Honlap » Sajtó » Interjúk, riportok 2000. előtt »
Sound Check Magazine - Karl Bartos
1991. szeptember
Sound Check: Miért döntöttél úgy, hogy új úton
haladsz? Veszekedés volt a Rajnánál?
Karl Bartos: Nem, veszekedés nem, de számomra ideje
volt kitörni a nagyon autisztikus munkahelyzetből. Évekig dolgoztunk zárthelyien
zenénken, hermetikusan lezárt stúdióajtók mögött csavargattuk
szintetizátorainkat, más zenészekkel való kapcsolat nélkül.
Sound Check: De kintről mégis keresték a
kapcsolatot, nem?
Karl Bartos: Igen, persze: David Bowie már a hetvenes években
együtt akart működni. Akkoriban éppen Berlinben élt, intenzíven
foglalkozott a megosztott Németországgal. Ez 76-77-ben volt, a 'Heroes'
készítése alatt, Bowie szívesen csinált volna velünk világturnét.
De ez az együttműködés nem illett a Kraftwerk-elképzelésbe. Én ezt
mindig nagyon sajnáltam.
Sound Check: Tehát ez a tartós elszigetelődési
politika volt a kilépésed oka? Volt mégis veszekedés?
Karl Bartos: Nem, tényleg nem, de a legutóbbi album, a
'The Mix', válogatás az utóbbi 15 évi munkánkból. Szinte egyfajta
visszatekintő keresztmetszet, és záró vonás egyszerre. A készítése
mégis újabb öt évig tartott, ami minden gondosság és technikai malőr
mellett egyszerűen túl hosszú. Nekem a kilencvenes évek a nyitott és
gyors koncepciókéi.
Sound Check: Mit jelentsen ez?
Karl Bartos: Nagyon kíváncsi vagyok, másként: számomra
a techno-pop fejezet még sokáig nem lesz lezárva. Korábban mindig az
volt a problémánk, hogy az emberek szkeptikusan álltak zenei 'futószalagos
munkamódszerünkkel' szemben. Ma mindenki így dolgozik, és már nem is
beszélnek többé hideg szintetizátorhangokról vagy lelketlen
sequencerzenéről. Mindenki számítógépet használ, groove-paramétereket
alkalmaz, és csengő felhasználói felülettel indul el. Ebben természetesen
rengeteg párhuzamot látok.
Sound Check: Miért olyan nehézkes az információáramlás
a Kraftwerk-házból? Wolfgang Flür és a te kilépésed okát nem
lehetett kinyomozni...
Karl Bartos: Pontosan ez a Kraftwerk-koncepció. Semmi
kommunikáció, semmi információ, csak a termék számít. Az ilyesmit következetesen
kell keresztülvinni, különben nem szavahihető. A Kraftwerk egy intézmény
- ahogy a Siemens-névnél sem a gelsenkircheni részlegvezetőt látjuk,
hanem a konszernre gondolunk. A robotok ennek jelképei. Hiszen 15 évig
én is robot voltam, míg néhány hibát nem fedeztem fel a programban,
és meg nem nyitottam egy új alkönyvtárat - és ezt most Electric
Music-nak hívják.
Sound Check: Hogyan lettél egyáltalán kraftwerkes?
Karl Bartos: Amikor 1975-ben az 'Autobahn' a listákon
volt, én még Düsseldorfban a Robert Schumann Intézetben tanultam
dobolni. A Kraftwerk ütőst keresett a közeli USA-turnéhoz, és egész
egyszerűen rákérdeztek a professzoromnál.
Sound Check: És ő téged ajánlott?
Karl Bartos: Igen, és aztán tíz hétig turnéztunk
oda-vissza Amerikában egy kis buszban, a déli államokban kis clubokban
játszottunk, de a Broadway-n is.
Sound Check: És milyen volt a visszhangja?
Karl Bartos: Akkoriban úgy léptünk fel, mint egy
elektronikus vonósnégyes, és az ilyesmihez tényleg mintha egy másik
bolygóról jöttünk volna. Olyan hangszereken játszottunk, melyeket
senki nem látott addig. Az én cigarettásdoboz méretű elektronikus
dobfelszerelésem a rockkal terhes amerikai közönségnek sci-fi volt.
Sound Check: Tehát az elektronikus hangszerekkel való
munka számodra nem szörnyű átállás volt?
Karl Bartos: Az 'e-zene' már a második világháború
óta fordult az elektronika felé. Ütősként különösen hozzá
lehetett férni ehhez a repertoárhoz, és a vele összefüggő előadási
technikákhoz, és én persze már megbarátkoztam a hangnak ezzel a fajtájával,
mindamellett kevéssel vizsgáim előtt álltam.
Sound Check: Itt Karlheinz Stockhausen, John Cage vagy
Mauricio Kagel műveiről beszélsz?
Karl Bartos: Igen, persze, adtam elő annak idején olyan
darabokat, mint Stockhausen 'Kontakte' vagy 'Kurzwellen' című művei,
melyeknek már egyáltalán nem volt közük a klasszikus ütőstechnikákhoz.
Az ember stopperóra segítségével dolgozik magnókkal és rövidhullámú
vevőkészülékekkel, triangulum és szambacsörgő helyett.
Sound Check: Hogyan dolgoztatok a Kling Klang Stúdióban?
Igaz az anekdota, hogy szabályos 'műszakba' mentetek a stúdióba?
Karl Bartos: Az évekig tartó mindennapos összejövetelt
a stúdióban már rituáléként tudnám jellemezni. Magától értetődően
fagylaltkelyhek sokaságát is elfogyasztottuk. Számomra ez valami mágikus
kör volt.
Sound Check: Hogy nézett ki részleteiben a munka? Mi
volt a te részed?
Karl Bartos: Pontosan körülhatárolt munkaterületek
nem voltak. Inkább olyan volt, mint egy nagy csoport-improvizáció váltakozó
hangszerekkel. Mindenhol megnyomtunk, megütöttünk vagy elcsavartunk
valamit...
Sound Check: És soha nem voltak hibák?
Karl Bartos: Dehogynem, de a legszebb és legérdekesebb
hangok és ritmusok tulajdonképpen véletlen vagy a gépek hibás működése
folytán jöttek létre. Különösen a régi analóg készülékek fejtik
ki néha a saját elképzelésüket a zenéről. Amikor bekapcsolunk egy
szintetizátort, és az így csinál: 'bloop', aztán közben röviden
elmegyünk enni, és amikor visszajövünk, a megemelkedett üzemi hőmérséklet
miatt a hang megváltozott, és a gép azt mondja, 'bleep'. És ekkor mi
olykor a jó pillanatban megnyomtuk a piros felvételgombot.
Sound Check: Hamarosan producerként is fogsz
dolgozni?
Karl Bartos: Vannak már termékek, melyek érdekelnek.
És pillanatnyilag mindenre nyitott vagyok. Éppen különböző szinteket
tesztelünk. Ez lehet más zenészekkel és gyártókkal, de lemezcéggel
való együttműködés is. Mindenesetre már vannak konkrét ajánlatok
az USA-ból, Angliából és Belgiumból. De pillanatnyilag többet még
nem szeretnék elárulni.
Sound Check: Rebesgetnek egy együttműködést a
KLF-el...
Karl Bartos: Szeretem a híreszteléseket, de a fiatal
zenekart, amellyel jelenleg stúdióban dolgozom, nem The KLF-nek hívják.
(Elizabeth Lendzian interjú)
A cikk német verziója / The German version is from http://kraftwerk.technopop.com.br
fordította / translated by [PJ] Júlia