Honlap » Koncertek » Wien 2004 »

Youwine beszámolója

Az úgy volt, hogy már megint Kraftwerk koncertre kellett menni. Épp ideje volt már, mert kezdett hiányozni. Manapság Bécsbe eljutni nem egy nagy kaland, így ebből a beszámolómból ki is hagyom az utazással kapcsolatos kis színes információkat, Powerplant beszámolójában ezek úgyis megtalálhatók. Lényeg, hogy öten vágtunk neki az útnak: Sutter - hála neki az autóért, Farki - hála neki a jegyekért, Powerplant - hála Istennek, hogy nem normális és ezért minden Kraftwerkes őrültségre rá lehet venni, FormatC - hála neki a Powernek nyújtott éjszakai szállásért, és én, hála a szüleimnek, akik nélkül nem jöhetettem volna létre.

Kapunyitás előtt egy jó órával értkeztünk, teremtett lélek sehol. Valaki, azt hiszem Power, talált egy nyitott ajtott. Nagyon bementünk. Előcsarnok-féle volt és hirtelen ismerős hangokat hallottunk. Ámbörök, itten maga a szaund van csekkolva ippeg, he! Nyomás befelé! Kis csalódás, üres a színpad, csak a hangmérnököt látjuk, nomeg a terem bal szélén a kocsmapultot és egy szemmel láthatólag teljesen elhülyült kopasz hátizsákos turistát, aki elektrik bugit nyom keményen. 

Mivel nem volt teljes a létszám - de őszintén szólva fogalmam sincs, épp ki volt ott és ki nem - kijöttünk szólni a többieknek, hogy ne most csavarják ki a répát, hanem kicsinyég későbben. Visszamentünk, addigra már Ralf és Henning is színpadon voltak, ha jól láttam, a 2002-es párizsi ruháikban. Aztán megjött Fritz is, csak Flórián sziesztázott valahol. A kopasz cimbora meg még mindig ezerrel nyomta a robot táncot a terem közepén. Ralf sűrűn nézegetett felénk, valahogy nem úgy tűnt, hogy nagyon örül nekünk. És ahogy várható volt, előkerült két szekuritátés és roppant udvariasan kikísértek az előcsarnokba.

Éppen ott volt az egyik mörcsendájzing pult, magyarul a gagyibolt, ahol a teljesen hülye rajongók drága pénzért csomó szart vehetnek. Be is vásároltunk rendesen, a piros Man-Machine pólót rögtön fel is vettük Format is meg én is. Mondjuk itt Bécsben minden sokkal olcsóbb volt, mint korábban, a túrafüzet 15 EUR helyett 10, a pólók 25-30 EUR helyett 20. Nem volt viszont egéralátét, nyakpánt és plakát, amire azért tojtam nagy ívben, mert egérpadot meg nyakbaakasztót már vettem, plakát meg nem köll, mert van. Kis idő múlva előkerült Petőfi Sándor és szintén roppant udvariasan kiterelt minket az előcsarnokból az utcára, az ajtó elé. Lehet, hogy mégse Petőfi volt, mert németül beszélt.

Álldogáltunk az ajtó előtt, amikor is magyar szó ütötte meg a fülünket és csatlakozott hozzánk Sanya és öccse. Nem túl sokára kitárult az ajtó és a horda beözönlött. Elég alapos szekuriti csekk, mondjuk nem volt nálam semmi, rohantunk az első sorba és most oda is sikerült érni. Powerplant, aki a sorban mögöttem állt, valahol elmaradt és már előlegbe elkezdtük sajnálni, amikor felbukkant. Ő is és a fényképezőgépe is átjutottak simán, azóta egyik kedvenc helyén tartózkodott, a WC-n.

Kis beszélgetés a koncertig, pechemre néhány helybéli fiatal kipécézett magának és keresztbe-hosszába mindent kikérdeztek tőlem a Kraftwerkről, annyira tele voltak csillapíthatatlan információéhséggel, hogy végül már nekem kellett lezárni a beszélgetést. Amúgy a bécsi német tájszólásnál eddig egy szörnyűbbet hallottam, a svájcit. Később még koncert közben is ütögették a hátamat, nem örültem neki, zavarták az áhítatot.

Később még csak elszaladtam én is egy röpke kis pissentyűre, visszafelé jövet magyar szavakat hallva megálltam és gyorsan lejattoltam Scofieldékkel (nyugi, mostam kezet).

20:25-kor felcsendültek a "bemelegítő" hangok, én szokás szerint elkezdtem lúdbőrzeni, 4-5 perccel később indult a Man-Machine... nem írnám le, hogy milyen remek volt - gyertek el jövő kedden az Arénába és győződjetek meg róla magatok. Pár érdekesség: a Radioaktivität - mint minden - németül szólt, de az angol videót vetítették. Az első függöny után, amikor a Nummern-re visszasétálnak, Florian egy pici videokamerát hozott a jobb kezében, filmezte a saját konzolját, a laptopja képernyőjét és a többieket oldalról. 1-2 perc után azután félretette a gépet.

A zene gyönyörűen, kristálytisztán szólt, bár szerintem a basszusok ezúttal talán kevésbé voltak gyomorfalrezegtetőek azért rendben voltak így is!). Én kb. Henning gépe előtt állhattam, Ralfot és Floriánt tökéletesen láttam, kb. 4 méternyire lehettek tőlünk, Henningből csak a szemeit, Fritzből csak a homlokát (nem nőtt semmit München óta!), sebaj, jól volt ez így.

Power, áldja meg őt a Magasságos, csinált egy pompázatos képet, amelyen az én mérsékelten csinos fejem és a robotok közül kettő és fél egyszerere látszanak - jajjdecép! Azon külön jót röhögtünk, hogy amikor a koncert végén csoportképet csináltunk odabenn - mondom odabenn - az udvarias szekuritátés gyerek megállt, hogy ne lépjen a gép és miközénk, megvárta amíg befejeztük és csak utána hajított ki minket a teremből.

Remek este volt, és egyfolytában esz a penész és az irigység Power miatt, aki még megy Prágába és Ljubljanába is. Sajnos a jelek szerint az idei turnéból nekem már csak a pösti koncert van hátra: az lesz az idei hatodik, összesen pedig a tizedik Kraftwerk konertem.

De a piros ingem és fekete nyakendőm vasalva várják a bevetést.

2004. május 18.
Youwine_freemail_hu