Honlap » Koncertek » Paris 2002 »
Youwine hozzászólása
Tisztelt Nyájas Olvasó! Ez a memoár olyan szubjektív, amilyen csak bír. Nem olvastam a többiek riportjait, biztos lesz benne olyan is, amiről Ők is írnak. Fogadd olyan szeretettel ezt a témát és olvasót egyaránt kimerítő beszámolót, amilyennel én írtam Neked.
Párizs
Szeptember 23, hétfő:
19 óra 40 perckor együtt a nagy négyes! Mély hála Dephnek, aki
megvette a jegyeket! Mély hála Powerplantnak, akin keresztül bejutottam
negyediknek! Mély hála Youngoldnak, mert jön és így ócsóbb az egy főre
jutó benzinköltség. Mély hála nekem is, mert hozom az autót és 3 db
fekete nyakkendőt. INDULÁS! Mindannyiunknak ez az első útja Párizsba.
30 perc alatt kint vagyunk az M1-es és onnan kezdve wir fahrn, fahrn,
fahrn auf der Autobahn. Szigorúan NEM hallgatunk Kraftwerket az úton, kiéheztetjük
a lelkünket, a füs
Szeptember 24, kedd:
És még mindig wir fahrn, fahrn, fahrn auf der Autobahn. Egész
hajnali négyig, amikor is technikai jellegű szünetet tartunk valahol
Deutschlandban és testületileg mind a négyen bealszunk, mint a mormota.
De már fél hétkor megyünk is tovább. 11-kor Párizs szélét is elérjük,
itt következik az obligált eltévedés, rövid idő alatt azonban korrigálunk
és 13:00-kor a kocsi a szálloda parkolójában, mi pedig két párra
oszolva a szobáinkban. 1591 km-t jöttünk! A szálloda ugyan elég
csumpi és így kissé hervasztó, de a célnak megfelel ég mindig wir
Mivel a skacok útközben felváltva lent voltak alfában, én itt
bealszom, addig ők hárman elmennek a jegyekért. Mire kb. 2 óra múlva
visszajönnek értem, frissen-fitten kipihenve várom őket. Hozzák a
szomorú hírt, hogy azt kaptak, ami a paci hasa alatt van, nem jegyet,
azt majd csak holnap, a koncert előtt 1 órával lehet átvenni. B+!
Akkor menjünk várost nézni. Indítunk egy laza Notre Dame-mal, kívül
is és belül is, gyönyörű. A templom előtti téren egy átlátszó
ruhában pózoló szőke macát fotóznak, mit monnyak, igen jó darab.
Youngold kollega mintegy 30 percre eltűnik, végül valahonnan a csaj
szoknyája alól kerül elő, bár állítólag a Notre Dame-ot fotózta.
Kisebb gyalogtúra Louvre-hoz, üvegpiramisok, Obeliszk, Champs Élysée.
Lelkesen felvetem, hogy sétáljunk le a Diadalívhez, harcostársaim
ekkor nagyobb méretű verést helyeznek kilátásba számomra, ha nem
hagyom abba azonnal a hülye ötletek fennhangon történő közlését. A
Diadalív projektet elnapoljuk, tehát és némi irányváltással becélozzuk
az Eiffel tornyot. Éppen kezdik kivilágítani, lenyűgöző. A látvány
élvezeti értékéből Powerplant kollega számára némiképp levon egy
keveset, hogy akkora vízhólyag nőtt a lábára, ami nem fér bele a cipőjébe,
Deph pedig nyilván valami strandpapucsban kellett hogy jöjjön, mert már
két órája panaszkodik, hogy fázik a lába. Irány a szálloda, ahol is
orbitális alvás következik.
