Honlap » Koncertek » Wien 2019 »
Jozé beszámolója
Az Úr 2019. esztendejének számomra első, remélhetőleg még nem az utolsó Kraftwerk koncertje elég spontán, amolyan last minute jelleggel indult, de utólag már kijelenthető, hogy minden a lehető legjobban alakult.
Történt pedig, hogy közvetlenül csak az előtte lévő péntek délután kristályosodott ki véglegesen, hogy az előadás hétfőjén többé-kevésbé szabad leszek, így gyorsan koncertjegy és útitársak után néztem. Majd mikor a legnagyobb meglepetésemre még szombaton is lehetett belépőt vásárolni, betársultam a Hungarian Kraftwerk Fan Group Bécsbe guruló csapatához, amely - engem is beleértve - az egykori levelezőlista kemény magjának néhány tagjából állt.
Hétfőn, június 24-én nem sokkal dél után kezdtünk összeverődni, és egy elég nosztalgikus utazás következett, hiszen a társaság, a hangulat és a maguk a témák is jól felidézték az évezred első éveit, a sajnos már megszűnt Magyar Kraftwerk levelezőlista és az egykori rajongói találkozók beszélgetéseit. Úti- és rajongótársaim: Activer, Powerplant, Süti és pilóta szerepét is betöltő Youwine poénjain végig jókat röhögtünk, így hamar elszállt az autópályán töltött idő. Kezdődhetett a hosszas várakozás az első sorban a legjobb helykért.
Mint ismeretes, az idei osztrák buli eredetileg Linzben lett volna, de valamiért végül átkerült a Donaupark-ból a fővárosba. Ami persze kellemesen lerövidítette az utunkat, de a Wien Arena Open Air vaskapujánál bő két órát ácsorogva elég felemás érzések kerítettek hatalmukba. Röviden elég hozzá annyi, hogy aki még nem járt ott, nem sokat vesztett vele. Egy amolyan romkocsma jellegű és -szellemiségű, lepusztult dzsunga hely. Nem méltó a Kraftwerkhez. Nagyjából, mintha a pesti Vágóhíd belső udvarában léptetnénk fel Jean-Michel Jarre-t, Mike Oldfield-et, a Pink Floyd-ot vagy a Tangerine Dream-et.
A hosszas ácsorgás alatt szerencsénk volt végighallgatni a hangbeállást, mely minden később elhangzott tételből tartalmazott részleteket. Sőt, mintha a bécsi estén később el sem hangozott Metropolisból is csendült volna fel valamennyi. De ebben nem vagyok teljesen biztos, mert botor módon nem rögzítettük.
A beengedés után elsőként rohantunk az egykor szebb napokat is látott épületegyüttes belső udvarára, egy elég puritán és lepusztult színpad elé, ahol további hosszas ácsorgás vette kezdetét. Természetesen a korai indulást és hamar sorbanállást erősen erőltető Powerplant került elsőként a kordon elé. Mondjuk Süti kiválóan sikerült fotójához ("Bástya elvtárs" egyes-egyedül a színpad előtt...) az is hozzájárult, hogy lemaradtunk kissé, hogy még nagyobbat üssön a poén.
Activer végül a "tribünt" választotta, azaz inkább az egyik épület erkélyéről nézte végig az előadást, így négyen maradtunk a kordonnál, az első sorból várva a nagy négyest. Az ismételt hosszas várakozást az ORF tévétársaság stábjának megjelenése törte meg, akik interjút készítettek az első sorban aszalódó fanatikusokkal, nevezetesen Youwine válaszolt Kraftwerk módra (értsd: németül, majd angolul) a zöldben pompázó, csinos riporter hölgynek. Sütinek sikerült ezt az emlékezetes momentumot is megörökítenie. Arról sajnos nincs tudomásunk, hogy ez idáig leadta volna az osztrák tévé az anyagot.
A várakozás további részének monotonitását pedig az oldotta, hogy hamar kiszúrtuk a Kraftwerk Production wifi-jét, illetve hogy az idő múlásával egyre több irányból hallatszott magyar szó. Mivel a hazai szervezők idén sem remekeltek, a közönség ismét a lábával szavazott...
Majd bő másfél órás ácsorgás után kiszúrtuk Henning Schmitz sziluettjét, aki békésen sétálgatott a közönség között, a nélkül hogy bárki is megzavarta volna. Látszólag senki sem ismerte fel. Persze ez könnyen lehet becsapós dolog is, hiszen végül mi sem rohantunk oda. Pedig egy darabig komolyan vívódtam magamban, hogy feladva a helyünket, oda kéne menni némi autogram és talán fotó kedvéért. Végül mindannyian maradtunk, de hála Istennek, nem maradtunk le semmiről sem...
A Kraftwerk multimédiás előadásai mindig, minden körülmények között élményszámba mennek. De többségében inkább az angol, pontosabban az "international english" verzióit láthatjuk-hallhatjuk a Kraftwerk örökzöld darabjainak, akár itthon, akár a külföldi helyszínek valamelyikén érjük utol őket. Ezért –ellentétben a többi világsztár csapattal- Ralfék bécsi előadásai minden esetben kiemelt fontosságú csemegének számítanak, hiszen német nyelvterületen értelemszerűen a német programmal szoktak fellépni. Vagyis ez alkalommal a ritkábban előadott, "eredeti" nyelvű és hangulatú programban lehetett részünk.
A bécsi előadás abban is különbözött az előtte lévő napok fesztiválfellépéseitől, hogy Ralf Hütter-ék ezúttal önálló koncertet, így hosszabb műsort adtak. Ezért a mindenhol játszott standard 3D fesztivál setlist kiegészült a Neonlicht, az Aéro Dynamik és az egykori EXPO 2000 remixeire épülő Planet Of Visions képeivel-hangjaival.
