapest' felkiáltás párszor... aztán megtapsoltuk a közönséggel
egymást... páran odajöttek minket fotózni a színpad előtt és később
(mivel már kiküldtek minket...) az előcsarnokban a reklám plakát előtt
is.
Összességében: tökéletes. A legegyszerűbb felállás tökéletes
zenével. Az új album gondolata most éppen nem is érdekel. Ők már végérvényesen
beírták magukat a zenetörténelembe, befolyásoló hatásuk
tagadhatatlan. Ezt a mítoszt egy új albummal könnyen le lehetne
rombolni. Na engem nem érdekelne, mert már túl elfogult vagyok, de nem
biztos, hogy ezt ez a 'zenei' világ elfogadná.
Már megbántuk, hogy nem terveztük be a többi koncertet, mind a három
párizsit, esetleg a belgát...
Ennyi. A többit a levlistán.
2002. szeptember 30.
Powerplant
bt#kraftwerk_hu