Honlap » Sajtó » Cikkek, írások 2004-ben »

A tökéletes zenekar

2004. május
Miután 13 évig tartózkodtak az élő megjelenéstől, az elektronika német pápái május 15-én ismét megtisztelték a bécsi közönséget. A várakozások nem okoztak csalódást.

Pontosan 20 óra 30-kor kialudt a fény a teremben. A "Hölgyeim és uraim, Ladies and Gentlemen, ma este az embergép: a Kraftwerk" bevezetővel máris eufórikus hangulatba került a közönség. Ezután rögtön meg is nyitotta az estét a "Die Mensch-Maschine" című szám, és Hütter, Schneider, Schmitz és Hilpert úr - a hivatalos Kraftwerk honlap képeitől eltérően - nem fekete bőrdzsekijében jelent meg, hanem sötétszürke öltönyben és piros ingben, egészen az 1978-as sajtóképei stílusában.
A show vizuális megjelenése az első pillanattól fogva lenyűgöző volt. Egy gigantikus videofal foglalta el teljes szélességében a színpadot, amit minimalista, intenzív színekkel és filmekkel világítottak meg, mindenkor a játszott dalhoz illően, és másodpercre pontosan összehangolva a zenével. Már második számként nagy meglepetés következett: az "Expo 2000" című számot detroiti remixben, gyors tempójú stílusban adták elő. Ezután a "Tour de France" mindkét verziója következett, majd az új albumról a "Vitamin" című dal, ezután a legnagyobb slágerek jöttek: az "Autobahn", a "Das Model", a "Neonlight" és a "Trans Europa Express" egy szenzációs változata egymás után, amelyet a régi és új "Radioaktivität" érdekes keveréke váltott fel.
Rövid szünet után aztán a "Computerwelt"-ről származó darabok blokkja következett, majd a négy úr vörösen világító nyakkendőben lépett ismét a színpadra. Egy újabb átépítés után aztán nem hiányozhatott az összes Kraftwerk dal legfontosabbika. A zenészeket a "Die Roboter" című számnál ismét mechanikus alteregóik képviselték a színpadon.
A vége felé még átélhettük az új dalok egy szenzációs vizuális átültetését, amelynél a férfiöltönyöket foszforeszkáló trikók váltották fel. Az "Electric Café" albumról a "Musique Non Stop" alkotta a 140 perces szett végső lezárását; még mindegyik zenész játszott egy kis szólót, mielőtt végleg elhagyta a színpadot. Ezzel egyidejűleg némi brekegés következett, a zene már csupán a merevlemezről szólt.
E zenekar nagy vonzerejét az a tény adja, hogy a Kraftwerk harmincéves karrierje alatt egyetlen hibát sem vétett. Minimális outputjuk egyaránt megnöveli az albumjaik és a fellépéseik iránti mohóságot, és ezzel nem egyszerűen zenekarként jelennek meg, sokkal inkább teljes műalkotásként. Minden hang, minden kép tökéletesen illeszkedik, és - ami a legfontosabb -, soha nem túl sok. A Kraftwerk tagjai a szinte britnek tűnő minimalizmus mesterei, és megdöbbent tekintettel és elvarázsolt hallójáratokkal hagyják hátra közönségüket.
Ó, és igen, a hangzás - amely a Kraftwerknél élőben természetesen mindig majdnem eléri a stúdióminőséget - egy idő után meglepően jó volt; ez már önmagában is egy kisebb remekmű, ha belegondolunk, hogy a koncert a bécsi Gasometer-ben volt, amelynek egész Bécsben a legrosszabb az akusztikája és a legantipatikusabb a személyzete.
Végezetül még egy kis vigasz mindenkinek, aki bánkódik, mert elmúlt a koncert: májusban megjelenik a zenekar - régóta esedékes - teljes katalógusa újrakevert cd-ken (még!) hosszabb verziókkal, eredeti grafikával és végre már megfelelő hangzással. Hurrá!
Walter Robotka

eredeti: http://www.evolver.at

fordította [PJ] Júlia