Honlap » Sajtó » Interjúk, riportok 2000. előtt »

Keyboards Magazin - Ralf Hütter

1987. július

Ralf Hütter: Szóval, hogy mindjárt az elején elmondjam, stúdiótechnikával kapcsolatban nem én vagyok az igazi.
Keyboards: Az interjút megelőzően a kerékpározásról beszélgettünk, a 'Tour de France' című számról, és arról a tényről, hogy sokkal több volt, mint pusztán hommage.
Ralf Hütter: Igen, mindig edzünk versenykerékpárral, de mivel a Tour de France-on kerékpárral nem tudunk részt venni, zeneileg ebben a fantáziában éltük ki.

Keyboards: Minden Kraftwerk-tag versenykerékpározik? Hallottam valamit 75-kilométeres 'bemelegítésekről'.
Ralf Hütter: Igen, ezek az első edzéstávok. Nyáron, amikor már edzettek vagyunk, ezek 200-kilométeresek lesznek. Mivel a zene miatt mindig mesterséges körülmények között dolgozunk - a stúdióban neonfénynél és elektronikus készülékekkel -, a kerékpározás tökéletes kiegészítést nyújt: a test a levegőn, fizika.

Keyboards: a 'Menschmaschine' fogalomnak fontos jelentése van a Kraftwerk-szótárban. A kerékpározásnál is embergéppé válik az ember?
Ralf Hütter: Igen, az ember harmonikus egységgé válik kerékpárjával, hangszerével. Ehhez már tartozik egyfajta odaadás. 100-150 kilométer után már az ember rendesen kihajtja magát. Akkor automatikusan megy: a szerkezet megy.

Keyboards: Visszatérve a zenéhez, egy kérdés, amit már biztosan sokszor hallottatok: Miért tartott olyan sokáig az 'Electric Cafe'?
Ralf Hütter: Az időtartam azzal függ össze, hogy a stúdiónkat analógról digitális/analóg keverékére alakítottuk át - és ezen kívül két projekten dolgoztunk. Ezek voltak a 'Tour de France' és az album. Amikor készen voltunk, akkor döntöttünk úgy, hogy az egészet még egyszer felvesszük, digitálisan. Ezért tartott olyan sokáig.

Keyboards: Mennyi időre van szüksége a Kraftwerknek, hogy egy dalt elkészítsen? És lehet ezt százalékosan megadni?
Ralf Hütter: Nem. Mindannyian észrevesszük, ha egy darab készen van. Vagy inkább: a zene maga veszi észre. A zene határozza meg önmagát. Ha valami készen van, semmi több nem jut eszünkbe hozzá. Ez a folyamat nagyon egyértelmű. Akkor már nem kell róla többet értekeznünk. Ezt nem lehet órákban kifejezni.

Keyboards: Apropó: hány órát dolgoztok egy héten?
Ralf Hütter: Ezt nehéz megmondani: 168 órát. Minden nap a stúdióban vagyunk - az szerint, milyen a terv, kilenc-tíz órát töltünk ott. Olyan ez, mint egyfajta műszak vagy labormunka.

Keyboards: Ki miért felelős ebben a laborban?
Ralf Hütter: Ez különböző. Vegyes, mint egy kertésznél, aki egyszer gereblyéz, máskor vet. A Kraftwerk együttműködés, ahol ugyan mindenkinek megvan a saját területe, de ezek mozognak. Ennek soha nem szabad merevnek lennie, mert a túlspecializált társadalom jó példa arra, hogy az egyes területek között nincs többé megértés. Egy filmes már nem tud a költővel beszélni, egy zenész nem tud egy festővel. Hiszen ez tiszta hülyeség. Ezért dolgozunk mi is különböző érzékekkel. Nem csak fülekből állunk. Vagyis: videók, grafikák...

Keyboards: Hogy modern közhelyt használjunk: multimédia?
Ralf Hütter: Igen, helyes. Nem akarunk bezárkózni. Ez nem fekszik nekünk.

