Honlap » Sajtó » Interjúk, riportok 2000. előtt »

Aktivität 7 - Wolfgang Flür

1995. szeptember

A következő interjú 1995. áprilisi düsseldorfi találkozások után történt. Ebben az interjúban Wolfgang múltjának és új projektjeinek számos különböző területét fejtegeti, beleértve a Yamo-t.

The Prof - Meséljen egy keveset a hátteréről. Hogyan indult a zenében?
Wolfgang Flür - Indulásom a zenében nagyon hasonló a többi más művészhez. Diákéveimben alapítottam első zenekaromat, a 'The Beathovens'-t. Az összes angol slágerparádé számot játszottuk, és Düsseldorf környékén voltak haknijaink. Abban voltunk specialisták, hogy a 'The Beatles'-t mind tudtuk. A 'Beathoven' után volt az 'Anyway', a 'Fruit' és a 'Spirits of Sound' zenekar. Ezzel az utolsó csapattal kezdtük el első saját számainkat készíteni. A gitárosunk Michael Rother volt. Őt szerződtette az avantgárd Kraftwerk 1971-ben. Ez volt az iskolai zenekarom vége. Követtem Michael-t a Kraftwerk-be, akik éppen az 'Autobahn'-t vették fel.

- Eredetileg bútortervezést tanult, de dobos lett?
- Igen, ez volt az, amire mindig is vágytam! A belsőépítészeti tanulmány a szüleim ötlete volt, akik soha nem örültek a vágyaimnak, hogy zenész legyek. De máskor nagyon hasznos is volt az életemnek, hogy bútort tervezzek.

- Hogyan és mikor csatlakozott korábbi kollégáihoz, a Krafterkhez?
- 1972-ben ültem a rajzasztalnál az építészstúdióban, tanultam, hogyan kell alaprajzot készíteni raktárépületekhez, amikor Ralf Hüttler felhívott: 'Tudnánk találkozni veled egy beszélgetésre a zenéről, és esetleg tartani egy próbát a stúdiónkban?' Annyira meglepődtem és büszke voltam ettől a fontos hívástól, hogy természetesen beleegyeztem.

- Mióta ismerte Emil Schult-ot?
- Ugyanannyi ideje, mint a Kraftwerk-et. Együtt voltak. Ők mind voltak a zenekar. Sokáig együtt éltünk egy nagy lakásban, nagyon közel a szép Rajna folyóhoz, Düsseldorf régi részében. Nagyon romantikus idő volt, és azt hiszem, a legfontosabb az életemben.

- Írt Ön és Emil együtt bármilyen dalt?
- Természetesen igen. De nem a Kraftwerk időkben. Az utóbbi években, amikor saját projektemet, a Yamo-t készítettem, megkértem Emil-t, hogy segítsen nekem a szövegeimben az új dalaimhoz. Nem nagyon voltam képzett az írásban, de nagyon gyorsan tanulok. Együtt dolgoztunk a 'My Inner Voice', a 'Little Child', a 'The Telephone Bill', a 'From The Ocean', a 'Planet In Fever' és a 'Signals Of Love' elkészítésén is.

- Dolgozott Emil-lel más projekteken - úgymint tervezésen vagy műalkotáson?
- Igen, szerettem vele dolgozni néhány művészeti feladaton/műtárgyon, mint székvázakon és különleges képkereteken, és másokon. Mi építettük az első elektronikus dobot is 1973-ban. Emil az ötleteivel segített nekem.

- Mikor és miért hagyta ott a Kraftwerk-et?
- 1986/87. Azért hagytam ott a zenekart, mert úgy éreztem, valami mást kell csinálnom ennyi év után. Nagyon erős törés, nehéz szakítás volt számomra, sok depresszióval utána, de tudtam, valamit változtatni kellett. Ez saját projektemen az egyik új számom lett.

- Volt valamilyen köze a 'The Mix' albumhoz, mielőtt kilépett?
- Nem!

- Még mindig kapcsolatban van a munkával, amit régi kollégáival vitt véghez?
- Az utóbbi időben nem annyira. Nagyon intenzíven dolgozom új dalaimon. De elkezdtem írni emlékeimet a fiúkkal töltött időkről. A könyv címe: 'Under one pillow with the robots'.

