Honlap » Sajtó » Interjúk, riportok 2000. előtt »

Michael Rother interjú

Billy Bob Hargaus, 1998. március

Michael Rother, a három legbefolyásosabb német zenekar (Kraftwerk, Neu! és Harmonia) volt tagja, az általános 'krautrock' újjászületés jogos hírnevet kapott tagjainak egyike. Többek között David Bowie (akit elutasított munkaügyben) és Brian Eno (akit nem) is rajongói közé tartozik. A Neu! katalógus legális újrakiadása folyamatban van (jelenleg bootleg), így Michael legnagyszerűbb munkája újra egészében hallható lesz. Szerencsére miután szólókarrierbe kezdett, úgy találta, hogy finom, dallamos munkája jó fogadtatásra talált. Ráadásul hamarosan meg fog jelenni egy Neu! tisztelet-CD Michael (és PSF megjegyzéseivel belül), Autechre, System 7 és Legendary Pink Dots hozzászólásával. Michael munkájának befolyásának másik mértékét(részét) az olyan nem résztvevőkre tette, akik maguk is nagyon befolyásosak voltak másokra: a Sonic Youth (akik a Neu! után nevezték el egyik számukat), a Stereolab (akik néha úgy szólnak, mint egy Neu! tisztelet(emlék?)zenekar) és a Negativland (akiknek neve és lemezcíme a Neu!-dalokból jön). Külön köszönet Thomas Ziegler-nek, hogy toleráns, segítőkész és jó humorú volt.
(Megjegyzés: 'Michael Rother - Chronicles I' a Cleopatra-n került mos kiadásra. Június 2-án ki fogják adni az 'A Tribute to Neu!'-t is.)

PSF: Milyen zenét játszott vagy milyenhez volt köze a Kraftwerk előtt?
MR: Mielőtt 1971-ben beléptem a Kraftwerkbe, egy Spirits of Sound nevű zenekarban gitároztam, aminek tagjai közé tartozott (időnként/néha) többek között Wolfgang Riechmann énekes (a Sky Records adta ki egyetlen szólóalbumát, a Wunderbar-t röviddel 1978-as halála után) és Wolfgang Flür dobos (később a Kraftwerkben, most szólóban). A 60-as évek közepén az S.o.S. zene eleinte az akkori idők angol pop- és rockzenéje volt (Beatles, Kinks, Rolling Stones). E zenekarok és Harrison, Clapton, Hendrix gitárosok rajongójaként az ő ötleteik utánzásával tanultam meg a popzene alapjait. Autodidakta művészként egyáltalán nem volt zenei műveltségem, azon kívül, hogy édesanyám (aki klasszikus oktatásban részesült) zongorajátékát hallgattam, és egészen biztos vagyok benne, hogy tudat alatt valamit felszedtem és beépítettem. Az S.o.S. az idő folyamán fejlődött, és így tettek a zenei ötleteim is a függetlenség felé. Saját személyiségem fejlődése valami független teremtését igényelte. Más zenészek ötleteinek utánzása vagy előadása már nem volt kielégítő, és ezért el kellett hagyni és túl kellett lépni az angol pop- & rockzene sablonjait.

PSF: Milyen volt ekkor (késő 60-as évek) a német zenei helyzet?
MR: Akkor és később is, amikor a NEU!-ban és a Harmonia-ban voltam, túlzottan lekötött saját zeném ahhoz, hogy a német zenei helyzetről tájékozódjam, hagytam és aktívan/élénken követtem. De a változások, melyek az S.o.S.-sel történtek (azaz az egyéni ötletek kifejlődése és a törekvés az angol-amerikai rocksémáktól való különbözésre), is segítettek közvetlen környezetemben lévő más művészeket meg/fel/elismernem. Európában ez a hatalmas szociális zavargások, politikai tüntetések (Berlin, Párizs, Prága), a létező struktúrák legyőzésén általában való elmélkedés, és egy új kezdet iránti vágy ideje volt. A német politikában ezt Willy Brandt személye szimbolizálta (túllépés a kelet-nyugat konfliktuson, egyeztetés/megbékélés a náci diktatúra áldozataival). A vietnámi háború és az Egyesült Államokban történt szélsőséges viták is erősen kihatottak ránk. Jimi Hendrix, aki gitárjával 'feltüzelte' az amerikai nemzeti himnuszt Woodstock-ban, életem egyik legnagyobb zenei élménye volt. Ez a korszellem tükröződik zenénkben.

