Honlap » Sajtó » Cikkek, írások 2004-ben »
A Kraftwerk megint visszavisz minket a jövőbe
2004. április 22.
globeandmail.com
/ Carl Wilson /
A popot más nyelvekben, más hagyományokban, az angol világban általában furcsa társas trükknek tartják. Elég zavarbaejtő, hogyan formálják az amerikaiak és britek azt, mire táncolunk és énekelünk mi, de hogyan dúdolunk el egy olyan problémát, mint németnek lenni? Néhány e heti kanadai turné emlékeztet két teuton generáció reakciójára: a gépek előidézésére.
Az emberek tévesen az 1980-as évek újszerű eseményének tartják a Kraftwerket, retrofuturista fixációival - robotok, modellek, zsebszámológépek, - és a vezető Ralf Hütter és Florian Schneider próbababaszerűen kifejezéstelen arcával. De a düsseldorfi duó az avantgárd, "krautrock" környezetben indult, még 1970-ben. Csak öt évvel később álmosító Autobahn-juk vált az első elektropop slágerré.
A Beatles-en kívül a Kraftwerk a mindenkori legbefolyásosabb fehér
popzenekar. Lüktető ritmusa, "olyan feszes, hogy funky", olyan
discoklasszikusokban köszön vissza, mint Donna Summer I Feel Love-ja, és
később Afrika Bambaata sampelte a kulcsjelentőségű Planet Rock 1982-es
elektro-rapszámmá. A breaktáncosok hamarosan a kraftwerkes "robot" figurát
táncolták, és még Michael Jackson is könyörgött az együttműködésért,
eredmény nélkül. Hullámformáik megihlették Prince-t, a detroiti technot,
az elektronikát általában, és olyan mai zenészeket, mint Timbaland.
Egy másik kikosarazott udvarló, David Bowie, Düsseldorfban dekkolt Iggy
Poppal és Brian Enoval. A Kraftwerk túlhajszolása hamar megfertőzte a
punkot (Ramones), újhullámot (Devo, PiL), még a goth-ot is, de
kiindulópontja volt az 1980-as évek szintipopjának is, a Human League-től
Madonnáig és a Pet Shop Boys-ig. Folytatva a családfát U2-val és a
Radiohead-del, Justin-nal és Britney-vel - a Kraftwerk slágerek
évtizedének gyökere.
Stúdiójuk, a Kling Klang, állandóan terjeszkedő (és titkos helyen lévő)
"elektronikus kert"-té vált, egy nagyszerű, többrészes Kraftwerk
felszereléssé, melyről a zenekar azt mondta, annyira játszott rajtuk, mint
ők rajta. Stephin Merritt a Magnetic Fields-ből vitatkozott vele, hogy a
Kraftwerk után a felvevés annyira átalakult, mint a festés a fényképezés
után. Ma még a rock és country számok is automatán vannak hangolva és
előre hangszerelve: minden zene számítógépes zene.
Nem érte volna ezt el a technika amúgy is? Aligha. A popzenekarok
akkoriban a szintetizátorokat űrbéli effektekhez használták; a Kraftwerk
volt a fogalomalkotó, egy még meg nem született digitális jövő költői.
Amikor az eszköz még alkalmatlan volt az üzenetre, ők újra feltalálták,
hagyományos eszközöket rendelve egy egyre szintetikusabb hangzáshoz -
annál jobb, talán hogy eltöröljék a nemzeti átkot, melyet apáik hagytak
rajtuk.
A Kraftwerk gépek iránti túlfűtöttsége ironikus is volt, egy nüansz, mely
elkerüli az olyan kritikusok figyelmét, akik szerint a németek plusz a
gépek egyenlő a fasizmussal. Koncerten még ma is "próbababa"-ként pózolnak
billentyűzetük mögött, fapofával a fényeffektek és vetítések
kereszttüzében, végül pedig rossz robot hasonmások váltják fel őket.