- Mi a reakciója vagy véleménye a zenei stílusokról, melyek mostanában körülvesznek bennünket, és ami néhány téren abból származik, amit Önök a Kraftwerk-ben végzett munkájukkal elősegítettek megteremteni?
- Ez biztosan generációk kérdése. A mi zenénk a Kraftwerk-kel a romantikus dallamokból fejlődött egyre inkább saját speciális szinti-hangzásával az első években, a késő 80-as évek ritmikus és robotszerű hangzásáig. A 'techno' vagy 'tekkno' hangzást teremtették, és sok zenekar maga formálta. A ritmus egyre gyorsabb és gyorsabb lett, de a zene tartalma egyre kevesebb és kevesebb. Manapság többnyire a ritmus, ami a fiatal embereknek tetszik.

- Élvezte élőben játszani és turnézni az évek folyamán a különböző zenekarokkal, melyekben a ritmust tartotta?
- Igen, nagyon szerettem. Egyfajta csavargó vagyok, és otthonom a világ. Bárhol tudnék élni, ahol szép és egészséges természet van.

- Mi a véleménye a rajongókról és amatőr magazinokról, mint például az Aktivität?
- A rajongókkal minden rendben van, ha elfogadják, hogy normális magánszemély vagyok, mint mindenki más. Így nekem is szükségem van személyes térre. Nem akarok senkinek a bálványa lenni. Mindenkinek a saját maga rajongójának kéne lennie. De ez nevelés és tanítás, műveltség kérdése is. Ha valaki erősnek érzi magát, tudja csodálni másik személy munkáját anélkül, hogy bálványt csinálna belőle...

- Felismerik szülővárosában vagy utazásain?
- Igen, néha. De általában a popzenész hivatása Németországban nem annyira értékes, mint az Ön országában. Angliának nagyon más popkultúrája van. Szeretik zenészeiket. Németországban művészek vagyunk, mint a festők, írók vagy színészek. Ez a szakma nem annyira tiszteletreméltó, mint a többi. Saját családomban kellett megtanulnom ezt a leckét.

- Ön és Karl Bartos kiléptek, hogy megalakítsák saját projektjüket Elektric Music-ként. Most nem ez a helyzet, hogy ő sikeresen dolgozik más művészekkel és projektekkel. Még mindig tervezi, hogy vele dolgozik valamikor?
- Ki tudja a jövőt? Soha nem voltam benne igazán Karl zenekarában, de kapcsolatban vagyunk. Néha találkozunk és megbeszéljük zenénket.

- Áll szándékában együttműködni vagy létrehozni más csapatokat és művészeket?
- Nem, nem vagyok biztos benne, hogy képes lennék megcsinálni. Nem, nem akarok ilyet tenni.

- Mik a tervei most, és beszélne nekünk a Yamo-ról?
- Két évvel ezelőtt alakítottam egy csapatot, hogy írjunk egy dalt a boszniai háború áldozatainak, különösen a gyerekeknek, akik elvesztették szüleiket és megsérültek a harcokban. Tenni akartam valamit ahelyett, hogy csak nézem a tévét és kapom az információt. Ki nem állhattam azokat a borzasztó képeket minden nap. Emil társ-dalszövegíróval és Nina Moers énekessel elkészítettem a 'Little Child' számot. De nem tudtam jótékonysági maxiként kiadni. Nem volt elég érdeklődés a média vagy a lemezcégek részéről. Valójában ez volt az ok, hogy újra visszamenjek a zenébe. Most újra fel fogom venni azt a számot, és én magam fogom énekelni a dalt. Az albumom, melyet 'Blue Stories'-nak nevezek, közel 50%-ban fel van véve, és remélem, mostanában megtalálom a megfelelő céget. Az az elképzelésem, hogy 'egy új hangzást' hozok létre, de a történeteimet a tartalomnak megfelelő különbözőfajta zenével fejezem ki. Ebben a munkában társaim Bodo Staiger (korábban a Rheingold-ban) és Andy Thoma (a 'Mouse on Mars' projektből). Találkoztam egy fiatal énekesnővel, Jedra Dayl-lel is a 'kiosk'-ban. Remek hangja van, és olyan bájos ember, hogy örülök, hogy velünk dolgozik. És?...beleegyezett! Büszkén mutatom be őt a projektemben.

- Úgy hallottam, a bemutatkozást 'Signals'-nak fogják hívni, amikor kiadják. Mondana nekünk egy kicsit többet erről, és hogy mit várhatunk Öntől?
- Igen, igaza van, a bemutatkozást 'Signals'-nak akartam nevezni, mert az egyik kedvenc dalom a 'Signals of Love'. Ez egy jel minden emberi lénynek a világon. A zene magáért beszél. De most 'Blue Stories'-nak nevezem az albumot. Olyan lesz, mint egy novelláskönyv különböző témákkal újságok főcímeiből, álmaimból, és történetek magánéletemből. Mind nagyon különbözőek, mint az élet általában. Kapcsolatban vannak felelősségünkkel a természetért, az emberekért, a gyerekekért. De kapcsolatban vannak tanáraink, szüleink megjegyzéseivel és a színekkel, melyek körülvesznek bennünket, az élet örömével, a szerelemmel és szórakozással és táncolással...

