Honlap » Sajtó » Interjúk, riportok 2000. előtt »

Triad Magazin - Ralf Hütter és Florian Scheidner

1975.

Triad: Használhatjuk az 'űrrock' kifejezést a zenétekre?

Ralf: Az ipari nemzedék tagjai vagyunk. Felnőttünk...

Florian: ...nagy hatással vannak ránk azok a gépies ritmusok, amelyeket használunk a zenénkben, ez a világ mechanikai jellege. Nem ellenségünk a technika. Úgy használjuk azt, ahogy van. Kedveljük a természetet is, de nem állíthatod, hogy a technika bármennyivel jobb vagy rosszabb mint a természet. Ezeket a dolgokat úgy kell elfogadnod, ahogy világon vannak.

Ralf: Van az űrre utaló jellege a zenénknek, ilyen a Kometenmelodie (üstökös melódia), de van olyan földi vonatkozása is, amely nem a külső világűrre, hanem a belső űrhöz, az emberi lényhez és testhez kötödik és nagyon közel van a mindennapi élethez.

Florian: Filmeket nézünk, látványbéli impressziókat kapunk, ezek gyakran befolyásolják a zenénket, és így az hangzó filmmé vagy hangzó költészetté válik. Ez az útja annak, ahogyan a látottakat és hallottakat megpróbáljuk kifejezni. Néhány évvel ezelőtt turnéztunk és az történt, hogy egy hosszabb út végén lejöttünk az autópályáról, aztán amikor elkezdtünk zenélni, akkor benne maradt a sebességünk a zenénk ritmusában. A szívünk még gyorsan vert, így az egész ritmus nagyon gyorssá vált.

Triad: A pörgő rulettkerék ez egyik dallamotok alapja.

Ralf: Igen, a mozgás. Az ötlet az volt, hogy összegyűjtsünk változó jelenségeket, mivel a zene maga is változó jelenség. Ez foglalkozik az idővel is az időben való mozgással. Ez soha nem ugyanaz.

Triad: Táncolható a zenétek egy része?

Ralf: Igen, Németországban néhány modern balettársulat használta a zenénket saját balettjük létrehozásához.

Florian: A koreográfia olyan volt, mint egy robot tánca. A színpadi mozgás nagyon mechanikus volt.

Ralf: Amikor fellépünk, akkor nekünk is van egyfajta táncunk. Ez nem a testünk mozgása, hanem tudatunké. Táncosnak érzed magad.

Florian: Az elménk táncol. Az elektronika táncol a hangszórókban.

Ralf: Ez a gondolat régóta megvan, de csak az utóbbi évben tudtuk kifejezni, hogy amit mi érzünk, az egy hangszóró zenekar. Ez az, amit mi Kraftwerk alatt értünk, egy nem akusztikus, elektronikus hangszóró zenekar. Az egész dolog egyetlen hangszer. Játszunk keverőkön, magnószalagokon, fázistolókon, játszunk a Kraftwerk teljes apparátusán. Ez a hangszer. Ide tartoznak a fények és az atmoszféra is.

Florian: Néha megízlelem a hangokat. Sokkal több érzés van bennük, mint amennyi átmegy a fülünkön. Az egész testünk érzi a hangokat.

Ralf: Gondoljunk a fákra. Mihez hasonló a hangjuk? Nem kell hallhatóvá tenni a hangjukat. Csak a benyomásainkat tudjuk leírni, aztán majd az olvasó el tudja képzelni vagy spirituálisan elő tudja állítani az agyában a hangokat.

Triad: Hallgattok az elektronikustól eltérő zenéket is?

Ralf: Ó, igen. Néha hallgatjuk a rádiót, aztán az életet, a lármát vagy mindazt, amit az emberek rendszerint zajnak tartanak; ezek természetesen forrásai a környezeti zenének. Ha sétálsz az utcán, szimfóniát hallhatsz, ha eléggé nyitott vagy ennek meghallására.

Florian: Ez az, amit megtanulsz az elektronikával való foglalkozás közben. A hangok forrására figyelsz, a füleid megtanulnak bármilyen hangot elemezni. Hallunk egy repülőgépet elhaladni a fejünk fölött, és én ismerem a hangjelenség egészét, a hang felépítését, a fázisokat, visszhangokat. Ugyanez történik a természetben is.

Ralf: ...és minél többet megismersz, annál jobban élvezed. Bármikor felfedezhetsz olyan új hagokat, amilyeneket előtte még soha sem hallottál. Néha elképesztő a hangok környezete. Ez lehet egy park, állatok, autók és emberek hangjainak keveréke.