Szeptember 25, szerda:
Előző este megbeszéltük, hogy 9:00-kor indulunk városnézni. Ehhez képest 9:05-kor Deph ébreszt fel engem és Youngoldot. Monnyuk annyi mentségem van, hogy én 2,5 + 1,5 óra alvással abszolváltam a majd 1600 km-t, mind1, a testi fenyítést megússzuk. Mind a négyen egyforma piros ingben és nem 1forma fekete nyakkendőben. Ez az én 5letem volt, és erre roppant büszke vagyok. Indulás az Eiffel toronyhoz, a torony lábánál - és majd napközben szerte a városban - piros inges fényképek tömkelege készül. Megvesszük a beugrót a legmagasabb emeletre, és bemegyünk. A liftkezelő egy magyar kislány, nagyon helyes és aranyos - még jó, hogy nem tettünk valami megjegyzést rá. Fel a torony tetejére és nézzük Párizst 300 méter magasból. Toroxorítóan gyönyörű. Később le a második, majd az első emeletre. Az első emeleten diaporáma vetítés, hologramok, kiállítás, stb. Még tovább emeli a hely fényét szemünkben, hogy ingyen lehet pisilni, ezt meg is tesszük. Az elsőről aztán gyalog jövünk le és láthatjuk a szerkezetet belülről is. Lenyűgöző. Majd fél napot töltöttünk a tornyon.
Séta a Diadalívhez. Hiábavaló próbálkozás a részemről, hogy felcsaljam a fiúkat a tetejére, így én sem megyek. Metróra szállunk, zötyögünk 28 megállót, ott átszállunk és még öt megálló majd pár percnyi gyaloglás után a szállóban vagyunk. Párizsnak lenyűgöző metróhálózata van! Powerplant kollega örökbecsű megállapítása szerint a metro mindenhonnan három percre van - ha nem is gyalog, akkor metróval...
Kis pihi, készülődés. Már korábban eldöntöttük, hogy a videokamerát nem reszkírozzuk meg. Gigászi méretű szívás lenne, ha megbuknánk vele és valamelyikünk nem jutna be a terembe. Deph makacskodik, hogy Ő nem jön piros ingben, mert nem akarja összeizzadni. Végül meggyőzzük, abban jön.
Este fél hat: INDULÁS A KONCERTRE! A metró minden állomáson két-három percet áll, közben franciául röfögnek valamit, nem kell taglalnom, hogy mindnyájan kissé idegesek vagyunk. Azért valahogy csak odaérünk fél hét után pár perccel. Beállunk egy csüggesztően hosszú sorba, ami érkezésünk után öt perccel már kétszer olyan hosszú. Próbálkozom oldalajtón bejutni, de persze nem sikerül. Találok viszont egy figurát, aki a holnapi koncertre adna jegyeket, 100 euro per darab áron. Viszonylag hamar lemegyünk 70-re, felírom a mobilszámát, a fiúkkal egyeztetni kell erről a magánakcióról. Az egyeztetés szomorú eredménye, hogy nem maradunk itt másnapra. A sorban előttünk egy kábé hatvan éves, teljesen nagymamakülsejű néni áll egy törvénytelenül lila pufidzsekiben és fejkendőben. Igen, a koncertre jött. Ezen elvihorászunk egy darabig, viszont elfelejtjük lefényképezni.
7 után két perccel nyílik a nagy ajtó és a csorda betódul a pultokhoz, jegyet szerezni. Deph is előbb-utóbb hozzájut a magáéihoz, ekkor újabb sorban állás kezdődik a belső ajtóknál. Ez a legrosszabb. Már majdnem ott vagyunk, de még mégsem. Hogy némi képzavaros közhellyel éljek, ólomlábakon vánszorognak az óráknak tűnő másodpercek. De végül csak nyílik a belső ajtó és zúzunk befelé ezerrel és sikerül is megcsípni helyeket az első és második sorban.
20:05. A leeresztett fekete függöny mögül fura kis dallam szólal
meg. Mondok, ez olyan, mint az Electric Café eleje, kissé lelassítva. A
többiek felhomályosítnak, hogy ez szól a www.kraftwerk.com nyitólapján
és tényleg. Ez elprüntyög pár percig, majd egyszer csak:
MEINE DAMEN UND HERREN...
Néma csönd a teremben. Elhangzik a beköszöntő intro és indul a
Robots. Óriási ováció. Emelkedni kezd a függöny és ott állnak a színpadon.
A színpadkép a végletekig letiszult: négy zenész, mindegyikük előtt
egy konzol. A konzolok mindegyike egyetlen oszlopon áll. A konzolba
integrálva mindegyikük előtt egy laptop, felnyitott képernyővel. Mögöttük
az egész színpad egyetlen hatalmas vetítővászon. Nincs Kling Klang stúdió
a színpadon, nincsenek robotok. Illetve vannak: ŐK azok. A hangzás leírhatatlan.
