Honlap » Koncertek » Veszprém 2023 »

Powerplant beszámolója

Egy hazai fellépés ismét!

Ismét egy hazai koncert. Büszkék lehetünk rá, főleg ebben az évben, máshol nem volt a környéken. Szám szerint a hetedik előadás. Tavasszal jött a híre. Menjek vajon, vagy rohanjak? Az előbbit választottam csak. Bármi hihetetlen, nem nagyon akartam, állóhely fárasztó már, mégis mit keresek én ott, menjenek a fiatalok, átadom a helyem stb érzések kavarogtak. Aztán a legelsők között szereztem be a jegyeket április 13-án, a hivatalos eladás előtt 10 perccel már ügyesen meg lehetett venni. Akkor már volt jegyem az előző évről áttolt két olasz koncertre, valamit már egy hónapja megvolt az ezt követő német és svájci alkalmakra is a belépőm. Hát így (és 'hát'-tal igen, kezdünk mondatot).

Szerdai napra esett (és valóban esett...), úgy eltelt az idő, hogy észre sem vettem szinte (igen, közhely, ez is), hétfőn már kezdtem rá gondolni, de igazán a napján foglalkoztam vele. Mikor és hogy induljunk... Tényleg fogalmam sem volt, gondolataim is eléggé máshol kavarogtak, nem is egyeztettem másokkal, rám ne számítson senki inkább. Munkanap, délután már hazamentem és inkább aludtam volna egy jó nagyot, de sajnos el kellett indulni. Nem éreztem nagy késztetést az indulásra. Minek menjek, mit akarok én ott... soha nem gondoltam még így. Mindegy, nem szabad kihagyni na! Majd kényelmesen, valahonnan középtájról, vagy netán hátulról végig nézem és kész, veszteni nem vesztek.

Magam mentem, illetve hát párban, a legszűkebb családi körben. Valahogy fél 5 körül értünk oda, már tudtam hol akarok parkolni, megvolt. Időközben az eső szitált, csepergett, esett felváltva. Elsőnek a színpad melletti, nevezzük hátsó bejáratnak, kapuhoz mentünk, elsőnek érkeztünk, de már utánunk közvetlen érkeztek néhányan. Akkor hívtam fel rajongótársainkat, merre, hogyan és sétáltunk át a főbejárathoz. Délután 5-kor már voltak ott néhányan, feltűnőbb öltözékben. És várakozás. Eső. Általában esett az eső. Fa alatt, vagy éppen valamiféle napellenző alatt álltunk. Álldogálltunk, amit utálok. Ámde! Közben hangpróba, vetítéspróba törte meg a csendet, keltette fel a figyelmünket. Közben beszélgettünk is. Mondjuk velem beszélgetni alapból karcos lehet, képzelem mennyire lehettem társasági figura. A kedvem kissé jobb lett ahogy néztük és hallgatuk a próbának nevezett kép és hangfoszlányokat, miközben más ismerősök is csatlakoztak mellénk. Többször eszembe jutott: a francnak vagyok itt ennyire korán, mit akarok, baromi fárasztó, derekam sem bírja, öreg vagyok már ehhez...

Olyan 6 óra tájban valaki odaállt a kapuhoz közvetlen és innentől már meglett a sor is. Beengedésnek először 6 órát kommunikáltak hivatalosan, majd ez később 7 lett. Hát jó (ismét: teljesen jó 'hát'-tal kezdeni). Eső csepergett, elvoltunk, kedvem talán jobb lett picivel. 7 után 1-2 perccel kapu nyit. Aha, majd valahonnan középről végignézem... avagy a 'menjek vajon, vagy rohanjak'-ból mégis csak az utóbbi lett, futás befelé! Vén kövér barom rohan, az állásban lezsibbadt lábbal, nagy hassal, el lehet képzelni (inkább ne). De ott voltam elöl, asszony jött sétálva, mögöttem meg még senki, lényegében éppen nem legelöl, még tán nem is második sor, de hátrébb léptem kényelmesebbre véve. És ami a lényeg - középen. Jó hely. Megint, ahogy mindig, lesz.patom magam a közeli látvány miatt, a hang sosem annyira jó elöl - de majd kiderül. A másik kapu is akkor nyitott, közel volt, az onnan bejövők álltak már ott főleg. Többen a büfé felé is vették az irányt, sosem értettem ezeket a dolgokat - végig állja a sort és szalad a büfébe... na de nem vagyunk egyformák.

Mint azt korábban említettem, vén, dagadt, fájós derekú barom vagyok. No most ez a laza 2 órás álldogálás alatt fokozottabban a felszínre került. Jó-jó, a társaság jó volt, elvoltunk, de azért na... volt, amikor egymásnak dőlve kellett pihenni a fájdalom miatt, mondjuk nekem még annyira nem is jelentkezett... Az időnek az amúgy kellemetlen tulajdonságát, miszerint múlik, azt akkor és ott szerettük és kívántuk. Eső tán max kétszer ha úgy be akart indulni, de szerencsére még a felhőzet is vékonyodott, így lényegében az időjárásra panasz nem lehetett - enyhe szellő, hőmérséklet se nem meleg, se nem hideg. Így. Kezdődjék! Pontosan? Nagyjából, habár percre pontosan már nem figyeltem.

