Honlap » Sajtó » Cikkek, írások 2002 előtt »
Wolfgang Flür levelezőlistás üzenete
2002. május
Kedves barátaim,
Wolfgang Flür vagyok, a korábbi Kraftwerk volt tagja. Hadd üdvözöljek
mindenkit, aki közreműködik ezen a levelezőlistán, melyet Klaus
Zaepke mutatott nekem múlt héten.
Először is meg szeretném köszönni Klausnak, hogy megadta nekem a lehetőséget, hogy üdvözletemet és üzenetemet küldjem erre az internetes médiumra.
Szeretnék eloszlatni néhány bizonytalanságot, melyek ezen a listán
keringenek, mióta kiadtam könyvemet. Én is csodálkozom, miről
vitatkoztok néha, srácok. Nincsenek más dolgok az életetekben
ahelyett, hogy megtárgyaljátok, mit iszik valószínűleg valaki a
Kraftwerkben például, vagy mit jelent az, amikor virágot tűzünk a
hajunkba a hetvenes évek közepén, és lefényképezzük magunkat? Mi
olyan átkozottul izgalmas ezen? Kraftwerk-tagok meztelen felsőtesttel
egy kerti zuhany alatt, hűha! Soha nem voltatok uszodában forró nyári
napokon? És mit láttok ott? Mindenki láthatott minket St. Tropez
strandjain, vagy máshol azokon a napokon. Legalábbis erről beszélek könyvemben
- a kraftwerkesekről mint emberekről. És ez az, amit Ralf és Florian
szemlátomást nem szeretett. Fenn akarták tartani robotszerű, nem
emberi, rejtélyes és rejtőzködő mítoszukat.
De megváltoztam, mióta távoztam, és továbbléptem a Yamo-val. Három
év alatt írtam meg könyvemet, sokkal az után, hogy kiváltam a KW-ból.
Természetesen valódi tag voltam tizenhat évig - fizikai ÉS szellemi
tag.
Szegény Dirki fiú hülye üzelmei... "ha valaki szellemileg tagja a Kraftwerknek, akkor része a csapatnak"... micsoda szar! Ez az ember csak gyerekes filozófiai mondatokat akar gyártani. Semmit nem tud rólam, műszerkereskedő volt - semmi más - főleg nem természettudós vagy pszichológus. Ne hagyjátok, hogy elmondja ezt az összes hülyeséget, amit ez az ember oldalakon át ömleszt. Különösen elhárítja, hogy partnere, Hans Joachim Wiechers volt, aki az alapvető elektronikus fejlesztéseket csinálta nekünk, nem Dirki! Ez az ember magányos szívű egyénnek tűnik, saját különleges korában, és most zenekarunkhoz való korábbi közelségével akar fontossá válni. Látom, mennyire szüksége van leírni ügyét a Kraftwerkkel, és mennyire tolakodó. És ami a legarcátlanabb, azt mondja, hazug vagyok. Ez nem fair, és nem igaz! A könyvemben az igazságot mondom el az összes oldalon, és ez a Dirki teljesen téves, például amikor azt állítja, hogy nem én játszottam az elektronikus dobot az 'Autobahn'-on. Hogyan állíthatja ezt, amikor ott sem volt akkor?
Ezen kívül ajánlom mindenkinek, hogy olvassa el a honlapját, és nézze meg, mit ír Conny Plank-kel - Ralf & Florian korábbi társ-producerével - való találkozásáról, és arról, amikor először hallotta a dalunkat. Találjátok ki saját rímeket rá...
De akkor igaza van, amikor azt mondja, hogy robot voltam (elvégre ezt a mondatot saját könyvemből kölcsönzi - emberként való debütálásom). Igen, ez igaz, robot voltam, és boldog vagyok, hogy már nem vagyok az. Könyvemben pontosan leírom, hogy legalább mi vezetett elutasításomhoz ettől a korábban újító zenekartól. Az összes kezdeti boldog évet, felmerülő kétségeimet az 1981-es Computerworld turnénk után, egészen fájdalmas kiválásomig.
Ha nem fájt volna nekem, akkor egyetértek a jó öreg Dirkivel, akkor csak egy gép voltam, érzelmek nélkül. Igen, hülye voltam (ahogy a robotok általában), hogy hittem Ralfban & Florianban, hogy megbíztam bennük és állandó ígéreteikben a zenekészítésre, turnézásra, jól megfizetettségre és a sikerünkben való részesedésre. Végül (1986-ban) nem volt más esélyem, hogy lefektessem saját utamat, értitek? Ma boldog vagyok, hogy így döntöttem, és soha nem mennék vissza. Természetem és személyiségem most nyitottabb az emberi témákra, és nem vagyok annyira gátlásos ember, mint a robotok, akiket valamikor elhagytam.
Mint tudjátok, Ralf & Florian jogilag betiltatta a könyvemet, mert nem akarták, hogy Florian kerti zuhanyzója alatt lehessen látni őket velem. Mellesleg ezeket a képeket magunk készítettük Florian és az én saját új Polaroid SX 70 fényképezőgépeinkkel, melyet első USA-turnénkon vettünk 1975-ben, és nem egy női filmes (kíváncsi vagyok, ki találta ki ezt a szemetet). Voltak más pontok is, amelyet ők ketten nem akartak, hogy megjelenjen. És főleg azt, hogy én találtam ki és építettem első elektronikus dobpultomat. El lehet képzelni, miért irigylik ezt tőlem? Az első per már véget ért, és végül én nyertem meg. A bíró az én és ügyvédem bizonyítékainak hitt, és most R&F fellebbezést nyújtott be ez ellen az első ítélet ellen. Meglátjuk, mit hoz a következő lépés...
Igaz is, köszönet Oh Jay-nek megértéséért / hűségéért és nézőpontom védéséért. Igaza van, amikor azt mondja, ez annak kiaknázása volt, ami miatt otthagytam a Kraftwerket. Oh Jay teljesen átlátja, bocs, ha ti nem is szívesen halljátok, srácok!
A képek, melyeket a hetvenes évek közepén készítettem természetesen nem csak pénzért készültek, hanem szórakozásból is. Igazad van, Pat, amikor azt írtad, "a szépségért fizetünk". Ez volt az egyik nagy témánk, ahogy azt mindenki tudja. Ez volt a nézőpontunk egy olyan városban, ahol a szépségek úgy szaladgáltak az utcán, mint a rovarok. Én is az voltam - nem rovar, hanem szépség - és szerettem mutogatni magamat, nem csak a színpadon a Kraftwerkkel. Mi olyan átkozottul természetellenes ezen? Ti az USA-ban különösen gátlástalannak tűntök, nem? Akárhogy is, szerettem magamat, a testemet, a képességeimet, az embereket és művészeket magam körül. Szerencse, hogy semmi másom nem volt a képességeimen kívül.
Olvassátok el alaposan a 'Kraftwerk - Robot voltam'-ot a sorok között
is, és fedezzétek fel őszinteségét és természetességemet. Azokat,
akik nem tudják kezelni, sajnálom. És aki többet szeretne tudni arról,
merre terjedhet tovább az elektronikus zene a Kraftwerk után, hallgassa
meg a Yamo Pop-ot. Például a 'Time-Pie'-t (USA: Hypnotic CLP 0119).
Minden perce felséges! Mindenkinek kellemes időtöltést kívánok.
Üdvözlettel, Wolfgang
forrás / source: http://mailman.xmission.com/pipermail/kraftwerk
fordította / translated by [PJ] Júlia