Korai évek: 1968 - 1973
A Kraftwerk korai életútja annak a története, hogy a mai (tegnapi?) modern zene hogyan alakult ki és hogyan befolyásolta a rock és popzene különböző irányzatait.
.
1968 - 1969
Ha igazán meg szeretnénk érteni azt a történetet, ami a 'legendát' alkotta, akkor meg kell értenünk Németországot a hatvanas évek végén. Ekkor még a zenei élet nem tért vissza a normális kerékvágásba. A legtöbb német együttes angol vagy amerikai számokat játszott kis kiegészítésekkel. Egy új nyugat-német generáció élt a hidegháború árnyékában és a kelet-nyugat feszültségben. Nagy szükség volt újra feléleszteni a német kulturális identitást és ez okozta az új hullámot a zenében (és a filmes világban is). Három fő induló csapat volt: Tangerine Dream, Can és Kraftwerk (lsd: Rövid történeti kitekintés a világba).
Can, az első 'kísérleti' együttes, 1968-ban, Kölnben alakult. A tagoknak klasszikus zenei képzettségük volt. A zenét improvizálva adták elő folyamatos rock ütem hátterében. A Kraftwerk innen emelkedett ki, ebből a kísérleti fázisból, mintegy természetes kapcsolatként az elektronikus pop és a német elvont zene között (lsd: Rövid történeti kitekintés a világba).
Később ez a kísérleti német újhullám többé-kevésbé ismertté vált. Ez a világ teljesen más volt mint az USA vagy UK rock zenéi. Sok német zenetanuló előadó művésznek tekintette magát, akik zenei művészetet készítenek. Egyik jelentős befolyásolója volt ennek a korai német rock csapatnak Karlheinz Stockhausen. Mint a darmstadti iskola vezetője (és mint saját maga is egyfajta új hangzás keresője, kísérletezője), mérhetetlen hatása volt az elektronikus zenei területre.
Az együttes megalakulása Ralf Hütter (orgona) és Florian Schneider-Esleben (fafúvósok) találkozásakor, Remschied-ben (Düsseldorf mellett), a Művészeti Akadémián (Kunstakademie) kezdődött. Mind a ketten korábban már tanultak klasszikus zenét és folytatták tanulmányaikat a Düsseldorfi Konzervatóriumban. Ők improvizált zenét is tanultak akkoriban Düsseldorfban, amikor a kísérleti elektronikus zene, a másfajta stílus vonzotta őket. Megalakították saját együttesüket, az Organisation-t. Több helyen részt vettek különböző előadásokon művészeti galériákban, egyetemeken.
fel.
1969 - 1970
Tone Float (1970): Ez az első album Ralf Hütter és Florian Schneider-el mint az Organisation együttes tagjaival. Felállás: Ralf - orgona; Florian - hegedű és fuvola; Basil Hammoud - vokál; Fred Monics - dob; Butch Hauf - basszus. Itt a számokban hallhatóak ismétlődő dob és basszus minták kísérve gitárral, fuvolával, hegedűvel és orgonával. Ez a zene tisztán a 60-as évek befolyása egy fajta keleti érzéssel tarkított 'karcos' hegedűvel és bongóval. Ez az album volt az utolsó alkalom amikor Ralf és Flórián teljes mértékben hagyatkozott a korlátlan kifejezésre és az improvizációra. Lehet érdekesnek nevezni, de minden rendezés nélküli és sok a furcsa zaj. Nehéz felvázolni bárminemű hasonlóságot a Tone Float és a későbbi Kraftwerk között, nem is ajánlható bevezetőnek a későbbi hangzásba.
fel.
1970
Az Organisation után a Ralf - Florian doú felvette a Kraftwerk (erőmű) nevet és Klaus Dinger valamint Thomas Homann csatlakozott hozzájuk. Megalapították a saját stúdiójukat is (a címe ma is hozzájuk köthető, azonban nem tudni pontosan hol van (?) ). Az új album KRAFTWERK néven 1970 július és augusztus között került felvételre Connie Plank (később dolgozott az Ultravoxal és az Eurythmics-al) közreműködésével és Klaus Löhmer asszisztálásával. A 'Ruckzuck' című szám volt az első, amelyet a német TV-ben játszottak. Plank erősen hitt a Kraftwerk úttörő zenéjében és ő gyakran segített (később is) a felvételek készítésénél lényegében ellenszolgáltatás nélkül. Az album borítóját Ralf tervezte, amin szerepelt a szimbólumuk: a közlekedési bója. Ezen a lemezen már sokkalta másabb zenét játszottak, szigorúbb zenei formát követtek, mint a Tone Float esetében. Összehasonlítva a kettőt (amennyiben lehetséges lenne) ez már jelentősebb mértékben művészibb és sikerült nekik mindenféle keverékhangokból egy majdnem 'hallucinogén' hatást elérni.
Ezt a lemezt már az új stúdiójukban vették fel, ami a későbbi KlingKlang elődje. Egy hatvan négyzetméteres padlásszobában kezdték el, ugyanabban az épületben ahol ma is található, közel a fő vasútállomáshoz.
