Honlap » Sajtó » Interjúk, riportok 2000. előtt »

Bodystyler Magazine - Karl Bartos

1998.

Bodystyler - Tulajdonképpen egy olyan jellegű szép kérdéssel szerettem volna indítani, 'Mit nem kérdeztek még tőled ma?', de mivel ma én vagyok az első, ez feleslegessé vált...
Karl Bartos - Nem te vagy az első...

Bodystyler - Nem én vagyok az első, ez rendkívül megnyugtat. Találkozásunk indoka az új Electric Music küszöbön álló kiadása. Öt évvel ezelőtt már kiadtad az első produkciót, még Lothar Manteuffellel együttműködve, és most az újat. Közben öt év, mi az oka, hogy ilyen sokáig tartott, míg az új produkció elkészült?
Karl Bartos - Ez 1993-ban volt. Akkor két évig Manchesterben dolgoztam, Johnny Marral és Bernard Sumnerrel, a 'Raise the Pressure' lemezen. Ez aztán bejutott a Top 10-be Angliában. Egyidejűleg csináltam az OMD-t, Andy McCluskeyvel írtam és készítettem két számot. Na igen, aztán csináltam a saját lemezemet, az Electric Music-ot, és egyidejűleg a lemezt a svédekkel, a Mobile Homes-szal. Nem sok idő maradt.

Bodystyler - Vagyis, nem csak úgy éldegéltél, hanem tényleg aktív voltál zenészként és gyártóként.
Karl Bartos - Igen, számold már ezt mind össze!

Bodystyler - Ha jók az információim, zenei főiskolák is meghívtak, hogy vendégdocensként tarts előadásokat a zenekészítésről. Igaz ez?
Karl Bartos - Ezt meg honnan tudod?

Bodystyler - Valahol olvastam, vagy az önéletrajzodban, vagy Pascal Bussy Kraftwerk-könyvében, ahol a kiválásotok utáni időt világítják meg. Ő említette ott, hogy előadásokra és ilyesmikre hívtak meg.
Karl Bartos - Na igen... á, ezt nehéz elmagyarázni. Gyakran adtam workshopokat, és a düsseldorfi főiskolán most éppen egy médiapedagógiai professzor van kiírva. Komolyan meggondoltam, megpályáztam, hülyeségből, mert mindenkit ismerek, aki ott van, és aztán hülye módon meghívtak, alig tudtam elhinni. Ez mindig egy olyan dolog, melyet szívesen figyelemmel követek, és valamikor majd én is itt kötök ki. De hogy egy igazi professzori állást elfogadni, C3-as állással, heti 17 órában, ez számomra lehetetlen, akkor nem tudnék többé egyetlen dalt sem írni. És mégiscsak ez az életem értelme.

Bodystyler - Vagyis inkább zenész vagy, mint valaki, aki a zenéről előadni szeretne?
Karl Bartos - Igen, mondhatjuk így.

Bodystyler - Nem csak a zenekarod nevét változtattad meg most egy kicsit a kemény 'k'-t 'c' váltotta fel -, új zenészekkel is dolgoztál együtt ami a legjobban meglepett. Zenéd nagyon megváltozott, ha ismerjük az 'Esperanto'-t. Mi volt számodra az ok, hogy ebbe az új stílusirányba beleváltoztattad
Karl Bartos - Már egyszer említettem, Manchesterben voltam, és ott Johnny Marr-ral dolgoztam együtt. Ő szerintem egy nagyon-nagyon nagyszerű gitáros, és az egész háza tele van gitárokkal. És tulajdonképpen mindig valahol egy széken vagy a sarokban ülve találtam magamat, és gitároztam. És beugrott, hogy tulajdonképpen 14 évesen gitárral kezdtem. Na igen, és azóta tulajdonképpen magától ment. Elhatároztam, most mégiscsak véget vetünk a 90-es éveknek, és a különböző táborok ilyen felosztásának elektronikus zene és gitárzene, és senki nem csinálhatja a másikat, mindenki megnehezíti a saját életét , szerencsére ma már ez nincs így, szerintem. Onnan kezdve gyakorlatilag felfelé haladt az egénak

