Kraftwerk
- egy szó, egy zenekar, egy stílus, egy iránymutatás
Gyarmathy Zsolt írása,
megjelent a Hungarian Synthpop Allstars csoportban,
2020. május 12-19.
Etape 1.
Biztosan van, aki jobban, bővebben és részletesebben ismeri a Kraftwerk történetét, mint én. De az is biztos, hogy mikor Florian Schneider halálhíre eljutott hozzám, édesanyám, mikor elújságoltam neki a hírt, csak ennyit mondott: "Remélem fiam, engem legalább ennyire meg fogsz gyászolni..." Valahol ebben a keserédes megjegyzésben benne van minden. Ezért engedtessék meg néha a személyes hangvétel...tehát dióhéjban:
A zenekar munkásságának megértéséhez kell egy kis kitekintés, helyhiány miatt tényleg csak érintve... Az 1960-as évek politikai-gazdasági változásai nyomot hagytak a kultúrában is. A kettétépett Németország mindig is táptalaja volt a kisérletezéseknek. A teuton emberek jellegzetessége volt mindig is a egyéni útkeresés. így volt ez a zenében is, Ralf Hütter és Florian Schneider-Esleben találkozása forradalmi változást indított el. Az első formáció, az Organisation inkább kísérletező, improvizációs, néha értelmezhetetlen alkotásai nem hagytak mély nyomot bennem, de az éppen ebben az időkben kiteljesedő "Krautrock" zenei forradalomba teljesen befeküdt. Kicsit átgondolva, 1970-ben Kraftwerk néven kiadtak egy albumot, majd 1971-ben a Kraftwerk 2-t. Itt már szigorúbb zeneszerzési vonalat követve, mondhatni hallgatható, szinte slágergyanús szerzeményt is sikerült írni, ez lett a Ruckzuck. Ekkor már a német zeneipar is elismerten nyilatkozott róluk, ebből az időből több koncertfelvétel is létezik, rákereshető, meghallgatható... érdemes. 1973-ban a zenekar kiadja a Ralf und Florian című lemezt, melyen már közreműködik Emil Schult, aki későbbiekben a grafikáért fog felelni, illetve szövegírásban is közreműködik, valamint a dobszekció felelőse, Wolfgang Flür is a zenekar tagja lesz. Ezen a lemezen már van két dal, az Elektrisches Roulette és a Tanzmusik, ami már előjegyzi az új irányvonalat... kifejezetten hallgatható darabok. Ez az időszak még nem hozza meg az igazi áttörést, azt majd az 1974-ben megjelenő Autobahn fogja.
1974-es megjelenésével az Autobahn-nal a Kraftwerk elindította azt a hullámot, melynek a sodrása megváltoztatta a zenei világot. Erről a lemezről már a megjelenésekor szuperlativuszokban beszéltek a kortárs zenészek és a hallgatók is. A lemez inspirációs hatása szinte megfogalmazhatatlan, nem zenei űrt töltött ki, inkább új csapást vágott. A címadó dal kislemez verziója sláger lett Amerikában és Angliában is. Ez egy koncepció-album, egy témára fűzték fel a dalokat, hűen a címéhez. érdekessége, hogy nem színtiszta elektronika, klasszikus hangszerek is hallhatóak, de tökéletes összhangban egymással. A már előzőleg említett Tanzmusik-tételek itt-ott visszaköszönnek, mutatva a zenekar kontinuitási törekvéseit is. Na és a technika...ebben az évben kapja a stúdiójuk a Kling Klang nevet és kezdenek komolyabban is foglalkozni a saját stúdióval, aminek fejlesztése hatalmas szerepet fog jelenteni a későbbiekben, mindezt teljes titokban, ami azóta a védjegyükké vált.
Etape 2️.
1975-ben Karl Bartos csatlakozott a csapathoz, aki novemberben már részt vett a Radioaktivität album elkészítésében. Innentől datálódik, hogy angolul, németül, sőt későbbiekben más nyelveken is rögzítik az aktuális albumot. Ez is egy koncepció-album, sorrendben az ötödik tehát; amely a rádióaktivitásról, rádióhullámokról, a kommunikációról szól, és teljes egészében a Kling Klangban lett rögzítve. Hogyan jutunk el a rádioaktivitástól az elektomos áramon át az információig? Hát így: Radioactivity, Voice of Energy, Transistor, Antenna, Airwaves, News. Ezen az albumon már dübörög a Vako Orchestron billentyűzet, a Moog Micromoog és az ARP Odyssey, na meg "A" vocoder.
Nekem ez volt az első találkozásom a Kraftwerk-kel 1977-ben... Más gyerek még javában egy madzagra kötött deszkát húzva rohangált az utcán, hogy ő egy csuklós busz, én meg az arcomat letéve, tátott szájjal hallgattam nagybátyámnál ezt a lemezt. Nem értettem, mi ez a sercegés meg kattogás az első számban... mondom, biztos rossz a lemez...de nem az volt. Gyönyörűen felvezeti az egész albumot. Ekkor kattantam rá a sztereóra...bár sokáig nem lett sztereo berendezésem, lenyűgözött, amit hallottam. A vocoder itt már teljes terjedelmében dörög, a szomszédok nagyon értékelték annak idején, mikor legalább 5 wattal hallgattam... ennyit (se) tudott a kis lengyel gyártmányú Grundig magnóm. Az Uranium számmal is volt egy kis sztorim, sorban álltam Gyulán a Petőfi mozi előtt valami jegyvásárlás miatt és közben jó hangosan hallgattam az Uraniumot...egy percre rá több felnőtt el akarta tőlem venni a magnót, vagy kikapcsolom...