Ezzel a sikeres albummal a csapat határozottsága nőtt és egyre több élő koncertet adtak Németországban. Ezek a koncertek gyakran egy olyan plakáttal voltak hirdetve amin a piros-fehér bóján kívül egy meztelen nő is pózolt. Thomas Homman távozása után hármasban, trióként folytatták a koncertezést. Michael Rother (gitár) és Eberhardt Krahnemann (basszus) csatlakozott hozzájuk egy alkalommal. Miután Krahnemann távozott, Ralf követte őt. Ez volt az az idő, amit ma úgy mondanánk, hogy az együttes végét jelentette volna. Hat hónapig Florian, Rother és Dinger hasonló zenét játszottak mint ami Rother és Dinger későbbi munkája volt a Neu!-val (1971. végén alakították). Ez a trió felvett egy 35 perces anyagot Plank stúdiójában, de soha nem adták ki.
fel.
1971 - 1972
Ralf és Florian újra összejöttek és kiadták a KRAFTWERK 2 albumot. Ez az album mindössze 7 nap alatt készült el szeptember 26 és október 1 között. 1972-ben már az Egyesült Királyságban is volt érdeklődés az együttes iránt, kiadták az első két lemezt. Itt már látszódott, hogy ez a siker nem csupán egy 'futó kaland', ezzel a két Kraftwerk albummal valami olyat műveltek, ami messze túlmutatott a szokásos pop és rockzene keretein. Sokkal jobban meg voltak becsülve a többi zenész által, mint ahogyan az általános közönség vélekedett róluk, a zenészek zenészeként tartották számon őket. A 'Sounds' magazin választása szerint az év legnépszerűbb együttese (The Most Popular Band of The Year). a 'Ruckzuck' az év dalává válik (Song of The Year). Az amerikai tudományos-technológiai TV műsor, a 'Newton's Apple' használta a 'Ruckzuck' számot mint témaadót.
Az első két album nem sok nemzetközi elismerést hozott az együttesnek. 1972-re a Tangerine Dream és a Can az egyik legjobb formáját hozta és annak ellenére, hogy a Kraftwerk ugyanolyan kreatív volt, még mindig második vonalbeli csapatnak számítottak. Ennek az egyik oka volt, hogy a külföldi közönség nem is ismerte őket, nem tartottak előadásokat, amik után megítélhették volna 'művészetüket'. Igaz, előtte elhatározták, nem vesznek részt koncerteken vagy fogadnak el különböző lehetőségeket a fellépésekre. Ez eléggé különbözött a Can-tól, akik már koncerteztek az Egyesült Királyságban, vagy a Tangerine Dream, akik a jelentős mennyiségű felszerelésük ellenére is rendszeresen koncerteztek. A Kraftwerk még nem döntötte el hogyan mutassa be számait nagyobb közönség előtt. Pénzügyi oldalról nézve elég pénzt gyűjtöttek össze az önállósághoz és a stúdió fejlesztéséhez. Most már úgy tűnik, akkoriban kezdték felépíteni hírnevüket. Távol tartották magukat a mások által átvett stílustól, azon voltak, hogy befogják azokat az elemeket, amiket később felhasználhattak, amelyek megalapozták őket, mint az ipari és elektronikus zene alkotóiként.
Wolfgang Flür ezekben az években szabadúszóként tag és közreműködő.
fel.
1973
Az első 'igazi', jelentősebb koncert Németországon kívül februárban. Egy kétnapos német zenei fesztiválon vettek részt Párizs egyik külvárosában (Théatre de L'Ouest Parisien; Boulogne-Billancourt), amelyet egy francia magazin szervezett (Actuel). Az első nap a Kraftwerk és a Guru Guru szerepelt, míg másnap a Tangerine Dream, Ash Ra Tempel és Klaus Schulze. Több részt is filmre vettek és leadták a francia tévében.
Plato Kostic (basszus) két hónapra csatlakozik, ugyanakkor Emil Schult (gitár, elektromos hegedű) is, de ő azért hagyja abba a játékot, hogy elkezdjen az együttes külsőségével, stílusával, fellépések tervezésével, borítók tervezésével foglalkozni (szöveget is ír).
Ebben az évben adta ki a Ralf - Florian duó billentyűs, vonós, fúvós, ütős és elektronikus hangszerekkel előadott, május és júliusban elkészült 'Ralf und Florian' albumot (Barbara Niemöller színes fotója a duóról, a híres borítófotót Robert Frank készítette). Wolfgang Flür (elektronikus dob) és Klaus Röder (gitár, hegedű, billentyű) ebben az évben csatlakoznak a csapathoz.
Mindez az 1968 - 1970-ig tartó időszak nem hozott igazi áttörést az elektronikus zenében, arra még egy évet várni kellett.
Korai évek »
Klasszikus évek »
Régi és Új »
Der Katalog »
Retrospective »