PSF: Hogyan kezdett Floriannal és Ralffal dolgozni (Kraftwerk)? Beszélne a munkáról, amit velük végzett?
MR: Lelkiismeretes tiltakozóként közszolgálatomat egy pszichiátriai kórházban végeztem 1971-ben, és egy ottani barátom, aki szintén gitáros volt, egy napon meghívott, hogy csatlakozzam hozzá filmzene-felvételhez egy Kraftwerk nevű zenekarral, melyet akkor nem ismertem. Elmentem és azon a próbán együtt jammeltem Ralf Hütterrel és a dobossal (azt hiszem, Charly Weiß volt a neve). Florian Schneider és Klaus Dinger hallgatóként volt jelen, és mindenkinek tetszett a spontán zene, amit együtt csináltunk. Ralf és én azonnal megkedveltük egymást, telefonszámot cseréltünk, és néhány héttel később Florian Schneider és Klaus Dinger felhívott, és megkérdezték, érdekelne-e a velük való munka Kraftwerk-ként. Kicsivel korábban Florian és Ralf kilépett és Florian a Kraftwerk-koncepciót élő projektbe akarta vinni, mióta az első albumot kiadták, és a siker hétről hétre nőtt. Kezdetben öt zenész volt, de a felállás után hamarosan a Schneider - Dinger - Rother trióra csökkent.
Az elkövetkező időszakban izgalmas hónapok voltak sok koncerttel (alkalmanként a Can-nel együtt), fesztiválokkal, TV-showkkal (pl. 'Beat Club') és stúdiófelvételekkel a második Kraftwerk albumhoz Conny Plankkal Hamburgban. Floriannal és Klausszal a zene izgalmasan radikális/mélyreható és 'primitív/kezdetleges' volt, azaz teljesen szikár és néha brutális. Az élő showk néha egészen hevesek voltak, a közönségnek és nekünk is. Emlékszem az érzésre, mintha egy nagy hullámon lovagolnék, és az dobna előre. Nagyon nehéz leírni azt az érzést, de határozottan van benne valami varázslatos. A Schneider, Dinger és jómagam együttműködése nagyon gyakran bármi volt csak nyugodt nem. Schneider és Dinger között néha egy hihetetlenül erős agresszív állapot uralkodott, ami engem nagyon elégedetlenné és boldogtalanná tett. Miután rájöttünk, hogy nem tudjuk az élő varázslatot a stúdióban megvalósítani, és ezért abbahagytuk a stúdiózást Conny Plankkel, külön utakra mentünk. Klaus és én úgy döntöttünk, folytatjuk az együtt dolgozást egy NEU! nevű duóban.

PSF: Hogyan döntött Ön és Klaus úgy, hogy együttműködnek a Neu! megcsinálására? Volt valamilyen terv vagy elképzelés a zenekar mögött?
MR: Florian és a Kraftwerk elszakadása után Klaus és az én számomra nyilvánvaló volt, hogy együtt valósítjuk meg ötleteinket. Conny Plankkel mint co-producerrel béreltünk egy stúdiót és 4 éjszaka alatt felvettük az első albumot (a stúdió ára olcsóbb volt éjszaka). Majdnem minden spontán történt, előzőleg Klaus és én csak durván vázoltuk az elképzeléseket, dallamot, hangzást vagy hangszerötleteket, melyeket csak a stúdióban hoztunk konkrét formába. A NEU!-al nem volt előre meghatározott elméleti koncepció, amit a zenévé kell átalakítani, hanem mindig a spontaneitás és érzelmesség tartotta össze a zenét. Természetesen a Floriannal csinált élő showkból merített tapasztalatunk is elvesztette jelentőségét, és ezenkívül a pénzügyi mérleg (le voltunk égve) kényszerített minket gyorsan és spontán dolgozni.

