Honlap » Koncertek » Wien 2004 »

Scofield beszámolója

KRAFTWER koncert
Bécs, 2004. május 15.

Egy kis történelem... :-)

A '70-es évek végén, a robotos lemezt hallottam a zenekartól először, és most már tudom, hogy a zenei izlésemre nagy hatással volt, mert azóta is a progresszívnek nevezett műfaj és ma már egyre inkább a jazz felé hajlok, de a Kraftwerk megmaradt örök szerelemnek. Akkoriban még nem volt olyan egyszerű beszerezni lemezeket, de nagy nehezen előkerült egy TEE, majd egy rádióaktivitás. A computeres lemezt már egy felbukkant német rokon küldte el ajándékba, kazettán, szinte a megjelenéssel egyidőben. A '81 -es koncert idején én már 15 éves voltam, de Pest akkor nagyon messze volt, pénz utazásra, jegyre, sehol. Akkor az osztrák BRAVO újságból szedtük az infókat, és ott láttam képeket a pesti koncertről is. Az egyik barátom volt a koncerten és az elbeszéléséből arra emlékszem, hogy a Pocket Calculator számban a közönség nyomkodhatta a gombokat és azok tényleg adtak hangot. A'91-es koncert is elmaradt, mert ífjú házasként, éppen akkor felvett hatalmas lakáshitellel a vállamon megint nem volt pénz jegyre, utazásra :-). És aztán jött a nagy csend és sehol semmi az erőmű környékén, így bekerült a zenekar a "na, ezeket sem látom már élőben" kalapba. 
Amiért ezt elmesélem, annak oka az, hogy közben a fiam 14 éves lett, szóval kb. annyi, mint amikor én ismerkedtem meg a Kraftwerk zenéjével. Hallgatgattam a zenéket otthon és észrevettem, hogy a Kraftwerkes lemezek egy idő után átvándoroltak az ő szobájába (a Jarre lemezekkel együtt) és a gyerek Kraftwerket hallgat tanulás közben, után, és a játékok zenéit is kicserélgeti. Apja fia :-).
Aztán jött 2003 és az új lemez. Most már tudatosan kerestük, hogy ha lesz koncert, megyünk, ketten, megnézzük. Eleinte nem volt hír a pesti koncertről, legközelebb Berlimbe tudtam jegyet szerezni. Csak ez az elvetemült kölök megnyert egy tanulmányi versenyt és pont akkor volt a döntő, mikor a koncert volt. :-Így ez is elmaradt... De aztán jött a hír, hogy május 25 és Pest. Gyorsan jegyrendelés, meg is jött. Aztán kiderült, hogy Bécsben is lesz koncert, gyors intézkedés és már ez a jegy is megvan, de erről a gyerek nem tud :-), ez meglepi lesz neki. Már mindeféle fondorlatot kitaláltam, hogy miért is kell nekünk Bécsbe mennünk szombaton délután... ami aztán olyan jól sikerült, hogy szinte a jegykezelésnél jött rá, hogy miért is jöttünk :-).

A koncert előtt összefutottunk Youwine-al, aki aztán szaladt is be, hogy megőrizze a helyét az első sorban, Poweplant-el és a többiekkel. Mi "kábé" 3 sorral mögöttük egy kisebb tisztáson élveztük az előadást. Mivel a listán nagyon lebeszéltetek róla, nem is vittem semmilyen rögzítő eszközt, pedig lazán be tudtuk volna vinni a kisebb digi képfényezőt, ha nagy Canont nem is :-(.

20:30. Nagy meglepetés: Az utóbbi 20 évben nem voltam olyan koncerten, amit a kiírt időben elkezdtek volna (előtte meg nem is voltam koncerteken :-)). Nem szeretném a szokásos kronológiát leírni, hiszen azt már sokan megtették. 

A lényeg, hogy ott álltunk végre a fehér lepel (vagy függöny) előtt és tudtam, hogy mi fog történni, de ennek ellenére katartikus érzés volt, mikor az első szám basszusával a tagok árnyéka felvetült a lepelre. Koncert közben sokszor eszembe jutott, hogy mitől ilyen jó ez, de nem jöttem rá. Egyszerűen ott áltak és nagy élvezet volt hallgatni őket. Olyan mély hangok jöttek, hogy lobogott a hajam, szerintem nem lesz gond a hangosítással Pesten sem. 

A fiam szerint, Florian akkor volt a legaktívabb, mikor a robotos számban egy robot helyettesítette :-), de ez is hozzátartozott a koncepcióhoz, a gépember mitoszhoz. A legemberibb megnyilvánulás a végén a meghajlás volt, kis mosollyal. Semmi ráadás, plussz, gép kikapcs, vége. 

Érdekessége a koncertnek, hogy nem egy az egyben adták vissza a lemezek anyagait, például a Yes zenekarhoz képest, sokkal változatosabb volt az előadás, ők szinte a lemezeket adják vissza (nem is mentem el). 

Egy egy ilyen nagy koncert megismételhetetlenség érzésével ér véget, de itt nagy öröm, hogy a pesti jegy itt hever a polcomon és alig várja, hogy beváltásra kerüljön, újra átéljük a koncertet. Azt hiszem most már értem, hogy a többiek miért mentek el már egy csomó koncertre és újra, és újra, és újra...

2004. május 16.
Scofield