Honlap » Sajtó » Cikkek, írások 2004-ben »

Kraftwerk turné

sueddeutsche.de

Hűvösen, érzéssel
2004. március 26.

A Kraftwerk turné indulása ünnep a 40 évesek számára. A kvartett retrofuturisztikus hangjánál a baby-boomer-generáció magára talál.
/ Christian Seidl írása /

Állítólag áprilisban lesz a rock'n'roll 50. születésnapja, és már maga a körülmény, hogy ebből az alkalomból pont a ZDF nagy partyt rendez, sokat elmond az ünnepeltek állapotáról. A tiszteletvendégek listáján rajta van Peter Kraus, a Scorpions és a Status Quo - tehát mindazok, akik felelősek azért, hogy a hallgatóság egy jelentős része idővel unalommal fordult el a történésektől. Csak a hozzátartozó ipar mérlegeit kell megnézni, hogy tudjuk, a rock'n'roll elavulttá vált. De elmehetnénk akár a Kraftwerk egy koncertjére is. Akkor ráadásul tudnánk, miért.

A berlini Tempodrom-beli turnéindításuknál olyan dolgok játszódtak le, melyek Bertelsmann Thomas M. Stein rémálmaiból származhatnának: egy, a teljes színpad elején kifeszített, videófalon például egy stilizált számológép jelenik meg, melynek gombjain egy ujj siklik ritmusra. Ehhez egyszerű sípoló hangok szólalnak meg, egyre gyorsabban. A képernyőn lévő számok is elkezdenek táncolni, és Ralf Hütter, a kvartett főideológusa, első és egyetlen alkalommal mosolyog, miközben énekel: "Ha ezt a gombot megnyomom, felhangzik egy kis zenedarab."

A "Taschenrechner" című dal 20 éves, a szöveg azt dicsőíti, amit akkoriban mindenütt az általunk ismert zenei kultúra végeként panaszoltak: az alkotási folyamat demokratizálódása, a hangok adathalmazzá való átalakítása, a zene világszintű hálózaton való digitális és egyre kényelmesebb kiskészülékkel történő hozzáférhetősége.

Lehet véletlen, hogy a Macintosh új, egész zenei katalógusok tárolására és visszaadására képes iPod-jának plakátkampánya kissé a retrofuturisztikus Kraftwerk-megjelenésre emlékeztet. De ha tudták volna, egyszer mennyire igaz lesz az, amiről ők már a nyolcvanas évek elején álmodtak, már régen szabadalmaztatták volna a "Taschenrechner" dallamát mobiltelefon-csengőhangként. Mindenesetre a hasonló Nokia-hang kitalálójának sem kellett többet dolgoznia.

A "Taschenrechner" 20 éve
A koncert látványtalan módon látványos. A jórészt 1974 és 1981 közül bejátszott elektronikus szimfóniák nagyon aktuálisan szólnak. A hűvösen fémes "Trans Europa Express", amely 1977-ben keletkezett, és pár évvel később a New Yorki DJ Afrika Bambaataa "Planet Rock" címen újra feldolgozta: a house és hiphop születése.

A Kraftwerk nélkül a popzene ma nem lenne az, ami.
A kötelező "Wir sind die Roboter"-rendezésben, amely már korábban az összes fellépés csúcspontja volt, amikor a zenészek észrevétlenül eltűnnek a színpad mögött, és négyük mechanikus hasonmásai veszik át a munkát, aki akarja, láthatja a modern rajztábla-zenekarok (?reissbrett-band?) koreográfiáival való egyezéseket is.

Az olyan sorok, mint "Automatikusan működünk, most mechanikusan akarunk táncolni", állhatnának a "Németország keresi a szupersztárt" nagy viselkedési kézikönyvben is.
Úgy tűnik, mintha zenéjük kortalansága átterjedt volna a zenészekre magukra.
A bábuk ugyanazok, melyek a legutolsó turnéjukon, 1991-ben voltak, és megint annyira hasonlítanak mintáikra, még a hajuk is, hogy soha nem lehetünk biztosak, ki vagy mi áll éppen a színpadon. Ralf Hütter kicsit úgy néz ki, mint Ulrich Tukur, és mabusisch(?) játssza a parancsosztogatót. Kollégája, Florian Schneider, sztoikusan néz a semmibe, miközben robotszerű mozdulatokkal kezeli számítógépét.

A Baby-boomerek magukra találnak
Mind a négyen, öltönyben és nyakkendőben, két órán át megmaradnak egyfajta elektronikus oltár mögött. Néha valamelyikük hagyja, hogy elragadja a ritmikus hintázás a lábujján, egyébként ami a színpadon történik: semmi. Az, hogy ott fent virtuozitással és szenvedéllyel zene keletkezik, alig hallható. Az érzelmi kitörések, a testi rátermettség, valamint a valódi izzadság olyan idegen ezektől az uraktól, hogy csak na.

Amikor elkezdték, az efféle viselkedés természetesen provokáció volt. Akkor értek a Peter-Kraus-rajongók a lázadó korba. Egy olyan javaslat, amely messze ellentétes azzal, amit a szülők jónak és fontosnak tartottak, tehát pont jó. Ez a generáció alkotta a club- és DJ-kultúrát, és a zenészek és vásárlók együtt tették a kilencvenes éveket a poptörténelem legizgalmasabb évtizedévé. Ma ezek az emberek 40 évesek, és még mindig ők teszik ki a zenei vásárlóközönség legnagyobb részét - a Kraftwerk-turné maradéktalanul teltház.

Az ipar mégsem ismerte fel az idő jeleit, és tovább erősködik a 13 éveseknél.
A Kraftwerknek mindezzel nem kell törődnie. Ezen az estén magára talál a babyboomer-nemzedék. Ez itt a 40 évesek partyja.

A végén van egy rövid megdöbbentő momentum. Amikor Hütter bemegy a színpad közepére, meghajol és tiszta, nem idegen németséggel ezt a mondatot mondja: "Nagyon köszönjük, és szép estét".

A legenda él, ez világos. Pillanatnyilag persze van ebben valami zavaró.

eredeti: http://www.sueddeutsche.de

fordította [PJ] Júlia