PSF: A dalaik ettől teljesen eltérőnek tűnnek. Hogyan békítették ezt meg?
MR: Klaus és én mindig teljesen különböző karakterűek és vérmérsékletűek voltunk. Az ő háttere dobosnak lenni volt, és annyira erre helyezte a dobszerkót, mint senki más, akit valaha is ismertem. Némelyik show-n vér fröcskölt, amikor Klaus megvágta magát egy törött cintányérral. A közönségre nagy hatással volt ez a radikális és eksztatikus előadás. Soha nem éreztem szükségét az ilyenfajta előadásnak, és mindig próbáltam csak a zenével befutni. Így ültem a néhány effekt berendezésem és pedálom mögött, és a kialakuló zenére koncentráltam, és nem annyira a közönségre. Jó pillanatokban Klaus és jómagam ellentétes világa összetalálkozott felvételeinken, Conny Plank segítségével, amit nem lenne szabad elfelejteni. Azt hiszem, az összeférhetetlen elemek összehozásának feszültsége/izgalma az, ami megigézi az embereket a NEU!-ban.

PSF: Milyen befolyással volt Conny Plank arra a munkára, amit vele vettek fel?
MR: Conny Plank rengeteg lelkesedéssel és megértéssel volt zenénk iránt, ami akkoriban valami ritka volt. Megosztotta velünk első produkciónk anyagi kockázatát, és személyi tekintélyének köszönhetően ő volt a legjobban tisztelt co-producer a stúdióban. Kézi ügyességén kívül Conny borzasztóan érzékeny volt a zene és a pszichológiai jó hangulat iránt, ami különösen Klaus Dinger és az én esetemben teljesen szükséges volt. Az évek folyamán sokat tanultunk egymástól, legalábbis én sokat tanultam tőle. Az első három szólóalbumomnál elég gyakran megtörtént, hogy Conny a keverés első fázisában (amit akkor csinált, amikor én elhagytam a stúdiót, hogy kikapcsoljam az agyamat) nagyon közel jutott ahhoz, amit én elképzeltem. Elképesztő volt, milyen precízen érzékelte Conny elképzeléseinket, és a kritikus helyzetekben milyen szerényen/diszkréten és hatékonyan segített nekem.

PSF: Beszélne az első (saját című) Neu!-albumról? Hogyan jött ez össze Önnel, Klausszal és Connyval? Hordoz bármelyik dal különleges értelmet/jelentést?
MR: Connyt a Kraftwerk felvételidőszakból ismertük, ez együttműködést biztosított. A dalok személyes különleges értelméhez: Minden szerzeménynek, minden címnek van egy érzelmi múltja, és ez elég gyakran meglehetősen zavaros, és nem egyszerű feladat nevet adni neki. Nem tudok, és nem akarok Klaus nevében beszélni, amennyire érintett vagyok, a következő válasznak elég jónak kell lennie: a zenét mindig a legmélyebb érzéseim kifejezésének értettem és használtam. Ha a zene csak egy szellemi gyakorlat lett volna, e mélyebb értelem nélkül, nem lett volna fontos az életemben.

PSF: Igaz, hogy elfogyott a pénzük a 2. albumnál, és ezért meg kellett csinálniuk egyes/bizonyos dalok remixét?
MR: A helyzet, mely a második NEU!-album radikális B oldalához vezetett, a következő volt: Béreltünk egy drága stúdiót, és már egy csomó időt és pénzt fordítottunk azokra a számokra, melyek az album A oldalának számai lettek. Ez valószínűleg részben annak a vágyunknak köszönhető, hogy több részletet mutassunk, mint az első albumon, de tájékozódásbeli/iránybeli gyengeség jele is (ami nem sokkal ezután egy új útra vezetett engem, egy új zenei megközelítésre a Harmonia-val). Amikor felfogtuk, milyen drága lesz a gyártás, ugyanazzal a sebességgel folytattuk, vagyis a lemezcégtől kapott előleg nem lett volna elég a stúdiódíj fedezésére, tudtuk, hogy valami drasztikusnak kell történnie. Klaus és én néhány hónappal korábban felvettük a 'Super/Neuschnee' maxit, és nem voltunk elégedettek az eladási adatokkal, úgy éreztük, ez a két szám mintha ki lett volna dobva. Tehát adta magát, hogy újra kiadjuk ezeket a dalokat az albumon. Aztán Klaus elkezdte 'kezelni' a lemezjátszót a stúdióban, a már felvett számokat rendkívül elidegenítette újra- és újrakeveréssel. Volt egy magnóm, ami be szokta kapni a szalagot, és igazán rosszul szólt, de ebben az összefüggésben nagyon tetszett - így lett a 'Cassetto'. Azóta a hallgatási szokások ebbe az irányba változtak, de 1973-ban ez sok kritikust és rajongót bosszantott, és úgy érezték, viccet csinálunk belőlük, ami egyáltalán nem állt szándékunkban. Visszatekintve néhány anyag a NEU! 2 B oldaláról a legérdekesebb zenét tartalmazza, amit a NEU! valaha is csinált, bár ezt az anyagot nem lehet napi szinten hallgatni.