Keyboards: Milyen a viszonyod, viszonyotok az emberhez és géphez?
Ralf Hütter: Hát, ez a megszokott harcterem, mindennapi környezetem. Tulajdonképpen bele vagyok épülve. A 'Menschmaschine' album jó tíz évvel ezelőtt keletkezett - mintegy a zenei világ mítoszainak ellentéteként, melyek mindig távoli utakról, kalandokról, és ilyesmikről mesélnek. Mi azt részesítettük előnyben, hogy arról számoljunk be, amit mi tapasztaltunk. Erre koncentráltunk. Vagyis: nem zenei útifilm egy képzeletbeli utazásról a Csendes-óceánban, hanem azokkal a gépekkel foglalkozunk, amelyekkel dolgozunk.

Keyboards: A gépek tehát szerves alkotórészei az életednek?
Ralf Hütter: Inkább úgy mondanám: mindannyiunk életének. Nézz körül. Hol nincsenek gépek?

Keyboards: Soha nem érzed fenyegetésnek a gépeket?
Ralf Hütter: Abban a pillanatban, amikor a gép fegyverként bukkan fel, fenyegetés is. De ez egy teljesen másik világnézeti perspektíva. Mi magnókkal, mikrofonokkal, fejhallgatókkal dolgozunk - és e dolgokkal szinte baráti a kapcsolatunk. Semmire nem tartom a félelem filozófiáját.

Keyboards: Mondhatnánk, hogy lélekkel látjátok el a gépeket?
Ralf Hütter: Igen, de a gépek is lélekkel látnak el minket. Ők is barátságosak velünk. A zene formájában eredményeket ajándékoznak nekünk.

Keyboards: Nem akarok túl messzire menni, de a nyugati gondolkodásban, a nyugati filozófiában a készülékeket mindig valahogy rajtunk kívülinek érezték. Az ember a készülékeket használja, és velük ellenőriz.
Ralf Hütter: Igen, de az uralomnak ezt a fajtáját nem akarjuk. A 'használni' szót nem használjuk. Harmóniára törekszünk, szimbiózisra. Az ember és gép együttélésére. Minden más hülyeség. Hol lennénk különben most?

Keyboards: De mi a helyzet azokkal a gépekkel, melyeket ti magatok fejlesztettetek ki - vegyük például az éneklő írógépet?
Ralf Hütter: Igen, micsoda? Az énekel, gyönyörűen énekel - és ez mindig újra megörvendeztet minket!

Keyboards: De nincs a feltalálónak, készítőnek vagy szerzőnek bizonyos hatalma afelett, amit ő hozott létre?
Ralf Hütter: Nem, ebben az esetben nincs. Nem is feltaláltuk az éneklő írógépet - megbarátkoztunk vele. Bizonyos programokat más számítógép-specialistákkal továbbfejlesztettünk, és addig gondolatban részesültünk benne. Ez a mi irányzatunk: harmonikus környezetben életformákat létrehozni. Ezért teszünk éneklésre képessé egy írógépet.

Keyboards: Már évekkel ezelőtt megjósoltátok, hogy a hagyományos hangszereket, mint a basszusgitár, gitár, stb., valamikor majd lecserélik vagy megszüntetik. A fejlődés részben igazat adott nektek, részben nem... ?
Ralf Hütter: Szerintem ez a fejlődés már évek óta lezárult. Például egy szimfonikus zenekar nekem teljesen muzeális. Ahogy ott ülnek az öltönyükben, és fa hangszereket tologatnak ide-oda, olyanok nekem, mint a viaszfigurák és a robotok. Ezek a zenekarok csak azért léteznek még, mert intézmények eltartják őket.

Keyboards: Akkor a hagyományos hangszerekkel készített populáris zene is muzeális?
Ralf Hütter: Olyan zene, amit leírsz, tulajdonképpen már egyáltalán nem létezik. Még amikor valaki gitáron játszik, azt is stúdióban veszik fel elektronikusan, digitálisan, sampelik, ritmikailag korrigálják, változtatják... Hogyan beszélhetünk akkor hagyományosról? A gitár nem fán nő, még ha fából készül is. Egy agyontechnizált hangszer, a játékmód mégis középkori. Minket inkább a hangok érdekelnek, mindegy, hogyan játsszák őket. Nem vagyunk hangszeresek, akiket játékosként érdekel a hangszerkezelés.

