Honlap » Koncertek » Wien 2004 »
Balfuck beszámolója
2004. május 15., Bank-Austria Halle
A bécsi koncert volt a 2004-es tour ziccere, jutalomjáték, kihagyhatatlan a régóta sóvárgó fülek és szemek számára, már csak a távolság, vagyis a távolságtalanság miatt is. Ez a felismerés a pesti jegyek beszerzése után jött, szerencsére még időben. Nem kis várakozás, és napi szintű sanyastuffolás után eljött hát a nap, amit... na mindegy...
Indulás délután egykor, érkezés négykor a Gasometer elé többszöri megállás, és egy "kötelező" városnézés után. Hogy kipihenjük az út fáradalmait, tüstént mélanzsoltunk egyet a bátyóval, és nyugtáztuk, hogy a bejárat előtt egy teremtett lélek sincs. De hoppá, a hátsó beállónál látni-hallani valamit: man machine! További félórás tengődés után beálltunk a sorba, azaz alkottunk egy sort kettesben, ami hét órára szépen fel is duzzadt. Az időközben udvariasan kitessékelt négy fős magyar delegációval (Pp,Fc,Yw,S) is az ajtóban találkoztunk. Einlass hét után egy kicsivel, start az első sorba. Másfél órás idegtépő várakozás után nyolcharminckor Meine Damen u...
A számok sorrendjéről biztos lesz szó Pp beszámolójában, a
klasszikusok egytől-egyig hibátlanok koncerten is, ezért inkább a
Soundtrack-ekről emlékeznék meg. Hihetetlen ugyanis, hogy mennyire
odavalók a nagyágyúk közé ezek a zenék is: etápokból például
elviseltem volna még egy párat, az aero dynamik-nak pedig külön turnét
kellene szervezni. A vitamin itt-ott elszabadult, és önálló életet élt,
de hamar utolértük, mert szeretjük. Az eddig részemröl csak
meghallgatommerrajtavanalemezen EKG akkorát húz, hogy ihaj, szem nem
marad szárazon. Remeg a levegő. Nem bírom ki, muszáj kiemelnem a
Heimcomputer-t, az echte ’81-es darabból jócskán van benne. ÁLLAT!!!
A tagok egytől-egyig odateszik magukat, Florian kétszer is! kifigyelt a
laptopja mögül, Ralf már-már majdnem „eltáncolta” magát,
de csak majdnem. Henning guggolgató terpeszrugózása, amint kicsikar magából
és a gépből néhány keresetlen szubbaszust a dynamik-ra, szerintem az
est fénypontja. Fritz szakadatlanul a mellettünk álló lányokra
mosolyog, vagy Sanyára? Micsoda aktivitás!
A képek és a zenék nagyon összhangban vannak egymással (nekem ebben még
mindig a TEE a favorit)...
De hogy valami negatívumot is említsek már, íme: decibelből elfért
volna még pár és a hangerő csúszkálásának „köszönhetően”
sajnos a Numbers nem robbant, csak a CW váltásnál. Ezenkívül rövid
volt, és jó darabig fel se fogtam mi történt, csak álltam ott bambán
(ez mondjuk az én pontom)
Összességében végülis nem rossz egy ilyen feltörekvőben lévő,
amatőr, ám lelkes szintipop zenekartól:))))))))
És kár, hogy már csak egy lesz:((((((((
Thanx to: Sanya, Powerplant, Sutter, Youwine, Format c:
2004. május 19.
Balfuck