Bodystyler - Feltételezem, egy kis oldalvágás is egykori Kraftwerkes kollégáidnak, akik azt mondták, a gitár a kőkorszak hangszere.
Karl Bartos Nem, tulajdonképpen nem, mert voltaképpen nem azért csinálunk zenét, mert valaki mást valahogy ki akarunk törölni, hanem mert valakinek örömet okoz. Ez egyszerűen (gondolkodik) ...kijött belőlem, amikor ezt a 'Raise the Pressure'-t csináltam. Hát most ezt folytatom tovább, és jóakaratúan tudomásul veszem, hogy manapság már nem lehet megkülönböztetni, 'Mi az elektronikus zene, és mi az úgynevezett akusztikus vagy unplugged zene'. Számomra ez mindig hülyeség volt. És ez így folytató ?

Bodystyler - Új útitársad, aki emellett gombokat és húrokat kezel, Markus Löhr. Talán néhány szót róla? Ki ő pontosan?
Karl Bartos - Markus Löhrt a düsseldorfi időkből ismerem. Csinált nekem egy munkát. Megkérdeztem, akar-e együttműködni velem, vagyis felvenni az éneket, egy pár gitárt. Tiszta munkát végzett, és egy kicsit együtt is működött és hozzá is tett.

Bodystyler - Mondhatjuk tehát, hogy egy igazi csapatzenész.
Karl Bartos - Igen, még társproducer is volt, de nem lesz folytatás.

Bodystylter - Az Electric Music első megtestesülésekor Lothar Manteuffellel, korábban Rheingold, dolgoztál együtt, és Emil Schult vette át a zenekar vizuális előadását. Ők már nincsenek a partiban. Mi volt az oka, hogy ők ketten kiléptek?
Karl Bartos - Kiléptek.

Bodystyler - Kiléptek?
Karl Bartos - Valahogy már nem ment úgy, hogy folytatni akartuk volna. És úgy gondolom, semmibe nem kéne kapaszkodni, ami nem működik.

Bodystyler - Az Electric Music új stílusát már kiveséztük. Nagyon szépen mondtad, hogy jónak tartod, hogy a határok így elmosódnak, 'Mi az elektronikus zene, mi a gitárzene...'
Karl Bartos - Nagyon fontosnak tartom, hogy ezt egyszer már összefüggésében is tényleg kimondjuk, mert már sokszor mondtam, minden beszélgetőtársnak, akivel szembekerültem, mind azt mondják, jajaja, világos, csodálatos, mi is így gondoljuk, és ez mindig is így volt, csak még soha sehol nem olvastam.

Bodystyler - De nem félsz, hogy az emberek, akik most a lemezedet Electric Music - vagyis 'elektronikus zene' - címén megveszik, rettenetesen csalódottak vagy döbbentek lehetnek?
Karl Bartos - Ja, gondolod, hogy az emberek, akik megvették az 'Electric Ladyland'-et, csalódottak voltak, mert gitár van rajta?

Bodystyler - Sajtóinfódban feltűnt nekem hogy előfordult a 'virtuális zenekar' kifejezés, és hivatkozás volt a 'Jurassic Park'-ra, ahol az őshüllők a számítógépből származtak. Magyarázd már el nekem a 'virtuális zenekar' kifejezést. Mi 'valódi', és mi jön az elektronikából, és mi hibrid? Hogyan dolgoztál ezen?
Karl Bartos - Hogy ezt most pontosabban el tudjam neked magyarázni, meg kéne hallgatnunk a filmzenét. Akkor tudom neked mondani, 'ez virtuális', de a tulajdonképpeni ötlet ennél az, hogy az ember, hiszen én végülis egyedül vagyok, illetve dolgoztam valakivel együtt, de én játszom minden hangszeren, amely a lemezen előfordul - ...persze megpróbáltam magamat sokszorosítani, lélekben beálltam egy virtuális stúdióban egy sarokba, és azt mondtam: 'Oké, ez a gyártás, ez a tizenkét szám, most ezeket játssza ez a zenekar elejétől végéig ugyanabban a hangtestben, ugyanabban a sarokban, ugyanabban a virtuális térben'. Így inkább koncepciónak gondoltam ezt magamnak, így kéne szólnia ennek a lemeznek. Aztán ezt próbáltam meg a szórólapban is vázolni, hogy azt mondhassam: 'Ez ugyan virtuális, de pontosan ugyanaz az igénye, mint a számítógépes animációnak a Jurassic Parkban, vagyis hogy illúziót hozzon létre'. Őshüllők végülis nincsenek, nem lehet most krokodilokat befesteni, és nagyra felpumpálni, csak hogy úgy nézzenek ki. Egy bizonyos hibridművészetet akartam megteremteni a játszott és művi között, és így a határokat egy kicsit elmosni, mint egy jó fényképretusálásnál.