Kristálytiszta, minden mély és magas, minden ütem külön-külön
katarzis. Az élmény ahhoz hasonlítható - nem akarok tiszteletlen
lenni, csak nincs rá jobb hasonlatom - mint amikor egy katedrálisban
megszólal az orgona. A basszusfutamok szinte hanyatt löknek, a
mellkasom, a mellhártyám külön-külön rezegnek, remegnek, néha
interferálnak.
The Robots - az egyik kedvencem, apró hiba közepén, valami csilingelő
hang - talán a dallamot kéne vinnie - beragad és túl hangos. 10 másodperc
után lekeverik. Ebből is látszik, hogy élő a koncert. Sajnos, a másik
kedvencemet, a Computerlove-ot nem játsszák. A Robots szédületesen szól,
9 perces, zseniális.
Expo2000 - Gentet leszámítva korábban ezt sosem adták elő
koncerten. Az Unerground Resistance remix változat rendesen bele van szőve,
ez elég érdekes számomra.
Homecomputer - Az első élő énekhang Ralftól, nagy ováció kíséri.
Szokás szerint a jobb kezét féloldalasan a szája elé teszi ének közben.
Mondanom sem kell, remekül szól a dal.
Man Machine - ezt a számot sokáig nem különösebben kedveltem, egészen
addig, amíg öt éve Linzben meg nem hallottam élőben. Most még jobb
volt. Azok a basszusok... hihetetlen.
Tour de France - franciául éneklik, nekem úgy tűnik, viszonylag
standard verzió. Csengő-bongó magas hangszínek. Szép.
Autobahn - rövid, alig 10 perces verzió. Így is tökéletes, leszámítva, hogy az első harmadban van egyetlen fals akkord. De hát ez egy élő koncert! Kit zavar?
The Model - ez meglepően rosszul szól (az egyetlen ilyen a koncerten). Angol ének. Rövidnek tűnik, de a lemezen is csak 3:30.
Neon Lights - szépen szól. Alig 6 perc, a lemezen közel 9. Szerintem ebben is van egy apró, nem zavaró hiba, egy szekvencia mintha felakadt volna és mintha csak 3. vagy 4. kísérletre sikerülne tovább 'lökni' - a többiek szerint ez így van megkomponálva. Lehet, hogy nekik van igazuk.
Pocket Calculator - már nincsenek kis kézi bigyók, a Sony laptopokat nem adják le a közönségnek. Franciául is énekel Ralf, a hálás közönség ezt külön ovációval jutalmazza.
Airwaves - rögtön a kezdésnél kiesik a gépi énekhang, aztán visszajön. A lassú intrót követi az új szám - ezt mostanra rendesen összerakták, a korábbi linzi és ZKM koncerteken még bétaverzió ment, ez most profi és nagyon ott van.
Radioactivity - a sellafieldes intro után nagy meglepetés! Az eredeti lassú verzió indul, gyönyörűen újrahangszerelve, de hűen az eredeti hangzáshoz! Később azután begyorsul, átveszi a Mixes hangzást.
TEE - a metal on metal alaposan meglett kavarva, a video is át van szerkesztve. Ralf kihagyja az a versszakot, amelyben David Bowie-t és Iggy Popot említik. És a végén lemegy a függöny.
VÉGE?!? Nem lehet! Ordítsunk! Ordítunk. 1xcsak megszólal: Eins, zwei,drei, vier, fünf, sechs, sieben, acht. És a függöny elindul felfelé. Emelkedik. A színpad üres. Azaz, várjunk csak! Henning még ott van, megnyom egy gombot és kiszalad! Ezek után bevonulnak mind a négyen, nagy ováció. És szól a
Numbers - kissé talán megvariálva a korábbiakhoz képest. És a végén szünet nélkül vált át a következő dalba, ami a
Computerwelt - sajnos nagyon rövid, alig 3 perces. És megszólal a gép hangja: Boing Boom Tschack, kezdődik a
Music Non Stop - tudjuk, ez az utolsó szám, egyenként lesétálnak majd és nincs több ráadás. Hát próbáljuk beinni a hangokat, és végig élvezzük a ritmust. Négy perc után Florian, aki pont előttem áll, elindul kifelé. Jó kedvű, egy érdekes mozdulattal ugrik le a dobogóról. Keze közben intésre lendül. Egy perc múlva Fritz a következő, mosolyogva távozik, ő mind a négyünkkel sokat 'szemezett' koncert közben. Újabb perc telik el, és Henning is indul, komótosan lesétál. Ralf egyedül áll, az árnyékát látom a padlón, látom a kezeit, amint néhány futamot lejátszik. Ebbe is becsúszik egy fals akkord, de hát ez a koncert éppen ettől tökéletes. Néhány igazítás még a konzolon és Ralf is kimegy, másfél perccel Henning után. Nagyon fáradtnak, ugyanakkor boldognak tűnik.
