Honlap » Sajtó » Cikkek, írások 2004-ben »
A veterán düsseldorfi hangtudósok, a Kraftwerk, káprázatos, egész karrierjüket átölelő előadást tartott a Ricoh Coliseum-ban péntek este.
Új zaj, 34 évvel később.
A Kraftwerk technokirályok megrengetik a Ricoh Coliseum-ot.
Audio és videó bámulatba ejtő metszéspontja.
Toronto Star,
2004. április 26.
/ Ben Rayner /
Popzenei kritika
A büszkeség nem része a robot szótárnak.
Olyan híresen visszahúzódóan, mint a Kraftwerk, talán senki nem tudna 34
évet eltölteni a "mensch maschine" szerves alkotóelemeként vesződve,
anélkül hogy tudatában lenne, a zenekar a popzene történetében döntő
fordulat.
Elvégre a világ Kraftwerk nélkül egyszerűen nem ugyanúgy hangzana.
A düsseldorfi hangtudósok példa nélküli 1970-es kísérletei az elektronikus
"robot pop"-ban örökre megváltoztatták az általános elképzeléseket arról,
hogyan kell zenét írni, játszani és felvenni, vázlatot szolgáltatott a
korai hiphop feszes elektronikus háttérritmusához, és közvetlenül
megihlette a detroiti techno szülőatyjait, hogy megálmodják utópisztikus
elektronikus álmaikat.
Ha ma valami sípol vagy pittyeg, az valószínűleg a Kraftwerkre vezethető
vissza.
Mindazonáltal Ralf Hütter alapító szakember - aki Florian Schneiderrel
1970-ben megalapította a Kraftwerk első verzióját, miközben mindketten
klasszikus zenét tanultak a düsseldorfi konzervatóriumban - rejtélyes
zenekara örökségét határozattan kevésbé túlfűtött kifejezésekkel látja,
mint a számtalan zenész, író és zenekedvelő, akik a Kraftwerket minden
idők egyik leghatásosabb eseményeként idézik.
"Az energia mindig előremozdít minket," mondja a barátságos Hütter, szünetet tartva, hogy csevegjen a színfalak mögött a Kraftwerk péntek esti káprázatos, egész karriert átölelő, Ricoh Coliseum-beli előadása után. "De mi zenei munkásoknak tartjuk magunkat. Függetlenül dolgozó művészek egy nagyon kis csoportja vagyunk."
A hiedelemmel ellentétben a Kraftwerk - amely csupán egyetlen, új anyagot
tartalmazó albumot adott az elmúlt 17 évben, a tavalyi Tour De France
Soundtracks-t - aktív szolgálatban maradt legendás Kling Klang
stúdiójában, annak ellenére, hogy az utolsó 1998-as főbb turné óta
fenntartottak egy meglehetősen árnyékos jelleget (és rendszeresen
kielégítették Hütter és Schneider közös szenvedélyét a kerékpározás
iránt).
Ezen idő nagyobb része azzal telt, hogy a zenekar eredeti, futurista
hangjait a jelenkor technikájával egy szintre hozzák. Hütter, Schneider és
későbbi munkatársaik, Fritz Hilpert és Henning Schmitz, épp csak
befejezték a Kraftwerk teljes életművének digitális újrakeverését egy
önálló, díszdobozos, egyszerűen The Catalogue című, az elkövetkező
hónapokban várható újra-kiadáshoz.
Hasonlóan fáradságos folyamat volt a Kraftwerk hatalmas
felvételarchívumának és hangforrásainak aprólékos digitálisra vitele
rothadó hangszalagjaikról.
Az utóbbi feladat nyilvánvalóan megérte az erőfeszítést, ne felejtsük,
hogy ez lehetővé tette a Kraftwerk számára, hogy újra felkeresse,
átdolgozza és újjáalakítsa teljes karrierjét jelenlegi turnéján laptop
számítógépek használatával, megbízhatatlan analóg felszerelések hegyei
nélkül - ezek nagy részét a zenekar maga készítette - melyet színpadról
színpadra kellett hurcolni.
"A Kraftwerk olyan, mint a KlingKlang stúdió élőben," mondja Hütter. "Régi
berendezéseink annyira nehezek voltak, és olyan sokáig tartott beszerelni,
és soha nem működött igazán megfelelően. Mindig kicsit ingatag volt. Most
a laptopokkal minden rendben van. Lehet egy kis számítógépes hiba, de csak
újraindítjuk, és dolgozunk újra."
Az új felszerelés tényleg pompásan működik. A péntek esti, hibátlanul kivitelezett, művészien megrendezett előadás a Ricoh Coliseumban - amelynek olyan eredeti és részletes hangzást sikerült elérni egy hokipályán, mint amit fejhallgatóval hallanánk - az audio és videó bámulatba ejtő metszéspontja volt, amely a Kraftwerk gazdag múltjának hódolt, miközben élvonalbeli technikát használt, hogy a klasszikusokat, mint az "Autobahn", a "Trans-Europe Express" és a "Tour De France" olyan észveszejtő formákká alakítson, amit a 70-es és 80-as években nem is álmodtunk volna, hogy lehetséges.
Bátorító volt látni ezt a négy jó karban lévő, ötvenes urat elegáns,
enyhén nosztalgikus fekete öltönyeikben, és elismerni, hogy az
elektronikus zene fejlődése azóta létezik, mióta ők elkezdték. A
"Radioactivity"-t sötéten lüktető post-rave technoként dolgozták át, míg
az "Expo 2000" és az újabb Tour De France-témájú kompozíciók annak a
modern detroiti hangzásnak a csillogását és siklását mutatták, melyet
elsősorban a Kraftwerk tett lehetővé. Közben a remegő elektro-számok, mint
a "Musique Non-Stop" és az új "Aerodynamik" idegtépő, megrázó ciklusok
gátjait törték át olyan kihívóan, titokzatosan és kortárs módon, mint
bármi, amit egy Richie Hawtin élő szettben is hallhatnánk.
Ami az előadást összességében egy másik szintre emelte, az, ne felejtsük,
a Kraftwerk szemkápráztató 30 éves képi arzenálja (melyek közül is sokat
erre az alkalomra digitálisan retusáltak): pásztori festmények az
autópályáról, konstruktivista diagramok és animációs hengerek, hulló
tabletták és kapszulák, táncoló számok áradata, és a show csúcspontja -
amely a zenekar kedvelt táncoló robotjainak rövid, stílszerűen a "The
Robots"-ra történő megjelenése után következett - négy, a sötétben
világító Lycra öltözék, amely hátborzongatóan vegyül a zenekar mögött
vetített nagy, zöld EKG-görbébe.
"A Kraftwerk nem csak zene," mondja Hütter. "Van a KlingKlang stúdiónk, és technikusokkal és számítógép-programozókkal dolgozunk. Berepülőpilótái vagyunk a "Cubese"-eseknek Németországban - ők speciális programokat írnak nekünk, és mi visszajelzünk nekik. A Kraftwerk minden vonatkozásában részt veszünk: az albumborítók, a videók, a színpad, a számítógépes grafikák tervezésében."
A Kraftwerk fő rögeszméje mindazonáltal még mindig az 'Új Hang' makacs keresése. Hütter azt mondja, a zenekar pontosan azért maradt fenn ilyen sokáig, mert mindig ugyanarról szólt. "A hangokról," mondja. "Az új hangokról. Nincsenek hangszeres korlátok. A korlátok a kompozícióinkban és fantáziánkban vannak. Hangok egész vegytana."
eredeti: http://www.thestar.com
fordította [PJ] Júlia