Mindazonáltal az egész album szokatlanul sötét tónusú, inkább az avantgárd felé közelítő munka, amelyen talán a címadó dal az egyetlen könnyen fogyasztható felvétel, bár nekem személyes "diszkóslágerem" az Antenna, és a maga fél percével az Intermission.
Ezt a lemezt a már említett rokonomtól sikerült 300-ért megvennem 1987-ben. Hazavittem...és ráültem... Ennyit erről.
Etape 3️.
Nekem ez a "legkomolyabb, leghidegebb, legnémetesebb" Kraftwerk lemez, a legjobb borítóval. Erről nem lehet vicceseket írogatni. Mindig is kedvenceim voltak a vonatok, ez az album meg zenei aláfestést biztosított. Az Autobahn-nál nem éreztem az autópályán való száguldás élményét (autónk sem volt, nemhogy autópályánk), de a vonatozás nekem is elérhető volt, nagyon könnyen tudtam asszociálni...csak becsukom a szemem és vonatozok állomásról állomásra. Sokszor csináltam azt gyerekként, hogy a városban este biciklizve, hangosan hallgattam a Trans Europe Express elejét, mindig vissza és visszatekerve a kazettát.
Az 1977-es Trans Europe Express (németül Trans Europa Express) a Kraftwerk hatodik nagylemeze. Az album 119. lett az amerikai listákon, valamint egy érdekesség, szerepel az "1001 lemez, amit hallanod kell, mielőtt meghalsz" című könyvben.
A Trans-Europ-Express (igen, a vagy e nélkül) járatok egykoron behálózták szinte egész Nyugat-Európát, minőségi utazást biztosítva elsősorban az üzleti utasoknak. A vonatok (DB VT 11.5 601) a legmodernebb szerelvények voltak, és már a kezdetektől fogva olyan szolgáltatásokat biztosítottak, melyek Kelet-Európába csak évtizedekkel később jutottak el.
A Trans Europe Express inspirációja állítólag egy ebéd közben kezdődött. Paul Alessandrini Ralf Hütter és Florian Schneider társaságában a Le Train Bleu-ban ebédeltek, ahonnan az étkezők megnézhetik a déli Franciaországba, Olaszországba, Svájcba és a Közel-Keletre induló vonatokat...ez adta az ötletet.
És mi történt eközben 1977-ben? A zeneipart illetően a punk térhódítását láthatjuk: az alapokhoz való visszatérést. Ezzel szemben a Kraftwerk egy olyan albumot alkotott, amely kiterjesztette a zenei világot, egy olyan zenei nyelvet hozott létre, amelyet a Trans Europe Express fogalmazott meg. Nagyban befolyásolta az akkori angol "újhullámos" generációt, úgy, mint például a Human League, Tubeway Army (Gary Numan), Depeche Mode, OMD, és még David Bowie, valamint Iggy Pop is állította, hogy csodálója az együttesnek. Az album nagy hatással volt a kortársakra is (Joy Division, Radiohead, a korai hip-hop művészek, például az Afrika Bambaata). Míg számos, 1977-ben kiadott album rendkívül befolyásosnak bizonyult saját műfajában, ez a lemez univerzálisan hatott szinte mindegyik zenei irányzatra.
A Trans Europe Express-t gyakran idézik archetipikus Kraftwerk albumként. A dallamtémákat gyakran ismétlik, és alkalmanként dobritmus-váltásokkal, néha manipulált, vokoderizált énekkel kombinálják. A monoton, repetitív hatás mechanikus és hipnotikus. Tematikai szempontból a lemezt két részre oszthatjuk: az egyik a valóság és a képzelet közötti különbségeken való elmélkedés. A Hall of mirrors és a Showroom dummies ismétli az üveg, visszatükrözés, illúzió és a megzavarodott identitások villódzó képeit, a másik pedig Európa dicsőítése. Az arpeggiátor euforikus sorozatával kezdve az Europe Endless egy utópikus himnusz a határok nélküli Európában, melyet a zene alapoz meg. A dal és az album egésze a tiszta vonalak, a formák és a funkciók gondosan kalibrált házasságának zenei kivitelezése, amelyet a háború előtti német modernizmus Bauhaus iskolája indított. Az Europe Endless és annak részleges ismételtetése az album végén...Endless, endless...Endlos, Endlos... Utak, vasútvonalak, telefon- és számítógépes központok: a távolság zsugorodása rádióhullámok, műholdas sugárzott képek az egyre gyorsabb technológia alkalmazásával. A Janus-féle technológia engedélyező és tiltó hatásai itt is érvényesülnek: a Kraftwerk a legmodernebb technológiát alkalmazza, a csúcstechnológiát ünnepli, de óvva is int bennünket... miközben csendben fejet hajtanak az osztrák zeneszerző, Franz Schubert munkássága előtt.
Etape 4️.
"A" lemez.
"AZ" album.
Ennél jobb nincs...
A Kraftwerk ezzel az albummal már átlépte a társadalmi és a zenei határokat. A Ralf Hütter és Florian Schneider által a Remscheidi Művészeti Akadémián 1970-ben alapított eredeti koncepció teljesítette küldetését. Az ezt megelőző lemez már kellően gépies volt, ahogyan a zene is maximumig kihasználta a kor elektronikáját, szóval a logikus lépés az, ha mindezt robotok végzik ezután. Ralf Hütter mondta: "Gépeket játsszunk, a gépekkel játszunk." A Man Machine világa is a harmincas évekbe nyúlt vissza, de a technika már nagyon mai. Bartos már társszerző minden dalban, még kidolgozottabbak a ritmusok...a Man Machine könyörtelenül precíziós munka. Már a borító is. Az orosz konstruktivista El Lissitzky ihlette, ez vitathatatlanul a legbonyolultabb kép az alaposan átgondolt lemezborítón. Rengeteget lehetne írni a borítóról is, de nem fogok.
