Honlap » Koncertek » Zamárdi 2009 »

Jozé írása

Kraftwerk - Live in Balaton Sound 2009

Öt év után végre újra hazánkban járt az elektronikus zene legfontosabb zenekara: a Kraftwerk. Az előző - 2002-ben kezdődött és 2006-ban véget ért - turné részben a 2003-as "Tour de France Soundtracks" albumot hivatott bemutatni, részben pedig azt prezentálni, hogy minden létező rosszindulatú pletyka ellenére a zenekar él: működik, létezik és dolgozik.

Mint közismert, az előző turné több meglepetéssel is szolgált. Az 1974-2003 közötti klasszikus dalok szinte kivétel nélkül módosulva, új változatban hangzottak el, melyek nagyban különböztek az eredeti kis- és nagylemez-verzióktól, illetve az 1991-es "The Mix" remake-album változataitól is. A rajongók el is keresztelték maguknak "Mix 2"-nek a turnét, melynek kép- és hanganyaga "Minimum Maximum" néven 2005-ben és 2006-ban jelent meg több nyelven és formátumban (2 x 4 LP, 2 x 2 SACD és 2 x 2 CD; illetve 2 x 2 DVD). 2007-ben, a szünet évében újabb "Aero Dynamik" remix maxi követte a 2004-es "Aero Dynamik" maxit. Majd 2008-ban az Erőmű jelenlegi legénysége újra nyakába vette a világot, hogy négy kontinensen mutassa be a Kraftwerk életmű aktuális, újragondolt változatát...

"Meine Damen und Herren" hangzott fel a jól ismert géphangú intró, és ezzel kezdetét vette a Kraftwerk koncertje a 2009-es "Balaton Sound" fesztiválon, Zamárdiban. Szokás szerint a behúzott függöny mögött kezdődő "Man Machine" volt a nyitó darab. Erős kezdésnek bizonyult. A függönyök elhúzását a közönség részéről hatalmas ováció követte. És ez a hatalmas hangulat a koncert végéig meg is maradt. A fesztivál legnagyobb érdeklődését kiváltó koncertjét a legnagyobb közönség tapsolta, tombolta, énekelte végig dalról-dalra, slágerről-slágerre a nagyszínpad előtti téren. Ralfék az Embergépet az előző turnéról már jól ismert verzióban adták elő, annyi különbséggel, hogy idén a szöveg záró sora "Semi human being"-ről "Super human being"-re módosult.

Ezt követte a "Planet Of Visions" - leánykori nevén "EXPO 2000" A hannoveri világkiállításról szóló dalt mindig újabb és újabb változatban adják elő "roboték". Most sem volt másként. Egy általam eddig nem hallott ötvözetet adtak elő az 1999-es eredeti változatból és a remixekből. Ráadásul a vetítésben is voltak új képek. Nagyon ütősre sikerült. Soha rosszabbat.

A "Home Computer" / "It's More Fun To Compute" tökéletes volt, mint mindig. Egyetlen panasz lehet csak, hogy túl rövidre sikeredett. Sajnos ez a koncert dalainak nagy részére elmondható. A fesztiválokon jellemző 90 perces műsoridő kevés egy ilyen jellegű produkció kiteljesedéséhez.

Hatványozottan igaz az időhiány és a rövidség a "Tour de France" / "Tour de France 2003" blokkra. A "Tour" 80. és 100. évfordulójára készült két darab egy blokkban hangzott el. Sajnos olyan időtartamban, ami külön-külön is kevés lenne. Az utazás monotonitásának hangulatához idő kell. Talán jobb lett volna kevesebb dalt játszani hosszabban és lassabban.

A "Vitamin" új változatban hangzott el. Nagyon jól sikerült. A közönség első harmada pedig hálásan egy emberként üvöltötte, hogy "Carbo-hydrat, protein, A - B - C - D vitamin" Valószínűleg ez a turné lemez-előzetes: Ralf Hütter zenekarvezető egy remake albumot tervez a régebbi dalokból. Nemrégiben eltérő hangszerelésről és hosszabb változatokról nyilatkozott. Mindenesetre az új Vitamint örömmel tudnám a polcomon - művészi borítóval, - a Kraftwerk életmű többi rendkívül igényes hanghordozója mellett.

Az "Autobahn" mindig nagyon jó, de sajnos ez a változat is rövidebb volt a kelleténél. Jó hír, hogy ismét frissült a vetítés. Ráadásul Ralf a szokásosnál többet énekelt vocoderesen, élőben. Ez amúgy, az egész koncertre igaz. Jó volt látni, hogy a fejmikrofon nem dísznek van.