E hétfő további érdekessége volt, hogy Fritz Hilpert-ék mindvégig, így a Die Roboter alatt is végig a színpadon maradtak, ezen az előadáson nem használtak robotokat. A helyszín és a színpad adottságai egyszerűen nem tették lehetővé a gyors átszerelést, ahogy a függönyről is le kellett mondaniuk.
A Spacelab alatt szokás szerint ezúttal is a vendéglátókhoz igazították a képanyagot, így a kivetítőn megjelent néhány bécsi fotó, köztük a helyszínről, melyet hangos ovációval jutalmazott a publikum. Azonban ezt az érdekességet is elhomályosította az aznap este többször ismétlődő technikai hiba, melyet végül nem tudtak a kulisszák mögött tartani. Így bár számukra biztosan nem volt kellemes, de akaratukon kívül, extra különlegességet nyújtottak a rajongóknak.
Ralf már a koncert első dalai között is többször fülest és mikrofont cserélt. Valószínűleg az élő vocoderrel volt baj, mert több alkalommal is recsegett a "robothang". De előfordulhat, hogy más gond is akadt, mert hosszúnak tűntek a technikai szünetek. Olyanra eleve nagyon ritkán kerül sor, hogy két kompozíció között beszalad egy road és öt személyt látunk a Kraftwerk színpadán tevékenykedni. Az meg végkép példátlan, hogy Ralf szám közben(!) szaladjon le a színpadról, miközben a többiek a Spacelab folytatódó(!) előadása közben tartják a frontot.
Az elmúlt húsz évben sokakkal vitatkoztam már arról, hogy a Kraftwerk koncertjein -részben vagy teljesen-, de élő muzsikálás, élő munka folyik. Az ének és a vocoderes "ének" egy része egyértelműen és látványosan élő. De ezeket az egyszerűen nagyszerű dallamokat eleve senkinek sem lehet probléma élőben eljátszani. Ahogy a szekvenszereket, videókat sem nagy kunszt az élő előadáshoz igazítani. Akinek egy csöpp esze van, annak például a 2018-as stuttgarti Spacelab alatt is egyértelművé válhatott, hogy az együttes tagjai élőben alkalmazkodtak Alexander Gerst asztronauta bejelentkezéséhez és közreműködéséhez. De sok más esetben is egyértelmű lehetett még, hogy miben más az adott előadás az előzőekhez képest. Mindenesetre Ralf Hütter levonulása alatt kimaradtak a Spacelab kellemes dallamai, mivel senki sem állt a manuális klaviatúránál. De Ralf a fejmikrofon-probléma megoldódása után is többször emelte a mikrofonhoz a kezét, mintegy árnyékolva azt, a jobb akusztika érdekében. Magyarán eddig is legyintettem azokra, akik számára a Kraftwerk live csak egy playback hakni, de mostantól hangosan ki is fogom röhögni az ilyeneket...
- Kling Klang Machine (Intro)
- Nummern / Computerwelt
- Heimcomputer / It's More Fun To Compute
- Computer Liebe
- Die Mensch-Maschine
- Spacelab
- Das Modell
- Neonlicht
- Autobahn
- Geigerzähler / Radioaktivität
- Electric Café
- Tour de France
- Tour de France 2003 (Prologue / Étape 1 / Chrono / Étape 2)
- Trans Europa Express / Metall auf Metall / Abzug
- Die Roboter
- Aéro Dynamik / Titanium
- Planet Of Visions (EXPO 2000 mixes)
- Boing Boom Tschak / Techno Pop / Musique Non Stop
Az utolsó hangok lecsengése után szinte azonnal indultunk is kifelé. Ugyanis Powerplant már az odaérkezésünk utáni első percekben feltérképezte, hogy valószínűleg a másik utcából nyíló bejáratok egyike lehet a tényleges művészbejáró, így öles léptekkel haladtunk a főhősök feltételezett irányába.
Ezzel kezdetét vette a türelmes ácsorgás harmadik etapja, melyet a szintén odasereglett rajongókkal töltött beszélgetésekkel töltöttünk el. A japán, spanyol, német, stb. kemény mag elég elkötelezettnek bizonyult. Többek akár még az egész estés várakozást vagy a szállodához történő átvonulást sem zárták volna ki. De szűk egy óra után előkerültek a Kraftwerk művészei, akik békésen, rendkívül szelíden álltak rendelkezésre. Személyes közös fotózást nem vállaltak, de pár szóra és dedikálásra mindegyikük hajlandónak bizonyult.
Fritz-ék szép sorban aláírtak mindent, amit csak eléjük raktunk. Így röpke tíz perc leforgása alatt nagyjából húsz-harminc centiméteres távolságból nézhettem végig, amint egy élő zseni, nevezetesen Ralf Hütter LP-t, CD-t, könyvet, díszdobozt, koncertbelépőt, illetve a 3D vetítés szemüvegének a tokját írja alá egymás után, türelmesen. Persze a többiek körül is kialakult egy-egy kisebb boly, így amolyan vetésforgószerűen mindenkire sor kerülhetett, aki kellően élelmes volt. Süti ezúttal is távolból archivált, így egy-két dedikálós tömegfotón mi is feltűnünk, többé-kevésbé láthatóan.
Hajnalban egy újabb kiemelkedő koncertélménnyel és egy kívül-belül többszörösen dedikált Kraftwerk Roboter könyvvel gazdagabban vigyorogtam ki a fejemből. Miközben továbbra is kitűnő társaságban és jó hangulatban gurultunk hazafelé az autópályán. Soha rosszabbat!
Jozé 2019
fotók: Jozé, Powerplant, Süti