1978. március 29-én tűnt fel először a Die Roboter a német tévében és mutatkozott be a közönségnek. Április 7-én jön ki a "Die Mensh Machine/The man machine" album és beköszöntött a robotos korszak. Ez sikeres egyesülése volt a vizualitásra és hallásra alapozott pop-rock zenének. A The Model kislemezük 1982-ben elérte az angol toplista csúcsát és szintén sláger lett a Neon Lights is. Emlékszem, ez az anyag egy Sony CHF-60-as kazin volt, és állandóan hallgattam. Közben tanultam, vagy olvastam. Ekkor olvastam a Pendragon-legendát, és ekkor lyukasztottam ki a forrasztópákámmal a függönyt.
A Kraftwerk modern világának hatékony játékaival - szintetizátorokkal, beszédszintetizátorokkal, szintetizált ütőhangszerekkel - olyan antiszeptikus elegyet hozott létre, amelyben nincsenek vírusok és baktériumok. Steril világot alkottak. A kommunikáció, mint téma, itt is megmarad, mint az 1975-ös albumon: A The Man Machine hallgatása olyan, mint egy távirat felvétele. Kis dallamokat és prüttyögéseket hallunk egyszerű dalszövegekkel, melyeket hallhat a gépíró hölgy a fülhallgatóból. A korábbi albumok kétértelműsége itt is jelen van, úgy tűnik, hogy a Kraftwerk gépeket imád, de a zenekar valójában elkötelezett a humanizmus mellett és dokumentálják, mennyire érzelemmentes lesz a jövő, ha továbbra is ennyire használjuk a technológiát. A The Man Machine egy nagyon különleges jövőkép. Ez a szervomotorok zúgása, az egysínű vasútok lassú zümmögése, a távoli gépeket manipuláló vezérlőjelek hangja. Hat dal és bő fél óra alatt a Kraftwerk alaposan és tömören feltárja a technológia emberiségre gyakorolt hatását. A korábbi felvételek Az Autobahn, a Radio-Activity és a Trans Europe Express kalandos utazás, ugyanakkor időtálló, ezeken a domináns témák a közlekedés, a rádió és Európa voltak. Ez folytatódik a The Man Machine lemezen is, a dalszövegek, képek és zene tematikus egyesítése, hogy megvalósítsák az a jövőt, amelyben az emberek és a gépek összeolvadnak.
A mechanikus zörgés, amely elindítja a lemezt, és a nyitó zeneszámhoz vezet, a The Robots (vagy a Die Roboter) meghatározza az album hangulatát. A rejtélyes és baljóslatú elektronikus hangzáskép, amely tyúúúkból és lézerekből (mi így hívtuk), de amúgy zap-okból áll, nemcsak a zenei irányt, hanem a lemez fő témáját is megmutatja - ez egy album, amely feltárja az ember kapcsolatát a technológiával, vagy inkább a technológia kapcsolatát az emberrel. Nehéz elképzelni ma már azt a világot, amiben ezek a hangok rögzítve lettek, amikor született ez a szerzemény. A Kraftwerk magába foglalja a tánczene felépítésének jellegzetességeit, ismétléseit, és azt az ipari automatizálással azonosítja.
Ekkor a vokóder még mindig újdonság volt. Ezt a technológiát eredetileg a telefonjelek tisztításának eszközeként fejlesztették ki, és az nem befolyásolja az emberi hangot annyiban, hogy tulajdonságait is átalakítja. A vokóder egy mesterséges hangot generál, csak a rendelkezésére álló elektronikus elemek felhasználásával, a vivőjel harmonikus tartalmának és amplitúdójának megismétlésével. A Kraftwerk volt az első zenekar, amely valóban népszerűsítette ezt a technológiát.
Az Spacelab és a Metropolis instrumentális dalok, amelyek tele vannak pátosszal. A tudományos-fantasztikus hivatkozásuk valóra vált, és Fritz Lang jövőbeli disztópiája rávilágít a kulturális referenciákra, amelyek extra kontextust biztosítanak az album témáinak.
A Model sláger lett, és ennek eredményeként valószínűleg a zenekar legismertebb szerzeménye. Állítólag a kor dívája, Bo Derek ihlette. Ez a dal azonosítja a vágy tárgyát, győzelmet az etika felett, mivel a modell kompromitálja magát és eldobja alapelveit, hogy sikeres legyen. Ennek ellenére Újkígyósón a Kalász diszkóban nem a szövegen rágódtunk, hanem fél-, vagy egészen részegen kisajátítva a szinpadot, ritmikus társasági rituálét végeztünk a Syntax Error tagjaival és kapcsolt részeivel a kilencvenes évek elején erre a nótára...
A Neon Lights az album legszebb kompozíciója. Ez egy modern himnusz, amelynek szintetizátor dallamai a város neonfényeit idézik..., egy modern, ipari várost megvilágító fény útvonalainak pompás emlékezete. Ralf Hütter hangja valódi vágyat ébreszt az unalmas városi táj e torzult, de csillogó ábrázolása iránt.
A Man Machine olyan friss, hogy úgy tűnik, mintha csak most született volna. A Kraftwerknek fantasztikus tehetsége volt az egyszerű, minimális dallamokat tökéletesen használni, így kapcsolva össze az ökológiai embert és az élettelen gépet.