Keyboards: Te magad tíz évig zongoráztál?
Ralf Hütter: Igen, korábban, gyerekkoromban. Akkoriban persze tanult az ember valamilyen hangszeren.

Keyboards: Van még a zongorázás érzékelési tapasztalatának, a leütésnek, a billentyűk lenyomásának, stb. megfelelése, amikor az ember gépeket 'kezel'?
Ralf Hütter: Az érzékelési tapasztalat még nagyobb, mert több hangból lehet választani. Ezen kívül én is megérintem a gépet - gombokat, kapcsolókat, billentyűket. Ezekkel az elektronikus hangszerekkel mindent le lehet játszani. Az egyetlen korlát annak a kreativitása, aki a gép előtt ül. Már nem a játékról van szó. Ha akarom, beprogramozom az 'Egyperces keringőt' úgy, hogy 59 másodperc vagy fél perc alatt játssza le. Ez az egész mechanisztikus dolog már egyáltalán nem téma.

Keyboards: Eszerint a Kraftwerk egy olyan együttes, amely korszerűen dolgozik?
Ralf Hütter: Ezt próbáljuk. Én bajosan állíthatok vagy jelenthetek ki bármit. Nem is tudom megítélni. De tudom: érdeklődésünk a jelenre és a jövőre vonatkozik, nem a múltra.

Keyboards: Tudjuk: a Kraftwerk nemzetileg és nemzetközileg útmutató, úttörő volt. Gondolod, hogy az 'Electric Cafe' hasonlóan újító, mint - mondjuk - a 'Trans Europa Express'?
Ralf Hütter: Valahogy biztosan! De ezt most még nem tudom megmondani, mert az 'Electric Cafe' még túl friss. Éppenséggel csináltunk egy remixet a 'Telefon'-ból. Ezért nehéz ezt az albumot besorolni. Az egyetlen, amit mondhatok: az 'Electric Cafe'-nak játékos elemei vannak.

Keyboards: A klasszikus és populáris zenének sokkal több dallamos része van, mint a Kraftwerk zenéjének, amely nagyon ritmusorientált.
Ralf Hütter: Ez a gépektől van. Nekik egyfajta beépített, ismételhető ritmusuk van, amely mindig nagyon lenyűgözött bennünket. Öt másodperc után először elveszítjük az érdeklődésünket, de öt perc után újra érdekes lesz. Ez, amit talán lenézően monotóniának nevezünk, egy másik állapotba megy át. Ez hasonló, mint a kerékpározásnál: a pillanatnyi inger mögött egy másik állapot nyilvánul meg. Az ismételhetőség - a gépek ritmusánál és a kerékpározásnál - felszabadító. A monotont, az ismétlődőt mindit nagyszerűnek találtuk.

Keyboards: Az a benyomásod, hogy az évek alatt megváltozott a Kraftwerk-zene hangkezelése?
Ralf Hütter: Tulajdonképpen nem változott! Ez az 'Autobahn'-nál kezdődött a vocoderekkel és a rádióhangokkal, és azóta is tart összes lemezünkön. Különböző szinteken dolgozunk az emberi hangokkal - énekként, hangfestészetként, beszédként, hol japánul, hol lengyelül vagy éppen olaszul... Ezen kívül a hangokat hangszerként is alkalmazzuk, szórövidítések formájában. Emberi hang mint hangfestészeti hangszerelés, mint tisztán ritmikus hangegység.

Keyboards: Foglalkoztatok a New Age zenével?
Ralf Hütter: Nem közvetlenül! Mindig egyidejűleg dolgozunk különböző elképzeléseken és projekteken. Hogy befejezzük az 'Electric Cafe'-t, például a 'Tour de France' filmzenéjén való munkát először leállítottuk. Jelenleg jobban érdekelnek minket a dinamikusabb összetevők. Ha nyugtató, lebegő hangokkal foglalkoznánk, ahhoz tervezettebb gondolkodásra lenne szükség.