- Élvezte találkozásait az olyan emberekkel, mint LFO és Andy McCluskey az OMD-ből?
- Ó igen, nagyon. Különösen tetszett a találkozás Andy-vel düsseldorfi lakásomban. Olyan kellemes esténk volt azon a nyáron, néhány üveg olasz fehérborral, egy nagy tállal a Wolfgang Flür féle speciális vegetáriánus salátából. Viccelődtünk és beszélgettünk egész éjszaka. Andy megígérte, hogy ő lesz 'Julio Iglesias de electronique'...

- Van olyan különleges művész, akivel egyszer szeretne dolgozni?
- Igen, már elértem erre a pontra. Andy Thoma-val, Bodo Staiger-rel és Jedra Dayl-lel dolgozom a zenémen, Emil Schult-tal, Theo Queket-tel és Lisa Hillebrand-dal a szövegeimen.

- Van befolyás, vagy zene, amit szeret hallgatni?
- Igen, természetesen egy csomó zenei befolyásom van, mióta gondolkodni tudok, és mióta zenét csinálok. Minden zenei stílust hallgatok, ami jó ízléssel fejlődött. Az utóbbi három évben nem nagyon hallgatok más zenét, és megtartom 'csendes napjaimat', szabadon akarom tartani füleimet saját dallamaimra, ha érti, mit gondolok.

- Élvezte valaha a kerékpározást vagy más sporttevékenységet?
- Tudtam, hogy fel fogja tenni ezt a bizonyos, szokatlan kérdést. Amikor korábbi barátaimmal voltam, és a 'Tour De France'-hoz csináltuk a videót, láttak engem megnyugtató sebességgel kerékpározni 'a csapattal'. Az oka az, hogy nem szeretem a sebesség semmilyen formáját. Utálok rohanni, sietni, repülni... (ó, ez lehetne egy másik új szám; 'Dont Rush and Hurry' (ne rohanj és siess)). Tényleg félek mindezektől. Nem tudom az okát, de a lassúság több időt ad nekem, hogy megfigyeljem és élvezzem környezetemet. A másik ok, amiért nem űzök szokásos sportokat, az az, hogy nem érdekel a győzelem valaki mással szemben. Mindig egyfajta versenyről van szó. Nekem erre nincs szükségem. De hosszú sétákra megyek a szép természetbe, a városom körülötti gyönyörű területre. Néha egész nap távol vagyok, és néha éppen éjszaka megyek el. Nem a diszkóba gondolom. Már nem. A legjobb ötleteim séta közben születnek, és legtöbbször barátaimmal megyek.

- Tehát milyen tervei vannak most?
- Ó, micsoda kérdés... Természetesen remélem, hogy megtalálom a megfelelő céget zenémhez, és akkor szeretnék néhány további albumot készíteni barátaimmal. A jövőben mindegyik albumon fogok készíteni egy jótékonysági dalt, hogy támogassak egy gyermekotthont olyan gyerekek számára, akiket a volt Jugoszláviában zajló rettenetes háborúból mentettek meg bátor, derék emberek, akik a barátaim.

- Mondjon nekünk egy keveset a felszerelés fajtájáról, melyet most használ saját dalai készítéséhez, mivel korábbi zenekarát mindig a zenei technológiával társítják, mellyel egyedülálló zenei hangszíneiket létrehozták.
- Én nem annyira 'saját hangzásomat' hozom létre, bármi is az. Inkább dallamaimat és történeteimet készítem. Nagyon közönségesen dolgozom, mint sok más művész. Először megírom a történetemet és megcsinálom a rímeket. Írás közben legtöbbször megkapom a dallamot a mondatok olvasásával. Ezután csak egy kevés hangszerelést csinálok a szokásos Cubase programmal a Macintosh számítógépemen. Először a dobokat és a ritmust állítom be. Ez fontos az énekléshez, aztán megformálom a részeket. Úgy értem, a dal részeit; a versszakot, a refrént vagy egy átvezető részt vagy más különlegességeket. Többnyire csak a dallamvonalat tudom előre. Minden más az elkészítés és munka közben történik. Aztán csinálok egy másolatot a programomról floppy diszkre, és bemegyek Andy vagy Bodo stúdiójába, és elkezdjük felvenni a hangszereket, dobokat és éneket, és ami csak szükséges a dalhoz.

eredeti: Aktivität
fordította [PJ] Júlia