Ezt az áttekintést megfogalmazva el kellett gondolkodnom, miért is sajnálom, hogy mivé lett a mai zene. Úgy gondolom, hogy az a tény, hogy a Kraftwerk zenéje nem pusztán a popzene okos torzulata, hanem annak szimbóluma, mikor a technológia nagyon fontos szerepet játszik a mindennapi életünkben. A Man Machine öröksége kissé különbözik a korábbi Kraftwerk albumokétól, mivel sokkal közelebb van azokhoz a dolgokhoz, amelyek hamarosan meghatározzák az 1970-es évek végén megjelenő elektro-pop első hullámát. A Man Machine volt az első Kraftwerk album is, amely valóban sláger lett. 1982 februárjában az album elérte az Egyesült Királyságban a 100 000 eladást, és bekerült az első tízbe, miközben beterítette egész Európát.
Ez a Kraftwerk albumok szentháromságának második része, amely örökre megváltoztatta a zenetörténet menetét.
Etape 5️.
Az 1981 május 10-én megjelent és majdnem két évig készülő Computer World album témája a számítógépek szerepe a jövőben. Ez óriási sikert hozott, ennek is a Pocket Calculator című száma, amelyikben Ralf énekel, hogyan tud az ő számológépe zenélni... Ez a szám későbbiekben kedvenc koncertszám lett, ahol is a tagok a színpad szélén játszottak, és megengedték a közönségnek, hogy nyomogassák a szerkentyűket. Másik sláger a Computerlove... nekem túl populáris, de itt lehet kis párhuzamot vonni a TEE-vel. Elkezdték a nehéz, de sikeres koncertsorozatot, melynek részeként első alkalommal látogattak hazánkba és mindjárt két egymás utáni napon játszottak a Kisstadionban 1981. augusztus 14. és 15-én.
"Számítógépes világban élünk, tehát dalt készítünk róla." Ralf Hütter a jellemzően homályos őszinteséggel választotta ezeket a szavakat, hogy megmagyarázza a Kraftwerk 1981. évi Computer World albumának koncepcióját.
A szintetizátorok és a dobgépek egyre inkább megfizethetőek lettek, tehát a Computer World azt a pontot jelöli, ahol a Kraftwerk befolyása szó szerint hallhatóvá vált a zenei stílusok egész sorában, különösen a szintipop és az újhullámos érában.
Miből épül fel a kommunikáció? Adó-csatorna-vevő. Ezen fut az információ, kettes számrendszerben. Ezt minden gyerek tanulja informatika órán. A Numbers és az It’s More Fun to Compute dalok leképezése ennek, ráadásul a két legenergikusabb dal az egész Kraftwerk univerzumban.
A Computer World remegő impulzusa, a három hangjegyű dallama, Hütter egyik legszembetűnőbb dalszövegét tartalmazza. Kihúzza a kormányzati és pénzügyi intézmények listáját - "Interpol és Deutsche Bank / FBI és Scotland Yard" - egy szintetikus hang adja az "Üzlet, számok, pénz, emberek" ellenpontját. A leggazdagabb gazdaság mellett a dal a modern világunk magánéletet fenyegető összekapcsolódását ábrázolja; ez már 1981-ben nyilvánvaló volt. A szám német nyelvű változata további sorokat tartalmaz, amelyek még kifejezettebben szólnak a kormányzati adatgyűjtésről... Témáik és szövegeik annyira modernek ma is, hogy csodálkozhatunk, amikor elolvassuk őket. "Itt ülök az otthoni számítógépem mellett, és magamnak programozom a jövőt..." És egy kérdés: itt, a Facebook és a Twitter, a Google és az Apple, az okostelefonok és az alkalmazások világában mi is történik manapság?
A mókás, de annál bonyolultabb Pocket Calculator/Dentaku egy remek induló, a Texas Instruments és a Casio számológépek hangjait rakja értelmezhető hangmagasságokba. A prófécia ismét Hütter szájából szól: "Egy speciális gomb lenyomásával kis dallamot játszik" ... megjósolja a technológia mindennapi használatát. Ez a dalpáros jelent meg kislemezen hazánkban a Pepita kiadásában.
Ez a lenyűgöző nyitó triád csak a Kraftwerk egyik legemberibb dalát vezeti fel, a Computerlove-t. A dal tovább fokozza a zenekarnak az emberiség és az általa létrehozott technológia közötti összetett kapcsolatokat.
A Pocket Calculator fent említett instrumentális betétein túl még a Home Computer megjósolja a techno jövőjét. Ez a dal a Kratwerk kvinteszenciája nekem. Úgy hullámzik, mint ahogyan Detroit zenéje fog a későbbi évtizedekben. A szám klausztrofób atmoszférája, az album óvatos témáinak instrumentális megismétlése...ez a dal összegzi az egész albumot.
A Computer World még a mai napig is inspirálja a politikai és társadalmi gondolkodást. Ez az utolsó a három, rendkívül fontos Kraftwerk album sorozatban, a mély gondolatokkal és technikai bravúrral bíró trilógia végső darabja. A Trans-Europe Express, a Man Machine és a Computer World ötletei továbbra is hatást gyakorolnak az emberekre, miszerint, hogy mozdítsuk előre a világot egy korábban elképzelhetetlen jövőbe.
Amikor Arthur Baker hangmintákat vett a Trans-Europe Express-ből a Planet Rock-hoz, és olyan tanítványok, mint a Depeche Mode, az OMD és a Gary Numan, hatalmas slágereket írtak...a Computer World bebizonyította, hogy a nagymestereknek még mindig vannak ötleteik. A korábbi albumokkal összehasonlítva a The Man Machine-hez áll a legközelebb, összhangban hosszútávú erőfeszítésekkel, de inkább a rövidebb dalokra helyezték a hangsúlyt, elhagyva a hosszabb, de nem epikus kompozíciókat.
