Honlap » Sajtó » Interjúk, riportok 2000. előtt »
Raveline Magazin - Karl Bartos
2000. szeptember
Reveline: A Kraftwerkből 1990-ben történt kilépésed
óta történ egy s más...
Bartos: Mindenekelőtt csináltam két szólólemezt, aztán
az Electroniccal, Bernhard Sumnerrel (New Order) és Johnny Marral (The
Smiths) feljátszottam egy lemezt - 'Raise the Pressure'. Írtam két számot
az OMD-nek, az 'Universal' albumához
Raveline: A Kraftwerk-múlt mindig minden felett ott
lebeg. Annak idején csak a kevés eredmény miatt léptél ki?
Bartos: Tulajdonképpen igen. A nyolcvanas években
egyszer öt évig dolgoztunk egy lemezen, kijött az 'Electric Cafe'. Ezt
még elképzelhetőnek tartottam. Aztán megint öt év a 'The Mix'-en, és
azt gondoltam: 'ez most így folytatódik'. Mivel a visszatekintő fázisban
még sokkal durvább lett, most sem bánom. Ellenkezőleg, ez volt a
helyes lépés.
Raveline: Az új dolgok, amelyek most folynak be élő
előadásaidba, mennyiben másokok, mint azok, amiket tizenöt évvel ezelőtt
csináltál?
Bartos: Maga a kérdés most nem furcsa, mindenesetre
nekem legalább valami. Most nemrég újraprogramoztam a 'szettet'.
Hosszan dolgoztam rajta, a régi darabokon is, melyeket már régen nem is
hallgattam többet - 'Die Roboter', 'Das Modell', stb. - és hihetetlenül
frissnek és töretlennek tűnnek ebben a szintetikus egyszerűségben. Így
az új album, amit csinálok, elektronikailag is nagyon redukált lesz. De
mégis valahogy popzene! Nem Trance, nem túláradó formák. Piktogramok,
elektronikus piktogramok.
Raveline: Az elektronikus tábor sok művésze úgy
hivatkozik munkádra, mint zenéjük számára irányadóra és stílusalakítóra.
Vannak példaképek a te munkáidhoz?
Bartos: Egész csomó. Minden, ami a munkánk alapelve
volt. Ezek az európai dallamok, amerikai funkritmus és talán témák a
művészetből, hogy teljesen egyszerű nevezőre hozzuk ezt az egészet.
A szintetikus, ritmikus James-Brown-szerkezetek mindig nagyon bejöttek
nekünk. És természetesen az európai zenetörténelem dúr-moll-tonális
harmóniatanai. Ezt kíséreltük meg, mert meg akartuk szólaltatni
eredetünket. Még ma is ezt próbálom. Megragadni Németországot mint
identitást, és ebből zenét csinálni.
Raveline: Az elektronikus zene 'a' német zene?
Bartos: Ha egyszer sikerült egy ilyen eredeti hangzásképet
kapni, akkor az ember egyszerűen lefoglalta azt. Akkor rajta van a címke,
mert először történt. A blues Amerikából jón, és mindig ott fog gyökerezni,
mert ott jött létre. A beatzene Liverpoolból jön, annak ellenére,
hogy a beat nem volt igazán eredeti zene, gyökeret vert, szétvált, és
így hozzáférhetővé vált az európai tinédzserek számára. A
zenekarok így egyfajta tolmácsként működtek. Amit az olyan zenekarok,
mint a Tangerine Dream a 70-es években alkottak, azzal, hogy elsőként
alkalmazták egyáltalán a technikát a zenében, a Guiness Rekordok Könyvében
van és ott is marad.
Raveline: Vannak pillanatnyilag produkciók más művészekkel?
Bartos: Jelenleg Anthony Rotherrel dolgozom egy dalon,
amely a következő publikációm lesz. Ezt már csak be kell fejeznem.
Aztán van mégy egy DJ-projekt vetítésekkel...
Raveline: Mit jelent számodra az aktuális
elektronikus zene?
Bartos: Nemrég Drezdában és Lipcsében egész éjjel
clubokban voltam, lemezeket raktam fel, és játszottam. Néha hallok
egy-egy számot, nem tudom, mi a címe, vagy kié, és azt gondolom:
szuper - ezt szívesen csináltam volna én. Aztán megszerzem a lemezt.
Amikor felteszem, természetesen kikeresek számokat, melyek jelentenek
nekem valamit, melyekkel tudok valamit kezdeni. Például a Warp-tól
Sheffieldből a 'Fuse', egy szám a kilencvenes évekből - szuper. Vagy
az LFO-fiúk, akikkel egyébként dolgoztam is együtt. Ami nekem egy
kicsit elkallódott, a zene egyszerűségét újra megtalálni. A modern
club-számok bizony szörnyen kevéssel beérik. Egész kevés alapelem,
ez jön be nekem.
Raveline: A techno skálája a számítógép segítségével
végtelenül kibővíthető?
Bartos: Elámultam, milyen hosszan tartanak hangzások,
mert mindig azonos alapritmusú lemezek jönnek. Míg aztán megértettem,
hogy most ez a 4/4 felfogása, és ez most maradni is fog. Hogy egyre töredezettebbek
leszünk. A számítógép magában nekem csak a zenefelvétel egy másik
formája. Azt hiszem, a döntő pont az volt, amikor Edison feltalálta
ezt a hengert, és a hangot először időtől és tértől függetlenül
visszaadhatóvá tette. Ez a kezdet. A felvétel módja nem olyan fontos.
Ha nem lenne Apple-m, zongorazenét csinálnék. Azt használom, ami van.
Picasso mondta egyszer: 'Ha a piros elfogyott, zöldet használok'. Nekem
most egy Apple-m van. De korábban az IBM laptopommal is jól megvoltam.
Ha két év múlva valami más jön, persze a következő darabot használom.
(Markus Schütte interjú)
A cikk német verziója / The German version is from http://kraftwerk.technopop.com.br
fordította / translated by [PJ] Júlia