Bodystyler - Mi mind ismerünk téged, tudom, ez talán egy olyan téma, melyet nem feltétlenül szeretnél szívesen felvetni - balról a második robotként a Kraftwerkben. Ami engem érdekel, a Kraftwerk előtti időd, honnan jössz, hogyan jutottál a zenéhez, mit csináltál a Kraftwerk előtt, mert ez alapjában véve többé-kevésbé ismeretlen. Erről alig valaki tud valamit. Mesélj már egy keveset erről az időrőged
Karl Bartos - 14 évesen meggondoltam, hogy a zenélést szívesen tenném életem értelmévé. Akkor végeztem az iskolában - később, 16 évesen végeztem - és elkezdtem, és megpróbáltam a Robert Schumann Intézetben zenét tanulni. Ők jól befogadtak, akkoriban még nem voltam benne az úgynevezett zenekari iskolában. Akkoriban az még egy konzervatórium volt. Aztán ott maradtam 1970-től 1976-ig. 1975-ben jöttem a Kraftwerkhez, és 1970-től 1975-ig már tanultam néhány szemeszterecskét, és játszottam a Deutschen Oper am Rhein-ban (Német Rajnai Opera), szintén ütősként. Valamikor aztán csörgött a telefon a professzoromnál, '...vannak itt ilyen emberek, van valami zenekaruk, Kraftwerk-nek hívják őket, amerikai turnét terveznek, és keresnek egy klasszikus képzettségű ütőst...'. Akkor odamentem, és azt mondtam, 'Itt vagyok'. Aztán megcsináltuk az első haknit itt a WDR-nél, a másodikat élőben Párizsban, a Bataclan Theater-ben, a harmadikat a Broadway-n, New Yorkban, és aztán tulajdonképpen így ment tovább 15 é mondtam,

Bodystyler - Ha jól vagyok informálva, a Kraftwerk előtt is játszottál egy Sinus nevű zenekarban, Bodo Staigerrel. Igaz?
Karl Bartos - És Marius Müller-Westernhagennel...

Bodystyler - Mesélj már egy kicsit, milyen zene volt az? Bodo Staigert ismerjük későbbről, a Lilac Angelsből és a Rheingoldból, és Marius Müller-Westernhagen, azt hiszem, ez felesleges is. Már akkor ezt a fajta zenét csináltátok, vagy az még egy kicsit szabadabb, valamivel 'krautrockosabb' volt?
Karl Bartos - Egy kicsit olyan zűrzavaros. Improvizáció, ilyesmi. Csináltunk egy pár haknit is.

Bodystyler - De dokumentálva semmi nincs, hogy valahogy hanghordozón elő lehetne venni?
Karl Bartos - Hát igen, ezt elmulasztottam. Csináltunk egy szalagot Conny Planknél a stúdióban, a Marius, a Bodo és én. De ez soha nem volt a kezemben.

Bodystyler - Van nálad is olyan anekdota, mint Wolfgang Flürnél, akit a Kraftwerkesek bizonyos mértékben a rajztáblától verbuváltak el?
Karl Bartos - Igen, persze. Ahogy mondtam, a professzoromat hívták fel, és onnan ment minden tovább. Én a 'Tannhäuser'-t játszottam az Operaházban, kimentem, és ott állt Ralf Hütter a szürke VW-val az ajtó előtt, elvitt a Kling Klang Stúdióba, és ott játszottam a 'Radioactivität'-ben.