Keyboards: A Kraftwerk egy kvartett. Több ez, mint véletlen, hogy épp ez a négy ember talált össze, és sokáig tartott, mire ez a négy ember zeneileg meg tudta érteni egymást?
Ralf Hütter: Hát, bizony sokáig tartott. De minél messzebbre halad ebben tovább az ember, annál előbb ismer meg rokonérzelműeket. Különben egyáltalán nem is lehetne kibírni.

Keyboards: Floriannal 1968 óta dolgozol együtt - először az 'Organisation'-ban, később aztán a 'Kraftwerk'-nél. Kell még ilyen sok év után egyáltalán beszélni?
Ralf Hütter: Tulajdonképpen nem! Amikor zenélünk, így megy. Vagy rövidítésekkel beszélünk. Van egy, hadd ne mondjam, hogy titkos nyelvünk, de egy saját nyelvünk. Ha én azt mondom, 'Boing', Florian azt válaszolja, 'Boom', és Wolfgang azt mondja, 'Tschak', stb. Mindenkinek mindenhez beugrik valami. Gyakran érkeztek kérések más művészekkel való együttműködésre. De mi annyira el vagyunk foglalva egymással, hogy ez egyáltalán nem megy. Nem vagyunk alkalmasak együttműködésre. Pillanatnyilag mindenesetre nem tudnánk más alakokkal együttműködni.

Keyboards: Van a Kraftwerk mögött filozófia? Hol vannak a forrásaitok?
Ralf Hütter: A forrásunk a mindennapi munka. Nagyon erősen formálnak minket ipari mindennapjaink. Ha például Olaszországban élnénk, máshogy szólnánk. A Kraftwerk egy teljesen meghatározott düsseldorfi hangzás - persze egy olyan hangzás, amely Chicagoban vagy New Yorkban is érthető. Játszottunk az egész világon, és megértettek minket, mert a hangzás, melyet teremtettüs persze

Keyboards: Egy régóta ismert dolog: közel minden angol, német vagy amerikai szintetizátoros zenekar a Kraftwerket említi hatásként, időnként három Kraftwerk album volt fent az angol listákon. Ellenkérdés: ki hatott rátok?
Ralf Hütter: Ó, az már olyan régen volt - már nem is tudom! Végülis engem minden tud befolyásolni: egy új kazettás magnó, egy bizonyos kábelezési mód, egy visszacsatolás, egy zaj... Mivel teljesen nyitottak vagyunk.

Keyboards: Annakidején nem befolyásolt titeket a kubizmus vagy Fritz Lang 'Metropolis'-a?
Ralf Hütter: Igen, az tíz éve volt, a 'Menschmaschine' albumnál. Akkor átmentünk egy bizonyos fázison. Volt egyfajta szellemi rokonság a zenén kívüli áramlatokkal. A popzene nekünk mindig... hm... reakciós volt. Témailag mind elég egyszerű volt...

Keyboards: Az olyan általános témákra gondolsz, mint a 'Sex, drugs & Rock'n'Roll'?
Ralf Hütter: ...igen! Első alkalommal még egész érdekes lehet, de ha évekig ezen lovagolnak, unalmassá válik. Ahogy már mondtam. Nekünk több van, mint egy érzékszervünk, szem, orr, tapintás... Nem akartuk magunk korlátozni érzékelésünket, és ezért foglalkoztunk képzőművészettel, filmmel és más médiákkal.

Keyboards: Ha megnézzük albumjaitok címeit - 'Trans Europa Express', 'Die Mensch Maschine' stb. - önkéntelenül koncepciós eszmékre gondolunk. Igaz ez?
Ralf Hütter: Igen! Szimfonikus elképzelés rejlik mögötte. Teljesen korlátoltnak tartjuk a popzenében, hogy három perc alatt minden megtörtént. Ez teljesen mű, és csak azt célozza, hogy ennyi meg ennyi dal férjen egy rádiós órába. Számunkra ennek semmi értelme. Oké, ha olyan gondolataink vannak, melyeket három percben ki lehet fejezni, akkor jó. De bizonyos dolgok, mint a 'Trans Europa Express', 13 percig tartanak, sőt, élőben 20 percig. És akkor az ilyen korlátozás nem érdekel minket.