Hogy lehet, hogy a Kraftwerk zenei és tematikus szempontból még mindig olyan modernnek tűnik? Ralf Hütter erre már válaszolt 1979-ben: "A háború utáni időszak törmelékéből kell építkeznünk. Hatalmas sokk volt, de nagyszerű lehetőség."
A Kraftwerk az NSZK terméke. Nem akartak másokat másolni. Meg akarták találni a saját hangjukat, ezért is kedvelték az ipari népzene kifejezést. A jelenből a jövőbe akartak költözni, és meg is találták ennek a lehetőségét, kifejezőkészségét.
1978 óta ekkor jelenik meg új promóciós fotó a zenekarról. Ironikus ez az önszabályozott elszigeteltség, hogy egy együttes, amely tiszteletben tartotta a technológiai fejlődést, különösen a kommunikáció területén, szinte minden kapcsolatot megszakított a médiával. Hütter szerint ez tükrözi a "zenei munkások" filozófiáját; csak a hallgatósággal és a közönséggel kommunikálnak.
"Nem zenésznek gondoljuk magunkat, hanem inkább olyan embereknek, akik megalkotnak különböző kézségeket, legyen az festmény, költészet, zene, vagy akár film. Ez az ideális emberekkel való kommunikáció."
Etape 6️.
Boing bumm csakk. Boing bumm csakk tyutyutyú... Az istenek hangjai...
Az Electric Cafe a Kraftwerk kilencedik stúdióalbuma, amelyet eredetileg 1986-ban adtak ki. Az eredeti 1986-os Electric Cafe angol és német nyelven énekelt verziókkal, valamint egy korlátozott spanyol kiadással, a Techno Pop és a Sex Object verzióival, csak spanyol dalszövegekkel jelent meg. Ez volt az első Kraftwerk lemez, amelyet túlnyomórészt digitális hangszerekkel készítettek, de még mindig analóg technikát használva, mesterszalagokra rögzítették azt.
Az albumon 5 évig dolgoztak. Düsseldorfban vették fel, elsősorban az E-mu Emulator II (korábban a Tour de France -nál és a Techno Pop album demoján is használták), Yamaha FM szintik, a Linn dobgépei és digitális effektprocesszorok használatával. A végső keverést a New York-i Right Track Studios-ban végezték, Bob Ludwig masterelte François Kevorkian közreműködésével - őt a Depeche-sek a Violator lemez kapcsán ismerhetik. Itt rögzítették a Telephone call egyetlen felvételét, a Synclavier rendszer használatával. Ez az utolsó Kraftwerk album, amelyen Wolfgang Flür dobos szerepel - csak a borítóképén jelenik meg, a felvételeken már nem. 1987-ben távozik is. A munka megkezdődött már 1982-ben, de a projekt késett több okból is: Ralf Hütter kerékpáros baleset szenvedett 1982 májusában, majd, hogy az album produkciós minősége nem volt kellően élvonalbeli, és általában véve Hütter inkább a kerékpározásra, mint a zenekar tevékenységére koncentrált. Az új album kezdetben Technicolor munkacímet kapott, de ezt a nevet el kellett hagyni, mert védjegy volt. A javasolt új cím Techno Pop lett. A kezdeti számlista négy tételből állt. Az első szám, a Techno Pop, az LP egyik oldalán lett volna, a Boing Boom Tschak, Techno Pop és a Musique Non-Stop eredetileg egybekevert változata, ahogyan a végleges verzióban is megjelentek, a másik oldalon a The Telephone Call, a Sex Object és a Tour de France.
1983-ban kislemezen megjelent a Tour de France, viszont nem kapott akkora elismerést, mint remélt a zenekar...itt Hütter balesete is biztosan szerepet játszott. Nekem személyes nagy kedvencem az a dal. (Az béna, aki egyszer legalább nem játszotta fel... Ennek a számnak a kottája eredetiben meg volt nekem, de aztán megbecsült helyre került...a kraftwerk.hu tulajdonosához, üzemeltetőjéhez.) Nem is került fel a végleges verzióra. Szerencsére az idő megmutatta, hogy a Tour de France-ban van kraft, és ezt a XXI. század elején önálló életre is keltik...
Az EMI Records bejelentette a Techno Pop album megjelenésének dátumát. Promóciós hirdetéseket tettek közzé, és a projekthez hivatalos katalógusszámokat rendeltek.
Egy albumkoncepción dolgoztunk, a Technopopon, de a kompozíciót kifejlesztettük és megváltoztattuk a címeket - magyarázta Hütter. De a lemezkiadónál valaki mellényúlt... 1986-ra az album A oldalán három dal található, amelyek ismétlődő elemekkel tarkított három változatból állnak. (Például néhány sáv a Musique Non-Stop dallamból hallható a Techno Popban.) Elsősorban instrumentális, a dalcímek és más kifejezések beszélt módon történő felhasználását hallhatjuk, szemben az énekelt, narratív dalszövegekkel. A Techno Pop és a Sex Object dalok részleges spanyol nyelvű dalszövegeket tartalmaznak. A B oldalon szintén három dalt találunk, a valamivel poposabb formátumot követve. A Telephone Call dal (német változat: Der Telefon Anruf) figyelemre méltó, mivel ez az első és egyetlen Kraftwerk dal, amelyen Karl Bartos szerepel...a hangja. Az album a címadó Electric Cafe dallal zárul, amelyben francia nyelvű dalszövegeket is hallhatunk…Ezen a lemezen a multikulturalizmus ilyen téren ugyanolyan nagy szerepet kap, mint a Trans Europa Express-en Európa témája.