Bodystyler - Ismertél már akkoriban zenét a Kraftwerktől, vagy ez teljesen új világ volt számodra?
Karl Bartos - Ismertem, lehetett a rádióban hallani. Nem is alakítottam ki még véleményt az elektronikus ütőhangszerekről, (gondolkodik) ...viszonylag új volt.

Bodystyler - De ezelőtt érintkeztél már az elektronikus zenével, amennyiben - ha jól vagyok informálva - a kortárs 'klasszikus' előadásában közreműködtél. Olyan dolgokra gondolok, mint Kagel, Stockhausen.
Karl Bartos - Stockhausen, a 'Kontakte' és ilyesmi... és ez az egész cucc. Ez akkoriban kezdődött, az ötvenes években. Akkor egy olyan óriási színuszgenerátorunk volt a színpadon, és azon lehetett mindent csavargatni.

Bodystyler - Nagyon-nagyon gyakran bukkansz fel a Kraftwerk stáblistában, mint dalok társszerzője, szerző, míg a második ütős kolléga, Wolfgang Flür többé-kevésbé említés nélkül marad, meg tudnád egy kicsit közelebbről magyarázni a munkafolyamatot, hogyan nézett ki köztetek a munkamegosztás pl. a ritmikánál? Mit csinált Wolfgang, és mit csináltál te?
Karl Bartos - Nem akarom kellemetlen helyzetbe hozni, de tulajdonképpen többet játszott élőben, amikor színpadon voltunk. A stúdióban kevesebbet.

Bodystyler - Jó tizenöt év után Kling Klang-beli szolgálatodból mitfárerként léptél ki...
Karl Bartos - (félrenyeli tükörtojását) ...Kling Klang mitfárer... (nevet és köhög). Ez jó. Ez tetszik...

Bodystyler - ...hogyan volt aztán veled utána? Először teljesen újra kellett tájolnod magadat, és megkérdezned magadtól, 'Mit fogok most csinálni, hogyan megyek tovább', vagy már megvolt a fejedben a kész terv 'Saját zenekart csinálok ezekkel és ezekkel a zenészekkel, ilyen és ilyen irányzatban'. Vagy csak az idő múlásával kristályosodott ki?
Karl Bartos - Hát, egyáltalán nem tudtam, mit kéne csinálnom. Aztán először elkezdtem bekábelezni a stúdiómat. Az első lemez úgy is szól, mintha az új Kraftwerk lemez lenne.

Bodystyler - Véletlen vagy szándékos?
Karl Bartos - Nem tudtam máshogy. Tudod, ha tizenöt évig ilyen mozgásban vagy, szükséged van egy bizonyos időre, míg le tudsz fékezni. Tulajdonképpen először minden csak úgy ment tovább. Ott volt a beszédrobot, ott volt a hozzáállás a zenéhez, még a globális dolog tematizálása is... Médiablabla, és csak később alakult ki valamivel nagyobb távolság és egy kis eltávolodás, hogy egyáltalán átgondoljam, 'Ki vagyok én, honnan jövök, hová akarok menni'.

Bodystyler - A létezés három alapkérdése...
Karl Bartos - Jaja, Isten, igen (nevet). Talán most egy kicsit hülyén hangzik, de tulajdonképpen így van.

Bodystyler - Először újratájolódni, és megtalálni saját nyelvedet...
Karl Bartos - Pontosan...

Bodystyler - Mint már említettük, az Electric Music első megtestesülésénél Lothar Manteuffellel a Rheingoldból, és egy düsseldorfi zenekarral is, akik az NDW-időkből (Neue Deutsche Welle = német újhullám) voltak ismerősek, játszottál együtt. Ismertétek már egymást korábbról, a Bodo Staiger - Rheingold kapcsolatból, vagy hogy volt?
Karl Bartos - Nem, a Lothart én hoztam Bodohoz, amikor megkért, mert én a Kraftwerknél voltam, és itt nem tudtam velük játszani. Nem tudok sokat mondani. Szóval a Lothar mindig ott szaladgált, viszonylag fiatal volt, és aztán így adódott.

