Honlap » Koncertek » Praha 2004 »
SutterCane beszámolója
Ezen a hétvégén ismét volt alkalmam találkozni az
"elektronikus zene Beatles-ével", méghozzá egyikükkel igen közelről,
azonban erről majd később.
Jól indult a dolog, mert egy nappal az indulás előtt a kocsim (a Volvóóóóóóó)
bemondta az unalmast, így elő kellett venni a másikat (szintén Volvóóóóó)
ami ahhoz képest, hogy 16 éves elég jól bírja magát, csak a fogyasztása
emlékezetet egy vadászbombázóéra, azzal különbséggel, hogy nem repül.
Powerplant tanácsára a hajnali órákban indultunk, egy rövid kitérő
erejéig megálltunk Youwine kollégáénál, majd irány a sztráda. Beálltunk
olyan 140-150km/órára és csordogáltunk észak-keletnek. Wir fahren,
fahren, fahren auf den Autobahn, úgy 5-5 és fél óra hosszat és láss
csodát Prágában voltunk fél 12-re. No, hogy találjuk meg a koncert
helyszínét? Powerplant kijegyzetelte, hogy a Museum nevű metrómegállót
kéne keresni, és akkor már képben vagyunk. Autózunk a város centruma
felé , és egyszer csak úgy gondoltam, ideje lenne egyet balra fordulni.
Alig jöttem ki a kanyarból, útitársam felkiált: Museum metrómegálló!
Stop!. Jobbra kanyar, parkoló, autó megáll. Kiderült kb 400 m-re
vagyunk a Lucerna nevű komplexumtól ahol lesz az esemény. Kölcsönösen
megdicsértük egymást, hogy ilyen szépen idetaláltunk, majd gyalog
bevetettük magunkat a városba. Első éhségünk csillapítása után
(Power már kajálás közben arról beszélt, hogy hol délután hol
fogunk enni:), a város szívét (meg egy-két cd boltot) jártunk körbe.
Nagyon szép város, főleg az öreg városrész, a sikátoraival,
tereivel, templomaival, gyönyörű középkori házaival. Kellemesen kifáradtunk,
ideje volt ismét nyomni valamit az arcunkba :) Találtunk egy kellemes
pizzériát, ahol 2 szőkével múlattuk (volna) az időt, ha odaültek
(volna) hozzánk, de sajnos csak kettesben fogyasztottuk el estebédünket.
Visszasétáltunk a kocsihoz, pihiztünk egy órácskát, majd irány a helyszín, ideje sorba állni, ha az elsők között szeretnénk bejutni. Mondanom sem kell, hogy elsők voltunk, közvetlenül az ajtó előtt álltam, akárcsak Bécsben. No itt következik a nap legizgalmasabb eseménye. Már kb egy 3/4 órája állunk ott, amikor megjelent Florian "dörmögö" Schneider. Az esemény szomorú része az, hogy nem vettük észre. Egy kb 50 méteres folyosó végén álltunk, és Ő ennyit megtett felénk, de közben legfoglalt minket egy kis társaság és rájuk figyeltünk. Florian kb 2-3 cm(!!!)-re haladt el előttünk, a biztonsági őr nyitotta neki az ajtót rögtön, és már futott is lefelé a lépcsőn. Mire észbe kaptunk eltűnt! Scheise! ;)
A koncertterem a -2. szinten volt, és úgy nézett ki mint egy barokk színház. Gyönyörű fafaragások a karzatokon, szép parketta a lábunk alatt. Mondanom sem kell, hogy az első sor közepén álltam, mögöttem Powerplant. Kicsit késtek a fiúk, 8:20-kor kezdődött a prüntyögés, majd kb 10 perce múlva a koncert. No innentől nem sokra emléxem, csak arra, hogy valami irgalmatlan élmény volt. A közönség együtt énekelt, tombolt, táncolt, fütyülte a dallamokat a zenészekkel. Együtt lélegzett az egész terem, és ez mintha látszott a volna a zenészeken is, legalábbis Ralfie nagyon beleélte magát :) Egy gond volt csak. Nagyon hamar vége lett. Persze ugyanolyan hosszú volt, mint az eddigiek (a számok sorrendje és hossza sem változott), de mégis rövidnek tűnt. No ezt nevezem én igazi koncertélménynek!
Fél 12 felé indulás hazfelé. Szépen simán lejöttünk Csehországon,
majd Szlovákián, magamban meg is dicsértem a "csotrogányt",
hogy milyen jól bírja az utat. Győr magasságában Power szól, hogy
hallgassunk zenét. "Induljon a ban..."-eddig jutott el Ákos a
szöveggel, amikor kikapcsolt a cd lejátszó. Hm. Visszakapcs, megint leállt
5 másodperc múlva. No ekkor kezdtem el gyanakodni. Többször volt már
probléma az autó generátorával, és amikor kevés neki a kakaó, akkor
azt a rádiótól meg egyéb berendezésektől vonja el. Jöttünk még pár
kilométert, és kezdtek halványodni a belső visszajelző lámpák, majd
a kocsi járása is akadozott már. Tatabánya magasságában félreálltunk
és hagytuk alapjáraton pár percre, és csodák-csodája, magához tért.
Megint jöttünk pár kilométert, megint félreálltunk. Nagy élmény
volt :)
Végül nagy nehezen, de hazajutottam (remélem Powerplant kolléga is) és
27 óra ébrenlét után ledőltem aludni.
Karftwerk forever!
2004. május 23.
Sutter_Cane