Florian: Az asszociációs mező nagyon nagy a zenében. Ha valaki csinál néhány különleges hangot, kazettára rögzíti, majd pedig adásba küldi 50, 100 vagy 1000 embernek, akkor mindegyik hallgatónak más-más benyomásai lesznek a hallott hangoktól. Ez nem olyan, mint a mozi, ahol mindenki közel ugyanazt érzékeli. Azt gondolom, hogy a látható dolgok rögzítettebbek, de ha van zenéd, akkor valójában különféle zenéid vannak az emberek agyában.

Ralf: Igen, zenék. Sokféle zene.

Florian: Amikor a színpadon állsz, fókuszálhatod a zenét az összes különféle emberre, de tudod, hogy mindannyian másképp érzékelik. Néhányan elalszanak, páran izgatottak lesznek, mások nem szeretik ezt és kimennek, megint mások bejönnek és vannak, akik végül a helyükön maradnak. Tehát különféle reakciókat vált ki ugyanaz a dolog.

Ralf: Olyan módon improvizálunk, ahogyan azt a keleti zenében teszik. Ez nem harmónikusan struktúrált.

Florian: Előnyben részesítjük a 'hangcsinálást', a hang szimfóniákat. Egy csomó természetes harmóniát használunk ... hasonló származik a felhang skálából. Megpróbáljuk a dolgokat egyszerűsíteni, jobb az egyszerűbb. Régebben próbáltunk egy csomó bonyolult ócskaságot csinálni, akkor, amikor mindenki igyekezett lejátszani annyi hangot egy másodperc vagy egy perc alatt amennyit bírt, de egy idő múlva mi visszatértünk a lényegi dolgokhoz.

Ralf: Szembesülnünk kell önmagunkkal, hogy eldönthessünk, hogy mi az, amit csinálni akarunk. Nem lehet elbújni túl sok hangjegy vagy...

Florian: ...hangfal mögé.

Ralf: Fel kell nyitni a legegyszerűbb dolgokat.

Florian: Nem szeretjük a bombasztikus hangokat, sokkal inkább a kifinomult, kicsiszolt hangzást.

Ralf: Évekig tartott, amíg lépésről lépésre haladva megkaptuk azt a hangzást, amit most csinálunk. És további lépések szükségesek, ha valami mást akarunk.

Florian: Akusztikus hangszerekkel indultunk. Egy csomó barátunk volt, akik velünk zenéltek, de az élet halad és néhányan elhagytak bennünket, mások csatlakoztak hozzánk. Elértünk egy ponthoz, ahol eldöntöttük, hogy nem akarjuk ezeket a lármás dobkészleteket a színen. Egy év óta csak kettőnknek játszunk. Használtunk egy ritmusgépet, de nem teljesen volt kielégítő. Jó lehetett volna egyes darabokhoz, de túl unalmas egy egész esti rendezvényhez, ezért elektronikus dobok építése mellett döntöttünk, mert ritmust akartunk a zenénkbe. Megterveztük és megépítettük őket és most két ütős játszik rajtuk.

Ralf: Sok lehetőséget adnak ezek a dobok a hangok megváltoztatására, mert az elektronikus zene a fehérzajból képződik, megkaphatsz bármilyen frekvenciát, amilyet szeretsz, vagy amilyet akarsz a sajátos zenédhez. És ezekkel az elektronikus hangszerekkel kiválaszthatod a hozzádillő frekvenciákat. Mint egy festő, kiválaszthatod a spektrum bármelyik színét a festményed vázlatához.

Florian: Együtt dolgozunk egy festővel, aki megvalósítja néhány optikai víziónkat.

Ralf: Nem tarjuk magunkat zenészeknek, sokkal inkább olyan embereknek, akik különböző médiumokon illetve módokon fejezik ki magukat, ez lehet akár festészet, költészet, zene vagy film. Az ideálunk, hogy kommunikáljunk az emberekkel.

Florian: Nem tudjuk, hogy ez az egész dolog merre fog sodródni, talán a több látvány vagy a több szó irányába.

Ralf: Várunk a videólemezre, amely nemsoká megjelenik Németországban. Talán ez lehet a következő lépés amerre haladni akarunk, mert van egy csomó vizuális ötletünk zenével együtt és mindkettő hatással van a másikra.

(Szerző: Saul Smaisys)

A cikk angol verziója / The English version is from http://kraftwerk.technopop.com.br
fordította / translated by -activer