Akár termelés vagy előadás, a felszín minden. Ebben a zenekar nyugatra
tekint Warhol felé, és vissza is, a Bauhaus-hoz, melynek funkcionális
elemeit soha nem tagadták designjukban - egy weimari ideál, melyhez a
Kraftwerk szívesen visszatért volna, de tudták, hogy örökre elérhetetlen.
Amikor azon az autópályán való pihentető menekülésről énekeltek, melyet
Hitler épített, szigorúan ismétlődő szerkezetek keveredtek a Kraftwerk
érzéki hangjaiba. Ahogy Iggy Pop nagy Berlin dala mondja, generációjuk
utazhat, utazhat és utazhat, csupán utazó marad az éjszakában egy
összetört országban.
Német zenészek egy másik seregére volt szükség, hogy megragadják a
kormányt, és szélsőséges előítélettel meghatározzák az utazás irányát. Az
Einstürzende Neubauten ("Összedőlő Új Épületek") szintén Weimarhoz tekint
vissza, de a Dadához és a Bécsi Akcionistákhoz. Az 1980-ban alakult
post-punk zenekar összetört volna, hogy megmeneküljön egy zsákutcából.
Inkább egy teljes összeomlás, mint arra ítéltetni, hogy a történelmet
ismételjük, vagy akár egy three-note hook(???).
Ahol a Kraftwerk udvarházakról álmodott, ott az EN építészetellenes
stratégiákat adott ki. Ahol a Kraftwerket sampelték, ott az EN csinálta a
sampelést. És ahol a Kraftwerk az autópályák hangjait szimulálta, ott az
EN fékdobokat ütött kipufogócsövekkel.
Bármi is jött a szeméttelepekről és sikátorokból, azt fülsüketítő
szintekké erősítették. Miközben a kísérteties Blixa Bargeld verseket
ordított, FM Einheit fémlemezt csapkodott bevásárlókocsikhoz, és a zenekar
lángszórókkal és motoros szerszámokkal lépett színpadra, mind azért, hogy
belekíváncsiskodjon a szélesre tárt zene értelmébe.
Nem meglepő módon a Neubauten-nek soha nem volt slágere. De hatása igen:
ott serceg és sivít mindenhol, ahol elektronikával keverték, a Throbbing
Gristle, Ministry, a kanadai Skinny Puppy és végső soron a Nine Inch Nails
és Marilyn Manson "ipari" zenéjében.
Az EN és a Kraftwerk is dacolt a berlini fal leomlásával, amikor
Németország más országgá vált, mint amelyhez ők szóltak. A Kraftwerk hét
évre visszavonult a nyilvánosságtól. Végül a 2003-as kellemes Tour de
France Soundtracks visszahozta az embergépet, de a kerékpáros (Hütter
megszállott hobbija) határozottan szelídebb alakjában, a régi sürgetés
kevés nyomával.
Ami a Neubauten-t illeti, legtöbb tagja elhagyta Berlint, a hangzás
lágyult, Einheit kilépett, és a zenekar majdnem feloszlott. De egy új
technológiával megújult: a világhálón rajongók adakoztak pénzt egy
jövőbeli albumra, webkamerákkal vettek fel a stúdióban, míg a támogatók
nézték, és visszajelzést küldtek.
A létrejött új Perpetuum Mobile a vízkiszorítással foglalkozik: roncstelep pusztítása utat enged a szélnek és víznek, soha nem teljesen eleresztett fenyegető viharnak. "Mindig van egy építkezés, egy Starbucks és egy másik Guggenheim is," mondja Youme & Meyou. Az album felvet egy új német kérdést, és mivel Bargeld most San Diego-ban él, egy amerikait is: ha most a jövőben vagyunk, mi történik ezután?
Torontoban: Kraftwerk, április 23., Ricoh Coliseum; Neubauten, április 28. Operaház.
eredeti: http://www.theglobeandmail.com
fordította [PJ] Júlia