Az évek során felmerült, hogy létezik-e elveszett Kraftwerk album (azaz ki nem adott dalok-felvételek) az 1982 és 1986 közötti négyéves időszakból. A Kraftwerk közismerten titkolózó, ezért a zenekar különféle tagjai által készített interjúkból próbáltak valamiféle infót leszűrni. A Techno Pop és a Sex Object dalok bootleg felvételeit, amelyek állítólag a korai Technicolor / Techno Pop demói voltak, évek óta elérhetőek, mindegyiken észrevehető, hogy eltérő hangzással és néhol eltérő szerkezettel rendelkezik a végső albumhoz képest. Különböző időpontokban adott interjúkban Hütter, Bartos, Flür és Schneider kijelentette, hogy nincsenek kész, de kiadatlan dalok ebből az időszakból, és hogy az eredeti Technicolor és a Techno Pop összes anyagát végül átdolgozták a kész albumra. Hütter megjegyezte: Nem arra fordítunk időt, hogy egy dal 20 verzióját elkészítsük. Amit elindítunk, azt kiadjuk.
Két kislemez került kiadásra az albumról, a Musique Non-Stop és a The Telephone Call. Mindkettőt promóciós videók kísérték. A Music Non-Stop (a The Mix későbbi verziója alapján) 1991 óta a Kraftwerk koncertek záró darabja.
Az 1984-ben megalkotott és 1986-ban kiadott Musique Non-Stop című videó önmagában figyelemreméltó. A korának bonyolult animációját Rebecca Allen készítette, a York-i Műszaki Intézet által kifejlesztett animációs szoftver felhasználásával. Az album lassú előrehaladása a szoftver-animáció munkálataihoz képest azt jelentette, hogy Allennek a videoanyagot archiválnia kellett, amíg Hütter és Schneider 1986-ra elkészült a zenei anyaggal, majd hogy New Yorkba utazzanak, hogy a Musique Non-Stop végső verziója elkészülhessen... és nagyon nagyot üssön.
A közönség általában úgy reagált a lemezre, hogy a zene kissé steril és kevésbé vonzóbb, mint fogalmilag összetartóbb elődje, a Computer World. A zenekar négy előző albumához képest néhány kritikus rámutatott arra, hogy nincs erős téma, amely összekapcsolná az Electric Cafe anyagát. Ezenkívül a közel fél évtized szünet alatt, míg a lemezen dolgoztak, elvesztette a zenekar a lendületét. Miközben elismerték a Kraftwerk olyan csapatokra gyakorolt hatását, mint például a Depeche Mode és a The Human League, Ian Cranna újságíró a Smash Hits-ben az albumot őszintének, de meglehetősen unalmasnak írta le, és hozzáteszi, hogy csak azt lehet feltételezni, hogy ez a saját szórakoztatásukra készítették. Nyilván nem ért hozzá, ezt üzenem neki. Anno rettenetesen vártuk, hogy megjelenjen... mert hogy a Pocket Calculator kislemez után ezt a lemezt is kiadták Magyarországon Gong MKL 37117 katalógusszámon.
Az EMI Records, a Mute Records és az Astralwerks Records 2009 végén kiadta az Electric Cafe remastered verzióját CD-n, digitális letöltéssel és bakeliten. Az album címe ismét Techno Pop lett.
Moby a következőket mondta az album kapcsán: "A kortárs elektronikus zene számára a Kraftwerk az, amit a Beatles és a Rolling Stones voltak a kortárs rockzene számára."
Etape 7️.
Itt és most szögezem le, nekem ez a lemez tetszik. Az Electric Cafe után lehetett hallani mindenféle dolgokat a zenekarról, ugye internet nem nagyon volt, így a nagy csend gondolkodásra adott okot... Mindenesetre az 1991. november 29-i koncert azért helyre tett bennem sok mindent, még akkor is, ha nem tűnt fel, hogy két tag nem az, akire én gondolok...Na, de menjünk sorban.
1991. június 11-én adta ki a Kling Klang és az EMI Európában, az Elektra Records révén Észak-Amerikában is megjelent az új anyag. A zeneszámok újból felvett és bizonyos esetekben újrarendezett változatait tartalmazza. Ralf Hütter az interjúk során kijelentette, hogy a The Mix-et egyfajta élő albumnak tekinti, mivel ez rögzíti a zenekar folyamatos digitális improvizációinak eredményeit a Kling Klangban. A zenekar 1990-ben visszatért a színpadra kilenc éves szünet után, és azóta is a zenekar setlistje, az eredeti felvételek helyett a The Mix-ből készített változatokon alapszik.
