Honlap » Sajtó » Cikkek, írások 2004-ben »

A Kraftwerk zenerobotjai visszatértek

Saarland Online
2004. március

A heti 168 órás embergépek az időtlenség ütőerén

A Kraftwerk 13 év után újra németországi turnén. Oliver Hamel kolléga Hamburg hanzavárosban beszélt Ralf Hütterel, a négy Kraftwerk-hangmunkás egyikével a HighEndről, teljes munkaidőről és víziókról.

Berlin. Mit várhat az ember, ha egy olyan formáció turnézik a világ nagyvárosaiban, amelyet a Goethe Intézet már évtizedek óta "a popzene történetének egyik legbefolyásosabb német zenekará"-nak nevez, és Bachhal és Brahmsszal helyez egy magasságba? Nosztalgikus műszemlélet? A nyugállomány előtti legutolsó állomás?

A médiától való évekig tartó távollét után a düsseldorfi elektrozenakar, a Kraftwerk (alapítási év 1970) úgy tűnt, hogy végrehajtotta a német elektronikus remekmű védjegy világszerte legalázatosabban tisztelt hanglegendává történő metamorfózisát. Legkésőbb a közel teltházas világturné napokban történt bevezetője bizonyítja: a Kraftwerk-mítosz nem csak él, hanem alkot és teremt. Hevesen.

Amit a négy fényes vezér - 13 évvel az utolsó német turné után - kikényszerített munkaeszközeiből, határokat lép át. Már megint. A homályos "retrofuturizmus" kifejezés jól jellemzi, mi hajtja a négyes csillagzatot, és a hátuk mögött egy kereken 16-szor négy méteres, a ritmussal szinkronban vezérelt vetítővászon is hatásosan közvetíti.
Minimalistára próbálták készíteni a retrovíziót, történelmi képanyagokkal, egyszerű videóanimációkkal és durván pixeles betűkkel, de a jövőt ugyanakkor töretlen technikai fejlődési törekvéssel ábrázolják.
Maggá redukált nemes akusztikájukra és művészi optikájukra több mint két szédületes órányi, mechanikusan sodró grooveokkal átszőtt hang-videó-performance épül. A négy egyforma férfi, akik közül a Kraftwerk ősatyjai, Ralf Hütter és Florian Schneider két-három év múlva eléri hetedik évtizedét, következetesen megakadályoz minden kapcsolatot a közönséggel. A nézőtéren kiváltott mámoros eufória állapotára esetleg egy senkinek nem szánt mosollyal reagálnak.

Hamburg. Ambiente á la Sparta (spártai környezet). Fehér asztalok, szürke székek, ülő magasságban széles tükörfelület. Azon kívül semmi. A sminkszoba valahol a Hamburger CCH folyosózűrzavarában úgy hat, mintha soha nem használták volna. Egy széken azonban némi ezüstcsillám maradt. Ralf Hütter belép - fekete pulóverben és fekete farmerben - és vizsgálgatja a csillámlást a széken. Habozik. És ráül. Most már csak a szemei csillognak a szobában.
Néhány perccel ezelőtt a legendás düsseldorfi elektrozenekar, a Kraftwerk hangmunkása még fekete, testhezálló kezeslábast viselt, melyre foszforeszkáló dróthálót húztak. UV-fény tette láthatóvá őt és három kollégáját a "Menschmaschine" csapatból, a színpadtól egészen az 5000 ember által eufóriába hozott csarnok leghátsó sarkáig. Ez volt a 29-edik szakasza egy 57-részes Tour de Monde-nak, egyfajta hegyi ünnepség a kerékpársport iránt érdeklődő elektronikabolondok számára. Egy-két generációval fiatalabb zenekarok tagjai a hasonló turnéfázisokban úgy néznek ki, mintha az alvás lenne az egyetlen recept az összeomlás ellen. Ralf Hütter (57) azonban ezt mondja: "azt hiszem, meglehetősen jóledzettek vagyunk."

A Kraftwerk február eleje óta 29-szer két óra 15 perc színpadi előadást tud a háta mögött. Koncertek Finnországban, Svédországban, Norvégiában, Dániában, Írországban, Angliában, Franciaországban, Belgiumban, még Japánban is nyolc. Néha kettő egy estén. Mégis semmi nyoma kimerültségnek. "Úgy dolgozunk, mint mindig. Mindig sokat dolgozunk. Mindig dolgozunk." Kételkedő szünet. "Mi már régen bevezettük a 168-órás hetet." Megfelelően unottan nyilatkozik Hütter, amikor szóvá teszik neki a "The Mix" (1991) ás a "Tour de France Soundtracks" (2004) albumok közötti hosszú kiadási szünetet. A Kraftwerk független a kiadott anyagtól, az évek alatt egész nap dolgoztak, a teljes művet előremozdítsa. És kész.
Az ezen energia forrása utáni keresés már nehezebb. Amikor a technikus a hangmunkásoknál átveszi a kormányt, kilép a napfényre, ami tulajdonképpen közel volt. Korábban "nem túl egyszerű" volt az utazás, a tonnás számítógépek "borzalmas"szállítása és ápolása, a masszív számítógépkomplexumoké, melyeket mimózaszerűen kellett temperálni. Mióta a Kraftwerk rendszerét áttették laptopra, mítoszokkal körülvett Kling Klang Stúdiójuk "maximálisan mobil". "Ezzel valóra vált egy álom", mondja Hütter, "most már mindenhol tudunk zenélni." És rajong az új hangfelszerelésért, egy exkluzív "High End berendezés"-ért. Egy szív hangosabban dobog.
Hallható, amikor a jövőről van szó. A műszaki fejlődés egész más lehetőségeket enged, mondja Hütter. A Kraftwerk épp csak most váltotta valóra az életmű teljes digitalizálásáról szóló vágyálmát. Már "májusban", mondja Hütter, megjelenik a mégiscsak már 34 éves zenekar nyolc központi albuma egy vadonatúj "Digitálisan újrakevert kollekcióban". A rajnaiak még a kiváló minőségű digitális médiumot, a DVD-t sem kerülik el, úgy tűnik. "A turnén egy kicsit vágunk", mondja Hütter, és nevet. Biztosan következik egy új stúdióalbum. Csak a mikor a kérdéses: "Tovább dolgozunk - és majd jön minden." A nyomás idegen a Kraftwerktől. A Kraftwerk még a "médiahulladék" és "zenei hulladék" világában is autonóm marad.

eredeti: http://www.sol.de

fordította [PJ] Júlia