PSF: A Neu! sok élő showt csinált? Ha nem, mit gondol, miért?
MR: Nem járt sikerrel kísérletünk, hogy a NEU! zenéjét átvigyük a stúdióból a színpadra. Először Klaus és én kettesben adtunk koncerteket, melyeken előre felvett anyagot használtam magnóról. A stúdióban felvettem plusz basszust, gitárt és más hangokat, és próbáltam hasonló hangzásbenyomást elérni, mint a stúdióban. Ez az eljárás, ami manapság nagyon szokványos/gyakori, akkor ismeretlen volt és teljesen elítélték. Tisztességtelennek tartották az ilyen munkát, de a közönség elismerésének hiányán kívül nem is volt élvezetes, mert a magnó - a mai samplerek használatával összehasonlítva - nem volt elég rugalmas. Így Klaus és én megpróbáltunk más zenészeket bevonni élő előadásról való elképzelésünkbe. De akkor kétségtelenné vált, hogy mások nem értik meg vagy nem fogják fel zenei elképzeléseinket arról, hogyan kéne a NEU! zenéjének szólnia. Így, miután csináltunk néhány koncertet Uli Trepte-vel (Guru Guru) és Eberhard Kranemann-nal (Kraftwerk, Fritz Müller), meglehetősen csalódottak voltunk, és 1972 végén feladtuk terveinket az élő előadásról.

PSF: Miért csinált a Neu! megszakítást ezután? Hogyan jött össze a Harmonia?
MR: Az első NEU!-albumot 1972-ben adta ki a United Artists Nagy-Britanniában, és, ahogy Németországban is, azonnali siker volt. A United Artists fel akart minket kérni egy angliai turnéra 1973 elejére, és újra elkezdtünk gondolkodni az élő előadások problémájának megoldásán. Már ismertem a Cluster zenészeket és Dieter Möbiust, nagyon tetszett az 'Im Süden' (délen) című szám a második Cluster-albumról. Így elképzeltem/úgy véltem, hogy Achim és Möbi jó erősítés lehetne a NEU! élő előadásokhoz. Fogtam a gitáromat, elautóztam Weserbergland-ba 1973 húsvétján, és Achim Roedelius és én improvizáltunk a stúdióban. Azon kívül, hogy elkápráztatott az egész környezet (még mindig itt élek), ez a találkozás egy zenei felfedezés volt, ami hirtelen sokkal többet jelentett számomra, mint a NEU!-koncepció folytatása. Achim Roedelius és Dieter Möbius is biztos volt az együttműködésünkben, így 1973 júniusában végül Düsseldorfból Weserberglandba költöztem, és megalapítottuk a Harmonia-t.

PSF: Milyen hatással volt a Cluster-rel és a Harmonia-val végzett munkája saját munkájára?
MR: Nehéz megmondani, melyik élménynek van különleges hatása valakire. Amit tudok, hogy nem tudom elképzelni fejlődésemet, nem csak a zeneit, a Harmonia-val való együttélés és -dolgozás élménye nélkül. Itt találtam meg a mélységet és varázslatot, ami hiányzott előző munkámból Klaus Dingerrel. A szabadabb és csendesebb hangzáskísérletekhez való fordulás olyan fontos volt, mint Möbi és Achim zenészek, akiknek személyiségét megismertem ez idő alatt. Csak a Harmonia-val való dolgozás tudott továbbvinni és fejleszteni, és ez tette lehetővé számomra később az olyan számok írását, mint az 'Isi', a 'Seeland' vagy a 'Flammende Herzen'.