Keyboards: Az 'Autobahn' is elég hosszú, kb. 22 perc.
Ralf Hütter: Igen, pontosan - attól függ, hogy nagy-e a forgalom, milyen gyorsan vezetünk, hogy vannak-e az úton teherautók, motorok vagy szellemsofőrök, van-e sebességkorlátozás, így következik minden. Hogyan lehet a zenét, a kor művészetét besorolni vagy megállítani. Ez mindig bosszantott minket.

Keyboards: A Kraftwerk-darabok részek egy egészből?
Ralf Hütter: Igen, bármikor megnyomjuk a piros felvétel gombot, és akkor rögzítjük egy nagy egész egy részét. Éppen ez az, ami a zenét olyan érdekessé teszi: állandóan változik. Soha nem lehet ugyanaz. Másik város, más akusztika, más reggeli, másik nap.

Keyboards: Van olyan zene, ami érdekel titeket?
Ralf Hütter: Ha elmegyünk szórakozni, és táncolunk, akkor zenét is hallgatunk. De nekem például nincs rádióm, nincs lemezjátszóm. Ha a zene az akusztikus környezet része, akkor én észlelem.

Keyboards: Annakidején modelleket készíttettetek magatokról, melyek a színpadon 'helyettesítettek' titeket. Ez a személytelenítés tudatos aktusa volt?
Ralf Hütter: Igen - ezek a bábok sokkal türelmesebbek, mint mi a fotózásoknál. Ők tudnak órákig mozdulatlanul állni szemrebbenés nélkül. Őket ki lehet készíteni és sminkelni. Ez így egyfajta munkamegosztás. Mi soha nem voltunk ilyen türelmesek. Jelenleg két-két báb létezik. Időközben kis motorokat építettünk be, hogy mozogni is tudjanak. Míg a robotok a kamerák előtt pózolnak, mi tudunk dolgozni a stúdióban. Ők is velünk utaznak, és nagyon sok rokonszenvet váltanak ki. Átölelik őket...

Keyboards: Régóta nem léptetek fel élőben. Mi csábít titeket, hogy újra megjelenjetek a színpadon?
Ralf Hütter: Nem léptünk fel, mert nem akartuk magunkat ismételni. Az ismétlésre vannak hangszalagok és digitális tárolók. Csak amikor - mint most - új ötleteket fejlesztettünk ki, akkor csábít minket, hogy ezeket a színpadon továbbfejlesszük. Ezért tervezzük, hogy az idén újra fellépünk.

Keyboards: Az előbb említetted, hogy barátságos viszonyban vagy a gépekkel. Vannak a gépeknek is gondolataik és érzéseik?
Ralf Hütter: Erről a gépeket kell megkérdezned.

Keyboards: Te kérdezted már valaha?
Ralf Hütter: Igen - szóval ők nagyon barátságosak velem, mivel a viszony kölcsönös.

Keyboards: Látsz különbséget a természet teremtményei és a gépek által létrehozott dolgok között?
Ralf Hütter: Nem, abban az értelemben, ahogy kérdezed, nem. A gépek nem fordulnak szembe a természet kozmológiai törvényeivel. A természet teremtménye is csak feltételesen létezik. Ugyanis ültethetünk is egy fát, és így 'létrehozhatjuk'. Ha hangokat adok be hanggépeinkbe, azok a gép részeivé válnak, és megkezdődik egy körforgás az adás és elvétel között. Környezetünk egyik problémája abban áll, hogy kizsákmányoló ellentéteken alapszik. Ennek meg kell szűnnie.

Keyboards: Honnan veszitek információitokat? Például olvasol?
Ralf Hütter: Alig, mert nem érzem magamat egy nyugati irodalomtörténet részének. Ez nekünk meglehetősen idegen. A mi információáramlásunk más csatornákon történik...