Az előző turnéhoz, így a 2004-es budapesti koncerthez képest újdonság, hogy ismét a koncertprogram része a "Computer Love". A dal aktuálisabb, mint valaha. Ráadásul a "Mix" albumos verzióhoz képest is újabb változatban adták elő. Rövid volt, de jó. Könnyen elképzelhető, hogy a készülő következő albumon hallhatjuk ezt a verziót.

A "Model" olyan volt, mint mindig. És az üzenet is ütött, mint mindig. Az elmúlt évtizedek dívái - letűnt divathóbortok ruházatában. Múlandó hiábavalóságok tárháza, amely a populáris zene miatt slágerré vált. Duplacsavar. Tökéletes társadalomkritika.

Ugyanezt a vonalat erősítette tovább a "Showroom Dummies". Szintén hiányzott az előző turnéprogramból és most szintén új változatban adták elő. Biztosan sokak kedves emléke marad a széttörő kirakatüveg hangja és a hozzátartozó háttér. Új előadás, friss hangzás - már ezért megérte a zamárdi kirándulás. A hátborzongató üzenet azonban, semmit sem változott. Az öntudatlan kirakatbábuk, melyeket mások mozgatnak, hogy rajtuk keresztül a tömegeket mozgassák. Ez a kép ráadásul hasonul a klubok táncoló tömegével, akik szintén mások által mozgatott öntudatlan bábukként vannak bemutatva. Mindez a "Balaton Sound" fesztivál nagyszínpadáról a "clubber" tömeg gyűrűjében - maga a költészet. Az ilyen pillanatokért szeretek nagy művészek nagy koncertjére járni.

A mondanivaló nem ért véget. A "Sellafield" intróból ismét megtudhattuk, hogy a sellafieldi nukleáris üzem továbbra is évente 7 és fél tonna plutóniumot fog termelni. Ami azért érdekes, mert másfél kilogramm plutóniumból egy atombomba is készíthető, valamint azért, mert Sellafield ugyanannyi radioaktivitást fog kibocsátani, mint Csernobil minden 4 és fél évben. Továbbá ismét elhangzott a figyelmeztetés, hogy a "Kripton 85" halált és bőrrákot okozhat. Úgy hiszem, ha csak ezzel a néhány gondolattal gazdagabb lett a "Balaton Sound" közönségének egy része, akkor már megérte a felhajtás...

A Sellafield intró után természetesen a "Radioactivity" következett, méghozzá a ’91-ben kibővített környezetvédő szöveggel, ismét átvariált zenével és háttérvetítéssel. Nagyon jó volt. Csak rövid. Órákig el tudtam volna hallgatni ezt a tökéletes szonátát. Sajnos innentől kezdve egyre rövidebb, összecsapottabb és élvezhetetlenebb volt a műsor.

A 2004-es budapesti "Trans Europe Express" egész egyszerűen az akkori műsor toronymagas csúcspontja volt. Valószínűleg nem véletlen került fel a "Minimum Maximum" "nemzetközi angol" nyelvű változatára. Most viszont csapnivaló volt. Az eleje teljesen szétesett. Mindig nagy fájdalom egy ilyen különleges mestermű elbarmolása. Ráadásul élvezhetetlenül rövid volt. Ilyen röviden nem lehet átérezni, hogy milyen érzés a monoton zötykölődés mondjuk Budapesttől Gyergyószentmiklósig A "Metal on Metal" tétel pedig egyáltalán nem érvényesült. A dal végén, a koncert mélypontján: függöny le, majd függöny fel.

Következett a "Robots". Szokás szerint valódi robotokkal a színpadon. A nagyérdemű mégsem a megszokott műsort láthatta-hallhatta. Egyrészt, mert a Robotokból is csapnivaló és rövid változat hangzott el. Másrészt azért, mert az egyik robot fejét kicserélték. Ennek oka, hogy Florian Schneider ezen a turnén nem tartott a többiekkel. Sokféle pletyka van arról, hogy miért. Például, hogy megunta a koncertezést és a stúdióban maradt alkotni, vagy kilépett, vagy beteg. A lényeg az, hogy ezen a turnén, - így Zamárdiban is - a "Kling Klang" csapat egyik tagja: Stefan Pfaffe vette át a helyét. Schneider feje ezért csak a háttérvetítésen jelent meg. A nézőtérről a cserét nem lehetett érezni, maximum annyiban, hogy sokunknak hiányzott Florian sziluettje a színpad széléről. Szerintem a koncert hibái nem Florian hiányának -, vagy Stefan működésének számlájára írandók, hanem sokkal inkább a fesztiválos időhiányénak.