A számok listája, a kb 10 perces 'prüntyögés' után, valahogy így néz ki, többé-kevésbé összevonva:
- Nummern / Computerwelt
- It's More Fun to Compute / Heimcomputer
- Spacelab
- Ätherwellen / Tango
- Die Mensch-Maschine
- Electric Café
- Autobahn
- Computer Liebe
- Das Model
- Neonlicht
- Geigerzähler / Radioaktivität
- Tour de France 1983 / Prologue / Tour de France Étape 1 / Chrono / Tour de France Étape 2
- Vitamin
- Trans-Europa Express / Metall auf Metall / Abzug
- Die Roboter
- Planet der Visionen
- Boing Boom Tschak / Techno Pop / Musique Non-Stop

Néhány jellegzetesség:
Mint a számok címéből látni, német... (nálunk mondhatni hagyományosan az)
Spacelab vetítésében ugye az UFO 'hagyományosan' a város fölött repül és érkezik a helyszínre a színpad elé. Előtte meg a műholdas térképen a kis helyjelölővel láthattuk hol is vagyunk...
Ätherwellen 'szólónál' Falk átvette Fritz szerepét is...
Radioaktivität német szöveggel és angol felirattal, ez tulképpen hibát jelent, persze semmi bajom vele...
Vitamin-t nem lehetett hallani 2017 óta, most itt igen (és aztán később is az évben még)...
Metall auf Metall - az új METALL felirat... ('fantasztikus' újítás, de legalább van...)
Die Roboter esetében robotok nélkül, azok valahogy mindig hiányoznak, amikor nincsenek...

Harmadik alkalommal láttam ezt az új felállást és a vetítést is. Tehát nem 3D, hanem egy LED fal van mögöttük. Nekem valahol hiányzik a 3D... persze ezt sem bánnám, ha! ...a mérete nagyobb lenne. De nem tölti ki teljesen a hátteret, és itt még a felirat is picit lemaradt, pl COMPUTERWELT szó két vége lecsípve, eléggé látni, persze ez egyedi hiba lehet és nem a fal mérete. De elvileg élesebb és élénkebb a kép.
A hang. Nos... Érzékeny téma. Többen többfélét mondanak. Egy biztos: a hangerő az nem feltétele a jó hangzásnak. Tehát a hangerőre panaszkodni teljesen felesleges (először odaírtam, hogy 'szerintem', de nem, semmi 'szerintem' nincs benne), és főleg nem hiányzik a hányásig és fülrecsegésig feltolt hang. Viszont ahol álltam, valami borzalom volt... A mély irtózatosan szólt, erősen is, és így gyakran élvezhetetlenül torz volt, recsegett. Többek viszont arról számoltak be, hogy nem volt semmi baj. Hozzáértők szerint (utólagos beszélgetésekből) rossz helyen álltam pont és a hanghullámok ott éppen így meg úgy stb - nem értek hozzá, örülök annak, ha sokaknak jó volt. Mondjuk legelöl mindig rosszabb, de nem ennyire, ott azon az 1-2 négyzetméternyi területen bizony nem volt jó. A mellettem állók jelezték, odébb állva jobb volt... Hát ez van... (igen, a 'hát') Nem értek hozzá, ezt éltem meg. Véleményeket lehet olvasni többfélét a neten.

Nade! És ennek is vége lett. Zsibbadtan (szellemileg és fizikailag is) álltunk, bámultunk, találkoztunk, majd elköszöntünk egymástól néhányan és elindultunk haza. Előzetesen felderítettem a terepet, az egész esemény környéke be volt kerítve, azonban a végén több szakaszon / hosszan a kerítést elbontották / elmozdították. Gondoltam elnézek hátra, ahol az 'eszközhordozó kamion' állt, korábban megállapítottam, ott nem jöhet ki más autó, gőzöm sincs hol lehet a művész be- és kijáró. Nomost akkor, amikor a tömeg mindenfelé megindult, még mindig nem sejtettem ugyan, de elindultam a kamion felé. Már akkor pakoltak sebesen, magyar srácok, két német irányítás alatt tologatták és adogatták ki és fel a főleg gurulós ládákat. Majd egy kis furgon is megérkezett, elzárván az utat, gondoltam itt úgyse jöhet ki senki más... Aztán gyanús volt, hogy néhányan még lézengenek ott, 11-en voltunk összesen 'civilek'. És megjelentek. A megszokottól eltérő márkájú és színű autó várt rájuk, azért nem tudtam igazából mi és hogyan is lehet. De ott voltak. Szokásos aláíráskérés. Ralf elsőnek, szívesen, mosolyogva írt alá mindenkinek. Majd megláttam Henninget kijönni, megállt távolabb - de intettem is oda, ne már ne ugye, meg is ismert, jött mosolyogva, egy szokásos 'hogy vagy?' kérdés ment neki, és elköszöntünk. Majd az új fiú, Georg próbált volna kibújni, intettem neki és mondtam, hogy ez innentől neki is kötelező, nevettek rajta - firkált is a jegyemre... Időközben Falk pedig belopódzott a kocsiba, ejnye... Hamar lezajlott, terelgették is őket a kisbuszba, mi pedig szétszéledzünk. A sarkon sétáltunk, amikor kifordultak a főútra, integetés és séta tovább a parkolóig. És indulás haza. Még ez is. Éjfél volt. Egy óra telt el a végétől. Viszont végre nem egy napot kell vezetni hazáig, elég csak a szűk két óra... micsoda öröm!

2023. okt. 6.
Powerplant
bt#klingklang_hu