PSF: Brian Eno nagy rajongónak tűnik - beszélne a vele végzett munkájáról? Mi volt a véleménye az ő saját munkájáról akkoriban (az Another Green World úgy tűnik, mintha erősen befolyásolta volna a Harmonia)?
MR: 1974-ben Brian Eno eljött egy Harmonia koncertre, és azonnal megkedveltük egymást. Egyáltalán nem az a különc popsztár volt, akinek hinné a Roxy Music-érából. A Harmonia-ból mindenki igazán szerette az első Roxy Music albumokat, de nem akartunk belőlük saját zenénket készíteni, csak szerettük elég gyakran hallgatni. Belehallgattunk Brian első szólóprojektjébe is (Here Come the Warm Jets és No Pussyfooting - Robert Fripp-pel), de ezeket soha nem szerettem nagyon. Brian későbbi albumait (Another Green World, Before and After Science stb.) nagyon szerettem. De mindig az volt a szabályom, hogy saját munkám lehetőleg ne legyen befolyásolva. Különösen olyan időszakokban, amikor új zenén dolgozom, szinte alig hallgatok mást, legalábbis a popzene világából nem. De természetesen a befolyás felhasználása soha nem utasítható el, még ha nemkívánt is. Brian elég gyakran magyarázta el nekünk és újságíróknak annak idején, hogy ismerte az 'új zenét' Németországból, és hogy nagyon tetszett neki (Can, NEU!, Cluster, Harmonia, Kraftwerk...), de nem akarok a lehetséges befolyáson elmélkedni, melyet a zenénkbe való belemélyedés tehetett rá. Tény, hogy senki sem él egyedül egy szigeten, és csinálja zenéjét a semmiből. És ez mindannyiunkra vonatkozik.
A Briannel való találkozás az 1976-ban Harmonia-stúdióban történt szakaszhoz vezetett, amelyből nemrégen a Harmonia 76 albumot - Tracks & Traces - kiadták. Nagyon különleges élmény volt hallgatni azt a zenét ennyi év után, és rájönni, érzelmileg mennyire frissen megtartottam az emlékezetemben. A nyugodt munka Briannel nagyon izgalmas és termékeny volt mindannyiunk számára.

PSF: Hogyan tért vissza a Neu! együtt a Neu!-'75-höz? Miben különbözött a régi zenekartól? Vettek fel anyagot másik albumhoz? Milyen volt ez az anyag (esetleg nagyon más volt, mint a másik Neu!)?
MR: A NEU! felvételi kötelezettsége a Brain/Metronome felé három album volt. Hogy teljesítsük ezt a szerződést, és mert zeneileg érdekelt a munka újra Klaus Dingerrel bizonyos ötletek megvalósítására, melyek a Harmonia-ban nem voltak lehetségesek, írtam néhány számot, és Klaus és Conny Plank bevonult az új Conny Plank Stúdióba 1974-ben. Klaus-szal megegyeztem, hogy az album egyik oldalát a klasszikus NEU!-stílusban, csak ketten vesszük fel, a B oldalt pedig négytagú zenekarral vesszük fel, melyben két dobos veszi át Klaus dobrészét: Thomas Dinger, Klaus testvére, és Haus Lampe, aki segédmérnök volt Conny Plank-nél. Klaus akkor ragaszkodott az élő előadáshoz, és ezért mindkét zenészt kiképezte stílusára. Számomra ez a felállás zeneileg nem volt kielégítő egy élő fellépéshez, de a stúdióban rendben volt. A 'Hero' az egyik kedvenc NEU!-számom (amikor olyan hangulatban vagyok). A NEU! '75 felvétele után folytattuk a Harmonia-val, és Klaus elindította La Düsseldorf projektjét, még mindig mindkét dobossal dolgozva.

PSF: Azt is hallottam, hogy David Bowie érdeklődött a Neu! iránt. Sikerült találkozni vagy dolgozni vele?
MR: David Bowie soha nem csinált titkot a NEU! iránti rajongásából, ez igazán mellette szól, bár valahogy furcsának találtam, hogy 'Hero' című számunkat (ami akkoriban egyik kedvenc száma volt, ahogy egy interjúban egyszer kifejtette) idézte Heroes albumában. 1977-ben Bowie megkérdezte, hogy részt veszek-e új albumában, amit Brian Eno-val Berlinben vett fel. Akkoriban éppen kiadták első szólóalbumomat, a Flammende Herzent, és jelentős siker volt Németországban. Végül soha nem dolgoztunk együtt, lehet elmélkedni az okokon. Egyszer azt mondtam Bowie-nak és menedzserének, hogy el tudnám képzelni, hogy közreműködöm egy kísérletezőbb és csendesebb zenében, mint amilyen a Low B oldalán van, de egy rock-orientált projektben kevésbé. Azt hiszem, a vezetés és a lemezcég azt akarta, hogy Bowie váltson rockzenei hangzásra, kereskedelmi okokból.