Az újabb függöny után ismét előkerült a hús-vér együttes. A már jól ismert "búvárruhában" adták elő a szintén rövid, de végre ismét jól sikerült "Numbers" / "Computer World" blokkot. A zseniális szerzeményt apró változtatásokkal prezentálta a zenekar. A vetítésnél ismét friss, új részek voltak. Sajnos a számolásban idén sem volt magyar szöveg. Pedig Ralf ezen a turnén szinte minden alkalommal énekelt pár sort a vendéglátó ország nyelvén. Itt még lett volna rá lehetőség, mivel a tradicionálisan sokféle nyelven elhangzó "Számológép" dal kimaradt, illetve az évek során hasonlóan nemzetközivé vált "Showroom Dummies" pedig angolul hangzott el.

A Computer World után az "Aero Dynamik" új változata következett. Ez is nagyon jól sikerült. Érdekes volt a legfrissebb Aero Dynamik variáció, nagyon átjött a hangulata és kegyetlen jól szólt. Amúgy az egész koncert nagy-nagy értéke volt, a tökéleteshez konvergáló hangminőség. Illetve, az olyan hangok, hangzások, amelyek nemhogy mp3 gagyizással, de még egy jó minőségű hi-fi készlettel sem reprodukálhatók házilag. Az "Aero Dynamik" kiállás részeinél olyan basszushangok voltak, ami szavakkal leírhatatlan. Közben magamban előre mosolyogtam a kontraszelektáltak szokásos és sajnos elkerülhetetlen leendő irományain, melyben ismét le fogják írni, hogy "a Kraftwerk évek óta ugyanazt játssza".

A zárás természetesen a "Boing Boom Tschak" / "Techno Pop" / "Music Non Stop" egyvelege volt. Megdöbbentően röviden. Eleve gyorsabban játszották a szokásosnál, majd a nyitás után gyakorlatilag egyből a szólók ideje következett. Stefan nem szólózott, viszont Fritz Hilpert és Henning Schmitz hozták a szokásos magas szintet. Majd Ralf szólórészével véget ért a Kraftwerk 2009-es magyarországi hangversenye. A közönség kemény magjának azonban nem akarózott tudomásul venni a szomorú tényt, ezért még hosszú percekig szólt a "Music Non Stop" dallama - szurkolói változatban - az alkalmi közönségkórustól.

Bár a standard koncertdarabok közül kimaradt a "Pocket Calculator", a "Neon Light" és az "Elektro Kardiogramm" -, bár az elhangzott dalok nagy része rövidített változatban hangzott el -, bár voltak hibák -, bár hiányzott Florian -, bár nem volt magyar nyelven előadott szerzemény - mindezek ellenére egy kiemelkedően jó és fontos koncert volt a Kraftwerk fellépése Zamárdiban.

Egy, a zenei életben megkerülhetetlen életmű fontos darabjai hangzottak el, élőben, frissen, erőteljesen, kiemelkedő hangminőségben. Olyan dalok, amelyek 5, 15, 25 vagy 35 éve sem vesztettek aktualitásukból, amelyek máig hatnak a modern zenei világra, és amelyek máig képesek gondolatokat ébreszteni.

Érdekes módon az együttes lemezei és koncertjei kapcsán minden alkalommal megindul a hazai sajtóban egy sajátos "ki tud nagyobb hülyeséget írni a Kraftwerkről" verseny. Firkászék rendszeresen szoktak negyedszázaddal korábbi felállást vizionálni, nem létező dalokat hallani és az emberi hülyeség mérhetetlen mélységéből egyéb őrültségeket a felszínre hozni. Az idén is roppant erős mezőny jelenlegi győztese a korábbiakhoz méltó tudósítással öregbítette a verseny hírnevét. A valószínűleg ingyenjeggyel szórakozó, jópénzért író nímand az otthon maradt Florian Schneider szájából hallott "viszontlátásra" köszönést, Ralf Hütter balaton-parti "jó éjszakát"-ja helyett. Ismerve a hazai médiaviszonyokat, még nem lefutott az idei meccs. Könnyen előfordulhat akár többszörös trónfosztás is.

Jozé
2009. július 14.

(megjelent még:
http://www.epresso.hu/content/view/9571/101 )