Az album meglehetősen vegyes fogadtatásban részesült. Sokan csalódtak az új kompozíciók hiánya miatt, ráadásul az újra felvett művek kevesebb régi rajongót találtak meg, ennek ellenére sikeresnek mondható. A The Mix-et teljesen digitálisan hozták létre egy olyan időszakban, amikor a technológia még nem érte el a teljes kiforrottságát. A Düsseldorfban lévő Kling Klang stúdiójukat és székhelyüket digitálissá alakították, ők (vagy helyesebben mérnökeik és jövőbeli zenekar tagjuk, Fritz Hilpert) minden hangot, amit eddig rögzítettek a 24 sávos analóg mesterszalagokról digitalizálták. A teljes zeneparkot úgy alakították át, hogy a Kraftwerk egész stúdióját turnéra vihette, összeszerelheti bárhol, ahol játszottak. Ezen felül először Wolfgang Flur, majd Karl Bartos távozott a zenekarból, helyükre Fritz Hilpert és Henning Schmitz került. Flür kijelentette, hogy vonakodik "a világ leghíresebb hanglaboratóriumának legjobban fizetett munkatársává" válni, míg Bartos emlékezetesen 1993-ban kijelentette, hogy "a nyolcvanas évek végére a Kraftwerk megbénult óriás lett. A belső szerkezet nem tett lehetővé új ötleteket." Tekintettel a The Mix-szel kapcsolatos új ötletek szegénységére és az új anyag nyilvánvaló hiányára, szavai depressziósan pontosnak tűntek. Az első termék, amely ebből az új, digitális műhelyből származik, megtévesztő, mert a Kraftwerk nem remixelte régebbi dalait, hanem újból felvette őket. Az eredményül kapott album furcsa hibrid - nem egészen a legjobb, és nem pontosan a remix album. Szerencsére nagyon erős gyűjtemény. Ez jó bevezetés az új hallgatók számára, míg a régebbi anyag új verziói eléggé különböznek egymástól, hogy érdekes legyen a régi rajongók számára is.A The Mix 1991-ben közvetlenül ebből a folyamatból nőtt ki. Sok hallgató általában sterilnek találta, összehasonlítva az analóg elektronikával, amelyet a Kraftwerk korábbi felvételeinek többségénél alkalmaztak.
Nincs például a "Showroom Dummies", a "The Model" vagy a "Tour de France". Ugyanakkor az 1981-es kétoldalas Dentaku, a Pocket Calculator japán nyelvű változata rajta van. A Computer Love tompított krómolvadéka valahogy ellágyult...nem karcol...nekem legalábbis. Mivel óriási hatással voltak a műfajra, ez a Kraftwerk számára tökéletesen illeszkedő dolog, a The Robots nagyszerű dalválasztás egy e-generációs remake számára. Az eredetiben kemény élek és szögletes elektronika volt, és az itt alkalmazott simítási folyamat nem biztos, hogy jól áll neki - a Metropolis vagy a Neon Lightsnál jobban működtek volna szerintem.
A kompromisszum egyáltalán nem Kraftwerk jellegzetesség, szerencsére vannak olyan dalok, amikben ezt abszolút nem is érezhetjük. A Trans-Europe Express / Abzug / Metal on Metal sorozat ezt úgy érheti el, hogy az eredeti dal hangjait nagyjából eredetiben meghagyja, de a hangsúly áttevődik a Metal on Metal-ra... A Radio-activitynél elmarad a feszes minimál dob-koppanás, amely az eredeti hangulatát megadta, felváltja egy laza diszkós négynegyed, majd a a robot-haiku - Csernobil/ Harrisburg / Sellafield / Hirosima - hatalmasat robban és viszi tovább a számot.
A The Mix Autobahn verziója, a Kraftwerk egyik legismertebb darabja, hogy a legrosszabbat és a legjobban is szemléltessem... Az új verzió hossza nagyrészben helyrehozhatatlanul értelmetlen: itt egy szintetikus akkord, ott egy élesebb dob, de az eredeti lüktetése nélkül. Ebben az összefüggésben hihetetlenül hangzik a dallam dicsőséges naivitása, amelynek szublimitása legalábbis részben annak köszönhető, hogy annyira közel állt a hétköznapi emberekhez. Önmagában ez aligha nagy durranás, de arra ösztönzi a hallgatókat, hogy milyen lehetett volna a The Mix, ha a Kraftwerk úgy dönt, hogy ezeket a számokat radikális módon dolgozza fel, ahelyett, hogy alapvetően a tánczene kilencvenes évek eleji iparági szabványához igazította volna őket. Fájó, de a régi Kraftwerk munkatárs, Emil Schult (aki az eredeti Autobahn borítót festette és gyakorlatilag az "ötödik robot", aki segített a zenekar vizuális és tematikus nyelvezetét megalkotni) pontosan fogalmaz: Leonardo Da Vinci visszahozta volna a Mona Lisa-t és átfestette volna ezért? Azt hiszem, nem. Az Autobahn nem igényelte a Kraftwerk remixét.
Figyelembe véve az eredeti dalok innovációját és erejét, azok "modern" kifejezésben történő újrateremtése mindig magas labda volt, még akkor is, ha a remixelők maguk a zeneszerzők voltak.
A mai etape lezárásaként néhány szó a pesti koncertről... Az Electric Cafe utáni időszakomban ismerkedtem meg az elektronikus zene más stílusaival, a Kraftwerk kicsit háttérbe szorult. De, amikor megtudtam, hogy lesz koncert, nagy várakozással tekintettem rá. Szokásos haveri körben érkeztem a koncertre, és nagyon titkosan egy diktafont is sikerült becsempészni a küzdőtérre... Ez a felvétel biztosan kinn van a neten, ugyanis már hallottam egyszer-kétszer... És hogy mennyire nem voltunk tisztában, hogy milyen dalokat fogunk hallani? Kórusban üvöltöztük, hogy Ruckzuck, meg Spule 4... Persze nem voltak... és máig tartó barátságok szövődtek a küzdőtéren.
De akárhogyan is nézzük, a The Mix-szel a Kraftwerk ismét köztudatba került és jóval szélesebb rétegek ismerhették meg a zenéjüket ezen a lemezen keresztül...hisz valljuk be...itt ez volt a koncepció.
Etape 8️.
A Tour de France Soundtracks (2009-ben Tour de France néven került kiadásra) a Kraftwerk tizedik stúdióalbuma, amelyet 2003 augusztusában adtak ki. Az éves francia Tour de France kerékpárverseny, és általában a kerékpározás a témája.