Keyboards: Boldog vagy, és gondolod, hogy azért élünk, hogy boldogok legyünk?
Ralf Hütter: Ez bizonyára egy út, amin mehetünk. Hogy mindig megtaláljuk-e, hm... Amit én teszek, amit én kiadok, az az én utazásom. Addig utazunk, míg össze nem rogyunk. A boldogság nem követelés, melyet teszünk. Hanem folyamat, melyet magunkból hozunk ki. A boldogságot nem kérhetjük karácsonyra. Az ember boldog, és ez kisugárzik.

Keyboards: Lehetnének a normális cselekvéssel sújtott emberek a te értelmezésed szerint boldogok?
Ralf Hütter: Ez a kortárs problémák egyike. A munka hagyományos értelemben az, ami boldogtalanná tesz. Mérlegeljük: szovjet fájdalomdíj szovjet munkáért. Ennek nincs értelme. Dolgozhatok három vagy harminc órát is, attól függ. Csak elég radikálisan el kell határozni. Türelem is kell hozzá. A mostani helyzetben nagyon sok fájdalomtól eltorzult arcot látni. De nincs meg minden problémára a társadalmi megoldásom.

Keyboards: Hogyan élsz? Mint egy normális halandó?
Ralf Hütter: Biztosan, mi teljesen normális halandó emberek vagyunk. Hogy például nincs rádióm és nincs lemezjátszóm, az a foglalkozásommal függ össze. A csend nagyon nagy érték lesz, ha az ember nyolc-kilenc órán át hallgat és a fülével dolgozik.

Keyboards: Sokat beszélnek a 'video age'-ről. A Kraftwerk-zene mindig is nagyon vizuális volt.
Ralf Hütter: A zene vizualitása már az 'Autobahn'-nál megvolt. Mindenki látta már. Csak ki kell nézni a szélvédőn. Ebben az esetben a videót hozzá tudjuk képzelni a zenéhez. Vannak még filmfelvételeink, melyeket valamikor majd megvágunk, és lemezen kiadjuk. Ha vannak bizonyos látomásaink a zenéhez, akkor azokat használjuk, mint például a 'Musique Non Stop' számítógép által létrehozott videójánál. Amit ott látunk, tiszta számítógép-személyiségek. Az adataink alakokat hoztak létre. Ennyiben már nem is öregszünk tovább.

Keyboards: Elképzelhető lenne, hogy kétszáz év múlva, amikor testi életetek már elmúlik, valaki újra aktiválja ezeket az adatokat?
Ralf Hütter: Éppenséggel megtörténhet. A tárolt adatokból újra lehetne minket programozni, és ezekkel az alakokkal új dolgokat csinálni, feltéve, hogy lehet őket animálni.

Keyboards: Vannak a Kling Klang Stúdióban robotok, akik elvégzik a munkátokat?
Ralf Hütter: Igen... mi! A robot az orosz szó a munkásra.

Keyboards: Úgy értem, robotok, akik a mechanikus munkát átveszik tőletek.
Ralf Hütter: Mindig is erre törekedtünk. Ezért is dolgozunk műszaki robotokkal, mint a magnó és a számítógép. Ők átveszik tőlünk a mechanikus ismétlési folyamatok betanulásának feladatát. Miért kell leülnöm, és gyakorolnom bármit, ami egy hangszalagon rögzítve van. Hiszen az már ismételhető. Célunk: új kreativitás, új zene. Ez az, ami hiányzik: több kreativitás sok emberből.

Keyboards: A Kraftwerk egy zseniális zenekar?
Ralf Hütter: Nem tudom, nem mondhatom, és nem is tudom megítélni. Nem is elmélkedem rajta. Annyira elfoglal minket az, amit csinálunk, hogy nincs időnk állandóan a vállunkat veregetni.

Keyboards: Évekig olyan szimpatikusan kerültétek a sajtót, és csak nagyon ritkán adtatok interjúkat. Miért beszéltek most?
Ralf Hütter: Ha úgy gondoljuk, hogy szavakkal közölni tudunk valamit, interjúkat adunk. Ha úgy gondoljuk, nincs mit mondanunk, hallgatunk.

(Teddy Hoersch interjú)

A cikk német verziója / The German version is from http://kraftwerk.technopop.com.br
fordította / translated by [PJ] Júlia