Honlap » Sajtó » Interjúk, riportok 2000. előtt »
Future Music Magazine - Kraftwerk
1997.
Future Music: Mi volt a legjelentősebb technológiai lépés a pályafutásod során?
Ralf Hütter: Az első monofónikus szintetizátorok megjelenése, mert azelőtt ezeket a nagy berendezéseket csak a Bell Laboratóriumban vagy kormányzati rádióállomásokon használták. Lehetőség nyílt arra, hogy egyéni és független zenészként a kezeidbe kaphass ezekből az elektronikus eszközökből. Emlékszem, az első monofónikus szintetizátor amit megvettem ugyanannyiba került, mint egy Volkswagen. Ez egy nagyon jó hasonlat, mert a szintetizátorok megadták a mozgás szabadságát a zenészeknek.
Future Music: Nagyobb szabadságot adtak ezek a hangmintákat nem tartalmazó berendezések, mint a maiak?
Ralf Hütter: Feltétlenül. Kaptál hozzá egy háromoldalas gépelt útmutatót, amely azt mondta: 'ez az oszcillátor, ez meg a szűrő' és ennyi. Hazamentél, aztán babrálhattad és csavargathattad a gombokat. Nem voltak előprogramozott hangok ezekben, mert analóg volt az egész. Nem használom olyan nagyon napjaink előprogramozott hangjait; ha mégis felhasználjuk őket, akkor mindig módosítunk rajtuk. Soha nem igazán találtunk és ezért nem tartottunk meg olyasmit, ami más emberektől származott. A gombok csavargatása maradt az elsődleges dolog. Saját szintetizátorainkat használtuk hangtervezésre, és azokban a időkben voltak magunk által épített sequencer-eink, mert ezek akkor nagyon ritkák voltak. Csak a nagy MOOG Systems-nek voltak sequencer-ei. Aztán voltak dobjaink, amelyeket átépíttettünk a mérnökeinkkel és technikusainkkal egy használhatóbb formába és hozzáigazítottuk a sequencer-ekhez, azokat később a felvevőkhöz, így minden szinkronizált volt.
Future Music: Hogyan ad elő élőben a Kraftwerk?
Ralf Hütter: Nem előre felvett, hanem digitálisan tárolt zene szól. Nincsenek szalagos lejátszóink, minden a számítógépről fut. Annyit tudunk rajta változtatni, amennyit csak akarunk. Elhagyhatunk, lehalkíthatunk, ismételhetünk sávokat. Teljes a hozzáférésünk. Bármelyik részt meghosszabíthatjuk a koncert igényei szerint. Bizonyos dolgok bevésettek, de néhány kompozíciónak csak kezdőpontja van és teljesen nyitott végű egy programozott ismétléssel a hátterében. Olyan tud lenni, amilyet mi akarunk. Az összes kompozíció - a The Robots kivételével - csak alapszekvenciákból áll.
Future Music: Csodálkozol azon, hogy mekkora hatásal voltatok az amerikai tánczenére?
Ralf Hütter: Persze, bár mindig voltak bíztató visszajelzésaink a néger közönségtől Amerikában, még a house és a techno előtt. 1976 vagy 1977 környékén, amikor a Trans-Europe Express megjelent, valaki elvitt bennünket egyszer egy olyan new york-i klubba, ami egy padlás volt, ahol munkaidő után összejöttek az emberek. Mindez annak korszaknak a kezdetén, amikor a DJ-k elkezték csinálni saját felvételeiket. Az ottani lemezlovas részeket játszott le a 'Metal On Metal'-ból, én pedig azt gondoltam, hogy ó, az új albumot játszák. De tíz percig szólt a szám! Mi történt?! A felvételünk csak két-három perces! Később aztán megkérdeztem a DJ-t. Volt neki két példánya a lemezből, ezeket keverte és természetesen így olyan hosszú lehetett a szám, ameddig táncoltak rá. Ez egy igazi előrelépés volt, mert akkortájt azért rögzítettük a számok időtartamát, hogy beleférjenek húsz percbe annak érdekében, mert így lehetett vinilre nyomni őket. Technikai okokból kellett tehát megmondanunk, hogy az egyes számok milyen hosszúak legyenek. Élőben mindig más időhosszban játszottunk, viszont ott akkor abban a klubban maga a fix hosszúságú felvétel szólhatott tíz vagy akár húsz percen át, így egészen más vibrálása volt.
Future Music: És hogy látják a volt tagok a Kraftwerk hosszútávú befolyását a zenére?
Karl Bartos: Nem tudom. Zenélek, ha jó, ha kevésbé jó. Igyekszem a legjobbat adom magamból, a közönség pedig dönt. Ha Andy, Johnny vagy Bernard [az OMD és az Electronic tagjai, akik énekeltek a Kraftwerk nagyságáról - A szerk.] beszél rólunk, akkor ez nagyon hízelgő. Büszke vagyok arra, amit csináltunk, de valahányszor megkapom a lehetőséget, akkor szeretek nyüzsögni és valamit kifejezni-elmondani a zenével. Emberekkel akarok találkozni és nem egy időtlen stúdióban vagy egy elefántcsonttoronyban lenni, ahogy azt tizenöt éven át tettem!
Wolfgang Flür: Talán igaz, hogy mi adtuk az elektronikus zene néhány referenciapontját.
Future Music: Mi van a Kling Klang stúdióval? Mi változott?
Ralf Hütter: Elektronikus kertnek nevezzük a stúdiót, mert folyamatosan újjászületik, mostanra teljesen moduláris lett, így kiemelhetünk bizonyos egységeket és kicserélhetjük őket. Megtartottuk az összes régi szintetizátorunkat, és bár értéküket vesztették akkor, amikor elavulttá váltak, manapság visszakerülnek a helyükre! Ez igazán nagyon jó! Átmenni digitálisba a túlhaladottnak hitt analóg eszközök nélkül nem lehet, mivel nagyon gyakran a digitális technológiát csak analóg hangzás mintavételezésére, tárolására használjuk, lehet az egy régi magnószalag vagy más hangforrás. Mindig megvizsgáltunk minden hangforrást. Csak így hang a hang. A 'kling klang' a német kifejezés a hangra, mi mindig a hangok bűvöletében éltünk.
A cikk angol verziója / The English version is from http://kraftwerk.technopop.com.br
fordította / translated by -activer