A színpadon négy gép. Még szólnak a ritmusok, a mikor a függöny leereszkedik. Vastaps. A ritmus is abbamarad, már csak a gép ismételgeti: Music Non Stop - Musique Non Stop. A fények felgyúlnak. Valaki elkezdi a géppel együtt kiabálni: Non Stop. Jé, ez Powerplant! Néhány hülye csatlakozik. Jé, ezek meg mi vagyunk! Pár másodperc, és az egész terem visszhangozva üvölti: Non Stop! Ez így megy vagy négy percig, ekkor elhal a gép hangja. Újabb ováció, ekkor Powerplant újat talál ki: See you in Budapest! Ezt megint négyen skandáljuk percekig. Mindenki minket néz, Deph örül, hogy mégis piros ingben jött. Közben egyre többen jönnek oda hozzánk, fényképeznek minket, később már be is állnak közénk. Aztán csak kijutunk az előcsarnokba, veszünk plakátot irgalmatlan 15 eurós áron, meg különböző egérpadokat 5 per darabért. Vennénk pólót is, ha nem 30 buznyák per darabért mérnék, de ez testvérek között is hét és fél rugó - fájó szívvel, de kihagyjuk. És még mindig jönnek, hogy fényképeznének minket, kezdjük picit unni, beszólok: OK, egy fotó 5 euró. Nagy röhögés, persze senki nem veszi komolyan. Még pár fotó. Aztán csak elindulunk a szállodába.
Hát télleg vége. Nekem az egész egy szempillantásnak tűnt. Két óra úgy röppent el, mintha csak pár perc lett volna. Ülünk a metrón és nem nagyon szólunk. Egyelőre még feldolgozhatatlan az élmény. Deph és Powerplant '91-ben már látta őket Pesten, de Youngoldnak ez volt az első. Legtömörebben Powerplant nyilatkozik: Hát ez kurva jó volt! Így igaz, ez az este kvintesszenciája, ehhez nincs mit hozzátenni. Arra felfigyelünk, hogy bár első sorban álltunk, nem csöng a fülünk. Pedig minden hangos volt, minden kristálytisztán szólt.
A többi rutin: szálloda, pakolás és még éjjel egykor indulás haza. Persze rögtön sikerül eltévedni, de valahogy csak kivergődünk. Zúznánk ezerrel, ha nem lenne éjszaka és tejköd. Így aztán baktatunk 70-80-nal és csak mérsékelten vagyunk boldogok. Hajnali négykor egy órás kóma. Ezt később 11-kor megismételjük. Köd már nincs, viszont szakad az eső és húszméterenként egy kamion. Figyelős játék ez 150-160-nál. Bécsnél persze eltévedünk, de mielőtt Prágába érnénk, megkérdezem az utat és hazatalálunk. Este nyolc óra. Youngoldot kivisszük a buszához, a többieket Deph kocsijához. Ami nem indul. De egy kicsit se. Az aksi totál megadta magát. Bikázzuk - nem. Húzzuk 30-40-es tempóban. Akkor sem. Végül egy kollégája segít, aki a világ másik végéről jön ki segíteni, és valahogy életet lehel a verdába. Deph és Powerplant 11 este körül elindul és még egy szolid másfél-két órát autókázik. Éjfél körül rájuk csörgök, rendben vannak. Megyünk alukálni, holnap mindhármunknak meló van.
2002. szeptember 30.
Youwine
youwine_freemail_hu