PSF: Miért vált szét Ön és Klaus?
MR: Csak 1976-ban vált számomra természetessé, hogy egyedül dolgozom, a Klaus-szal való sikeres, de nagyon kimerítő együttműködés után a NEU!-ban, és a Harmonia vége után. Legalábbis ekkor mindkét zenekar koncepciója úgy tűnt, hogy kimerült. Kompromisszumok nélkül akartam megvalósítani elképzeléseimet, és megtudni, milyen zene alakulna ki ebből (Jaki Liebezeit dobos és Conny Plank co-producer támogatásával).

PSF: Mennyiben különbözött szólómunkája attól, amit eddig csinált a Neu!-al?
MR: A NEU! és a Harmonia - mint emberek találkozása és hatása úgy, hogy minden egyes zenész hozza saját művészi identitását a közös zenébe - zenekar-elképzeléseinek egyezésén alapulva nyilvánvaló, hogy a szólómunka mindig egységesebb, minden lehetséges előnnyel és hátránnyal együtt. A hatalmas feszültség, ami a NEU!-ban uralkodott, különleges alap volt, ami tükröződött a zenében. Még magamban is érzem a feszültséget, ami szólózenémben kifejeződött, talán a hallgatónak kell nagyobb mértékben távolságot tartania az árnyalatok között. Mindenesetre szólóművészként dolgozni egészen megközelíti egy író vagy szobrász munkamódszerét. Az ember teljesen irányítja a létrehozandó munkát, de maga viseli a teljes pszichológiai terhet és felelősséget. Egy zenekarban időnként mindenki kiveszi a cselekvő/aktív személy részét, hogy segítsen valaki másnak legyőzni egy akadályt vagy blokádot. Így működött a NEU!-al és a Harmonia-val is.

PSF: Hogyan tekint vissza munkájára a Neu!-al? Mit gondol most arról a zenéről?
MR: A NEU! zenéje mindig ('für immer') részem lesz, és teljesen kitartok amellett, amit alkottunk. Természetesen változtam azóta, és történelmi összefüggésben ítélem meg a NEU! 70-es évekbeli zenéjéhez való hozzájárulásaimat. Az akkori érzéseim leírása és zenei képességeim és korlátaim kifejezése is volt. Hiba lenne semmibe venni az időtényezőt, és művészi hiányosság lenne erősködni a régi koncepción bármilyen változtatás nélkül. Nincs olyan mód, melyen ez akárhogy is megtörténik.
Az általam 'Neutronics 98 (A Tribute to Conny Plank)'-nak nevezett A Homage to NEU!-összeállításhoz tett közreműködésem felvétele alatt nagyon élveztem a NEU!-koncepcióval való foglalkozást, és a dal érzete és keverése a Conny Plank-kel való dolgozásra emlékeztetett.

PSF: Fontolóra venné újra a Klaus-szal való dolgozást?
MR: A helyzet Klaus-szal évek óta feszült, mert meggátolt minden konstruktív kísérletet NEU!-albumjaink újrakiadásánál. Ahelyett, hogy velem közös erőfeszítéssel adta volna ki a NEU!-zenét, Klaus per indítását választotta a lemezcég ellen, aminek eredményeként csempész kalózok adják el zenénket (gyakran pocsék kép- és hangminőségben) szerte a világon. Az illegális NEU!-kiadások, melyeket Klaus Japánban kezdeményezett, nagyon bosszantottak engem tovább, és nem csak a pénz miatt, hanem elsősorban az erőfeszítései, hogy a NEU!-projektet egyfajta Dinger-projektté változtassa. Ezt a félrevezető La! NEU!-projekttel a végletekig vitte. Klaus-nak először tisztáznia kell ezeket az érthetetlen/határtalan ego-botlásokat és illegális lépéseket, mielőtt én el tudok és akarok kezdeni fontolóra venni bármiféle együttműködést vele. Akkor majd meglátjuk. 'Soha ne mondd, hogy soha'...
(interjú: Billy Bob Hargus)

A cikk angol verziója / The English version is from http://www.furious.com/perfect
fordította / translated by [PJ] Júlia