Az albumot az első Tour de France 100. évfordulójára vették fel, bár nem került párhuzamba a megjelenés. Ez magában foglalja az azonos nevű 1983-as számuk új felvételét...mindkét kiadás borítói közel azonosak. A kiadás bejelentése nagy várakozást váltott ki, mivel 12 év telt el a legutolsó album óta.
A dalszövegeket Ralf Hütter és Maxime Schmitt közösen írta, aki korábban a Pathé-Marconi (az EMI csoport tagja, a Kraftwerk zenéjét Franciaországban terjesztő társaság EMI csoportjába tartozó Capitol) igazgatója volt, és azóta együttműködik a zenekarral. A Tour De France Soundtracks aligha forradalmasítja az elektronikus muzsikát, ugyanakkor bizonyítja, hogy a Kraftwerk még mindig "ott van". Úgy teremtettek megint elektrót, hogy elkerülték a trendzenét, és onnan visszahajló törekvések is érintetlenül hagyták őket. Saját magukat adták, a hamisítatlan, csak rájuk jellemző mikrouniverzumot. A puristák boldogan dörzsölhetik tenyerüket, míg az örökös innovációt keresők alighanem csak a technikai tökéllyel, a kifinomultsággal elégedettek.
A nyúlfarknyi szintetizátor-futam Prologue-ot a Tour de France három etapja követi: gyorsan indul be a verseny (Etape 1), majd alig érzékelhetően átalakul a textúra, egyre harmonikusabb a vokál (Etape 2). Az Etape 3 megtört, csillámos szintivel nyit, aztán az Etape 1 főtémája variálódik. A szakaszok egységes megamix-szé állnak össze, felettébb izgalmas részletekkel. A pergősebb Chrono kissé az űrbe ível, diszkréten adagolt űrzenei effektekkel. A Vitamin a sláger: monoton szövegével, könnyedén táncra gerjesztő ütemeivel, klasszikus-melankolikus melódiáival.
Aéro Dynamik, Titanium, ElektroKardiogramm: követve a nemes hagyományokat, a zenék - ha kell, a szívverést imitálva - a beszédes címekre rímelnek. És így tovább, ugyanez a La Forme-ról, vagy a Régénerationról szintén elmondható. Egyre minimálisabb az eszköztár, egyre éteribb, tisztább a sound. A záró téma, az 1983-as Tour de France átirata esetében valahogy túl evidens az összegző szándék; igaz, a hangutánzó effektusok sikeresen visszaadják a verseny légkörét, és még a klasszikus elektro-értékeket is felcsillantják.
Tulajdonképpen a Kraftwerk a nyolcvanas évek kezdete óta az addigra végérvényesen cementálódott státuszából él. A Computerwelt után némi "üzemzavar" támadt az Erőműben, ami öt éves albumközi szünetet eredményezett, az 1986-os Electric Cafe pedig olyan jó, amilyennek lehúzzák páran. A zenekar fennállása óta először fordult elő, hogy a kortársak beérték őket. A Kraftwerk a fiaskó óta nem is hallatott magáról - az 1991-es The Mix című remix-egyveleget, az 1999-es hannoveri világkiállításra készült Expo 2000 kislemezt és az újrakiadásokat leszámítva. A hónapokkal előre beharangozott, elektronikus zenei berkekben feszülten várt nagy visszatérés azonban sajnos felemásra sikerült - igaz, lehetett volna rosszabb is. A Tour de France Soundtracks nem vadonatúj anyag, hanem a fent említett "üzemzavar" időszakának egyik kevésbé sikerült termékét aktualizálta hűséges hangmérnökök (Fritz Hilpert és Henning Schmitz) segítségével az időközben a két őstagra visszafogyatkozott Kraftwerk.
Egy ilyen formátumú zenekarhoz nem lehet nem érzelmi alapon (értsd: objektíven) közelíteni: bármi is szól, az mégiscsak a Kraftwerk! Ha mégis észérvek alapján értékelünk, akkor persze eleve nem várhatjuk el, hogy a revelációtól leessen az állunk: még a legformabontóbb innovátorokat is legyűri az idő, elkerülhetetlen a lemaradás. A legtöbb, amit elvárhatunk, az a szinten tartás, és ezt a Kraftwerk teljesíti. A modern deep house-os, micro house-os hangszerelés ellenére minden ízében klasszikusan "kraftwerkes": minimalista maximalizmus (a legapróbb részletek gondos kidolgozása úgy, hogy a végeredmény teljesen egyszerűnek hangozzék), tökéletes letisztultság, hipnotikus hatásmechanizmusok jellemzik, "emberi gépiesség". Talán már nem annyira avantgárd és futurista, mint 25 éve, viszont azzal a lúdbőröztető élménnyel szolgál, amikor a múltból a jövő megérkezik a jelenbe.
A techno keresztapáiból lehet, hogy nagypapák lettek, de még korántsem avultak el a német robotemberek. Azóta is várunk a reaktiválódásukra. Eltelt 17 év, sok koncertet megéltünk, Ralf egyedül maradt... mi lesz ebből? Hütter egyébként elmondta, hogy a Kraftwerk folyamatosan dolgozik, állandón újraértelmezik korábbi felvételeiket és albumaikat, mindezek mellett pedig az új hangzások is folyton hatással vannak rájuk. "A zene sohasem ér véget, a holnappal mindig újrakezdődik" - mondta.
Hütter nyilatkozatához ugyanakkor érdemes hozzátenni, hogy folyamatosan beszél egy "hamarosan megjelenő" új Kraftwerk lemezről, úgyhogy az ő esetében az ilyesmi simán jelentheti azt is, hogy még jó darabig várni kell az anyagra... ha megéljük...
Gute Nacht!
Köszönöm megtisztelő figyelmeteket.