Bodystyler - Az elején már említetted együttműködésedet Marr és Sumner urakkal, valamint Andy McCluskeyval. Hogyan jött ez létre, 'Karl, szükségünk van a szaktudásodra'?, vagy te mentél hozzájuk, 'Tetszik a zenétek, szívesen csinálnék valamit veletek közösen'?
Karl Bartos - Legtöbbször felhívnak, vagy kapok egy vicces faxot, 'Jelentkezz' vagy 'Játssz már fel ide egy elektronikus dobsávot'. Igen, és aztán meghívom őket magamhoz, megismerkedünk. Néha összejön, néha nem. Velük sikerült, mert ők vidám fiúk, és tisztelem őket. És amellett rettenetesen sokat viccelődtünk Manchesterben. Csak azon csodálkoztak, hogy jelenleg nem annyira vagyok oda az elektronikáért, hanem hirtelen Johnnyval gitároztam. Az még sokkal jobb volt.

Bodystyler - Vannak bizonyos kritériumok, melyek alapján egy ilyen együttműködést kiválasztasz? És vannak dolgok, melyekről eleve azt mondanád, 'Nem, ezt nem csinálom, ez nem az én zenei nyelvem'?
Karl Bartos - Először is fontos a másik munkájának bizonyos tisztelete. Ilyen szempontból profin dolgozom. Nem elsősorban az emberek számítanak. Szóval, ha engem valamilyen művész felhív, akinek viszonylag nagy a kereskedelmi outputja, sok pénzt keres, de nem tud vele mit kezdeni, az ember elmegy vele fagyizni, vagy ilyesmi. De ha valaki olyan van itt, akiről azt gondolom, "Oké, nem csinált semmi szart a múltban" vagy "Itt valami érdekes jöhet létre", akkor megismerkedünk, és vagy van mit mondanunk egymásnak, vagy még sincs.

Bodystyler - Szóval akkor mégis inkább az emberi összhang kérdése, hogy azonos hullámhosszon vagytok-e.
Karl Bartos - Persze, egyáltalán nem az számít, hogy valaki most nagyszerű virtuóz-e egy hangszeren, hanem attól függ, hogyan használja azt.

Bodystyler - A jövőben kivel dolgoznál még szívesen együtt? Vannak dolgok, melyek még nagyon izgatnának?
Karl Bartos - Szívesen csinálnék dramaturgiai zenét.

Bodystyler - Azaz? Filmzenét például?
Karl Bartos - Igen, és ha popzenét csinálnék, újra Johnnyval csinálnék valamit.

Bodystyler - És milyen fajta filmzene érdekelne? Vannak súlypontok, milyennek kéne lennie a film témájának?
Karl Bartos - Nehéz megmondani. A legjobb film, amire hosszú idő óta emlékezni tudok - vagy amik filmként igazán nagyon tetszenek - a 'Pulp Fiction' és 'A bárányok hallgatnak' voltak. De ilyen munkát persze nem kapsz.

Bodystyler - Hiszen van elég filmes. Ha Christoph Schlingensief hozzád fordulna, dolgoznál-e vele, mondanád-e, 'Oké, csináljunk valamit együtt'?
Karl Bartos - Azonnal.

Bodystyler - Vagy Jörg Buttgereit?
Karl Bartos - Azonnal. A Schlingensiefet nagyon tisztelem. Jó, amit az az ember csinál.

Bodystyler - Nagyjából ezek voltak a kérdések, melyeket fel akartam tenni. Befejezésül még egyszer rettenetesen indiszkrét vagyok, és szeretném tudni, mit is csinálsz, amikor nem zenélsz. Valószínűleg nem ülsz egész nap a stúdióban, és vársz, hogy a múzsa megcsókoljon.
Karl Bartos - Pontosan azt csinálom, amit te is csinálsz. Moziba megyek, enni járok, sétálok az Elbánál, azzal foglalkozom, hogy ne unatkozzam, barátaimmal találkozom, (rövid gondolkodás)... hülyeség (nevet).

Bodystyler - Szép zárszó. A Bodystyler köszöni.

(Stephen Parsick interjú)

A cikk német verziója / The German version is from http://kraftwerk.technopop.com.br
fordította / translated by [PJ] Júlia